150520. lajstromszámú szabadalom • Nagyérzékenységű univerzális áramerősítő
150.520 3 jön létre, hogy C2 kondenzátoron levő feszültséget 6, 7 kapcsokhoz csatlakozó vezetéken és S kapcsolón keresztül a gyűjtő Ci kondenzátorra és ezen keresztül a V erősítő bemenő Rö csövének rácsára vezetjük — az erősítés változásait, valamint a Cég kondenzátorral jelzett első cső bemenő és rácskapacitását gyakorlatilag kiküszöböljük. A találmány szerinti elrendezéshez előnyösen alkalmazhatunk szubminiatűr csöveket, kiváltképpen szumbminiatűr elektrométer csövet is. A szubminiatűr csövek főleg azért előnyösek, mert direkt fűtés esetén igen csekély üzemi teljesítményt vesznek fel, ami különösen akkumulátorteleppel táplált, főleg hordozható készülékeknél fontos szempont. Maga az erősítőrész galvanikusan csatolt elektroncsövek, valamint galvanikusan csatolt tranzisztorok útján kapcsolódhat a Rö csőhöz. Tarnzisztorok alkalmazása esetén (3. ábra) Trl tranzisztor bázisa közvetlenül kapcsolható a Rö cső anódjához. Emellett a kollektor feszültséget úgy kell megválasztani, hogy a V erősítőről a kimenő 5 kapcson keresztül a Rö cső a helyes rácselőfeszültséget kapja meg. A 3. ábra a 2. ábrán látható erősítőkapcsolásnak megfelelő tranzisztoros kivitel két Trl és Tr2 tranzisztorral. Példánkban az előfeszültség a kimenő Tr2 tranzisztor kollektoráról az 5 kapcson (folytatás 1. ábrán), Ms mérőműszeren, 6, 7 kapcsokon, S kapcsolón és a gyűjtő Ci kondenzátoron át jut a Rö cső rácsára. Az A jelfogó átmenetileg zárt kapcsoló érintkezője gondoskodik arról, hogy a kimenetről a 6, 7 kapcsokon át érkező feszültségek a gyűjtő Ci kondenzátor mindkét fegyverzetére eljussanak és ugyanakkor a Rö cső rácsára is. A C2 kondenzátorról célszerűen az említett hatásos negatív visszacsatolást a 6 és 7 kapcsokon és az S kapcsolón keresztül a Cj kondenzátorra vezetjük. Ezzel az erősítés jó linearitását érjük el és — amint már említettük — a Cég kondenzátor kapacitásának hatását gyakorlatilag kiküszöböljük. Amennyiben Ci kondenzátornál különböző kapacitásértéket alkalmazunk, amelyeket például többfokozatú kapcsoló segítségével átkapcsolhatóan rendezünk el, úgy az elrendezés méréshatárát és ezzel az érzékenységet mindenkor a szükségletnek megfelelően változtathatjuk. A méréshatár átkapcsolásnál optikai jelzést alkalmazhatunk, a beállított méréshatárt jelzőlámpákkal megvilágított skálaszámokkal jelezhetjük. Alkalmazhatunk színes jelzéssel ellátott amplitúdócsöveket vagy fényaknákban elhelyezett skálalámpákat is. Az A jelfogó célszerűen polár jelfogó, amelyiknek nyugalmi helyzete középállásban van és amely a V erősítő utolsó csövének (2. ábra Rö2), ill. tranzisztorának (3. ábra Tr2) anód-, illetőleg kollektorkörébe van van kötve. Kompenzáló kapcsolással emellett elérhetjük, hogy a 2. és 3. ábrán levő Rk ellenállás beállításának megfelelően a jelfogó nem húz meg és csak a nyugalmi értéktől pozitív vagy negatív irányban meghatározott értékkel eltérő anódáramnál működik. Csak ekkor zárhatnak az a és a’ kapcsolóérintkezők. Az a és a’ kapcsolóérintkezők azonban periodikusan kívülről is vezérelhetők, például egy motor segítségével. Az 5. a. . . f ábra kapcsolási lehetőségek részleteit mutatja, amelyek a Rö cső helyes rácselőfeszültség-beállítására és a méréshatár változtatására szolgálnak. Az 5a. ábrán a 6 és 7 kapcsok közé egyenáramú Bi feszültségforrás van kötve, míg az 5b. ábrán a 6 és 7 kapcsok szabályozó szerv nélkül, közvetlenül vannak összekötve. Az 5c. ábrán 7 kapocs és a föld közé F feszült ségosztóval sorbakapcsolt Bi feszültségforrás van kötve és a 6 kapocsról jövő vezeték az F feszült ségosztó megfelelő feszültségű pontjára van kapcsolva. Az 5d. és 5e. ábráknál 7 kapocs és a föld közé van kötve F feszültségosztó és az előbbinél a 6 kapocsról jövő vezeték Bi feszültségforráson keresztül csatlakozik sí átkapcsoló közbeiktatásával az F feszültségosztó megfelelő feszültségű pontjára, míg az utóbbinál a B| feszültségforrás elmarad. Végül az 5f. ábra szerint a 8, 9 kapcsokon (1. ábra is!) levő kézi szabályozású vagy automatikusan vezérelt B2 ellenfeszültségforrás segítségével a rácselőfeszültség helyes beszabályozására az 1, 2 kapcsokon (1. ábra) levő feszültséget szabályozhatjuk. Ilyen kompenzálás különösen fontos olyan áramforrásoknál, amelyeknek elektromotoros ereje kicsiny. Végül Ms mérőberendezés helyett a 4. ábrán bemutatott Rö3 elektroncsöves elrendezés is alkalmazható, hogy az O katóösugár oszcillográf — előnyösen Braun-féle cső — számára nagy vezérlő feszültséget tegyünk lehetővé. Az Rö3 cső anódkörében látható R feszültségosztó lehetővé teszi, hogy az esetleg jelenlevő egyenfeszültséget kompenzáljunk. Hogy a Rö3 cső Rí rácsellenállásán előálló nagy feszültségesést kompenzáljuk, és torzításmentes kimenőáramot biztosítsunk, R? ellencsatoló ellenállást iktatjuk a visszacsatolókörbe. Az Rí és R2 ellenállások körébe a kimenőáram egyenáramú komponensét mérő műszer lehet iktatva. Szabadalmi igénypontok: 1. Egyenáramú és váltakozóáramú erősítő kapcsolási elrendezés galvanikusan csatolt (például csöves, tranzisztoros, mágneses, piesoelektromos) erősítő fokozatokkal, azzal jellemezve, hogy a mérendő áramokat (ii) felvevő gyűjtőkondenzátora (Ci) van és erősítője (V) elé egy elektroncső (Rö) van kötve, amelyeknek rácsa a gyűjtőkondenzátor (Ci) egyik fegyverzetével van összekötve, míg az erősítő (V) kimenetén egy további — az erősítőnek (V) a gyűjitőkondenzátor (Cl) időegységére eső feszültségnövekedésével arányos egyenáramával (Í2) töltődő — kondenzátor (C2) van elrendezve, amelyhez mérőműszer (Ms) csat
