150545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymértékben csökkentett szénhidráttartalmú, fehérjedús kenyér, sütemény és tésztafélék előállítására

2 150.545 E tulajdonságai folytán, az így kezelt kazeinből, megfelelő ízesítő és egyéb adalékok hozzáadásá­val, hússzerűen kezelhető és feldolgozható szele­teket és egyéb ételéket lehet készíteni. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a ' fent említett korábbi találmányunk sze­rinti eljárással kezelt kazein — a korábbi ilyen irányú kísérletekben alkalmazott kazeinfajtákkal ellentétben — viszonylag igen nagy mennyiségek­ben keverhető hozzá a kenyér, sütemények, tészta­félék stb. készítésére felhasználásra kerülő liszt­hez, anélkül, hogy az ilyen, nagy kazeintartalmú lisztből készült kenyér vagy egyéb liszt-alapú étel ízét, jellegét, állományát vagy külső ' meg­jelenését rontaná vagy akár számottevő mérték­ben megváltoztatná. A fent említett módon kezelt kazein ilyen fel­használását egyrészt az a tény teszi lehetővé, hogy a kazein ebben az állapotban igen jól ke­veredik a legkülönfélébb fajtájú nagymolekulájú hidrofil szénhidrátokkal, amelyek közé a lisztben jelenlevő keményítő is tartozik, másrészt pedig — és ez döntő jelentőségű a kazeinnek a kenyér­ben, süteményekben és tésztákban történő fel­használása szempontjából — a jóízű nem savanyú kenyérféleségek hidrogénionkoncentrációja (pH = — 5,1—5,5), valamint a gyúrt tészták valamivel magasabb hidrogénionkoncentrációja (pH = 5,4— 5,6) is jórészt egybeesik azzal a pH-értéktarto­­mánnyal, amelyben a kazein a fentebb említett különleges tulajdonságokat mutató, pl. a sütést ill. főzést is eltűrő állapotba hozható. Míg azonban a kazeinkészítmények hússzerű feldolgozására irányuló korábbi találmányunk szerinti eljárásban a 4,9 és 5,3 közötti pH-értékek bizonyultak legelőnyösebbeknek a kazein feldol­gozhatósága és a termék minősége szempontjából, addig a kenyérféleségek és tésztakészítmények nagy kazeintartalmú liszt^kazein keverékekből történő előállítására irányuló kísérleteink során azt találtuk, hogy — bár az említett pH-tarto­­mányon belüli értékekre beállított kazeinnel is elfogadható eredményeket kapunk — mind a be­vihető kazein mennyiségének növelése, mind pe­dig a kenyér keleszthetősége, állománya és íze szempontjából legkedvezőbb eredményekhez akkor jutunk, ha a pH-értéket legalábbis az említett értéktartomány felső határának közelébe, de még előnyösebben ennél is valamivel nagyobbra, 5,4— 5.6-ra állítjuk be. (Az ilyen magas pH-értékű kazein-készítmények hússzerű feldolgozásra már nem felelnek meg.) A pH-érték további növelése már nem célravezető, 5,6 pH-érték felett a kazein már az ömlesztett sajtéhoz hasonló tulajdonságo­kat vesz fel és kenyérben vagy tésztában a talál­mány szerinti módon való feldolgozásra alkalmat­lanná válik. A találmány szerinti eljárás lényege tehát az. hogy a diabetikus tápszerként vagy egyéb külön­leges diétás célokra szolgáló (kalóriaszegény) ke­nyér, sütemény vagy tésztafélék elkészítésére szolgáló liszthez, a liszt súlyára számítva 20— 120% kazeint adunk, amelynek pH-értékét — a szükséghez képest savas vagy lúgos kémhatású, az egészségre ártalmatlan szervetlen vagy szerves vegyületek hozzákeverése útján — úgy állítjuk be, hogy a kazein-liszt keverékből készült termék pH-értéke 5,1 és 5,6 között, célszerűen kenyér esetében 5,3 és 5,5 között, tésztafélék esetében pedig 5,4 és 5,6 között legyen, mimellett a kazein és a pH-értéket befolyásoló adalék keverékét nedvesség jelenlétében, 70 C°-ot meghaladó hő­mérsékletre való hevítés útján duzzasztjuk és egyben homogénezzük. Ez a duzzasztó és homogénező hőkezelés akár a kazeinnak a liszthez való hozzákeverése előtt, akár már a liszttel való összekeverés után, tehát célszerűen a kenyér vagy tészta sütése, ill. főzése alkalmával történhet. Az előbbi esetben pl. oly módon járhatunk el, hogy a tiszta étkezési célra alkalmas száraz kazeint a pH-érték beállítására szolgáló adalék és víz megfelelő mennyiségéve. keverjük, majd a kapott masszát duzzasztó es homogénező hőkezelésnek vetjük alá. Az így elő­állított duzzasztott kazein-ikészítményt azután fris­sen keverjük hozzá a kenyér stb. készítésére .szolgáló liszthez, vagy pedig megszárítjuk és szá­raz por alakjában tároljuk vagy hozzuk forgalom­ba későbbi felhasználás céljaira. Eljárhatunk azon­ban oly módon is, hogy a kazeint eredeti száraz állapotában adjuk a liszthez, a pH-érték beállí­tására szükséges adalékokkal együtt és az így kapott keveréket használjuk fel a kenyér, süte­mény vagy egyéb lisztes ételek elkészítéséhez, minthogy ennek során úgyis kell a lisztkeverék­hez vizet adnunk, amely egyben a kazein duzzasz ­tására is elegendő, a kenyér ill. tészta elkészítése során alkalmazott sütés vagy főzés pedig egyben biztosítja a duzzasztáshoz és homogénezéshez szükséges hőkezelést is. A kazeint célszerűen olyarj mennyiségben ad­juk a kenyér, sütemény va^ tészta elkészítésére felhasználásra kerülő liszthez — a pH-érték be­állítására szükséges sókkal duzzasztott és homo­­génezett alakban, vagy e sók egyszerű hozzákeve­résével —, hogy a kazein-liszt keverékből készí­tett végtermék (kenyér, sütemény vagy tészta) szénhidráttartalma kb. a kazein hozzáadása nél­kül készített hasonló termék szokásos szénhidrát­tartalmának fele legyen. így pl. a közönséges búzakenyér vagy zsemle szénhidráttartalma álta­lában kb. 51—55%, fehérjetartalma pedig 8—9%; ha az ilyen kenyér készítésére felhasználásra ke­rülő búzaliszthez, a liszt súlyára számítva kb. 90—95% száraz kazeint adunk (a pH-érték be­állítására szükséges adalékokkal, amelyek minő­sége és mennyisége a felhasznált kazein pH-érté­­kétől és minőségétől függ), akkor az így készí­tett kenyér kb. 25% szénhidrátot és kb. 33% fehérjét fog tartalmazni, a szokásos nedvesség­tartalom stb. mellett. Az ilyen összetételű kényéi ill. tészta készítése egyrészt azért is célszerű, mert megkönnyíti a széphidrát- ill. kalóriaszegény diéta pontos beállítását, másrészt ilyen kazeintartalom mellett a kenyér íze és minősége még messze­menően megegyezik a rendes kenyérével. Az ilyen összetételű kazeines búzakenyér íze kb. a jóminő­ségű rozskenyér ízének felel meg, állománya ki­fogástalanul kenyérszerű. Laktató hatása termé­szetesen jóval nagyobb, mint a rendes kenyéré; a diabetikus kenyérrel szemben támasztható igé­nyeket minden tekintetben kielégíti. Ennél több, pl. a liszt súlyának 100%-át meghaladó mennyi­ségű kazein alkalmazása már nem célszerű, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom