150520. lajstromszámú szabadalom • Nagyérzékenységű univerzális áramerősítő

150.520 3 jön létre, hogy C2 kondenzátoron levő feszült­séget 6, 7 kapcsokhoz csatlakozó vezetéken és S kapcsolón keresztül a gyűjtő Ci kondenzátorra és ezen keresztül a V erősítő bemenő Rö csövé­nek rácsára vezetjük — az erősítés változásait, valamint a Cég kondenzátorral jelzett első cső bemenő és rácskapacitását gyakorlatilag kiküszö­böljük. A találmány szerinti elrendezéshez előnyösen alkalmazhatunk szubminiatűr csöveket, kiváltkép­pen szumbminiatűr elektrométer csövet is. A szub­miniatűr csövek főleg azért előnyösek, mert direkt fűtés esetén igen csekély üzemi teljesítményt vesznek fel, ami különösen akkumulátorteleppel táplált, főleg hordozható készülékeknél fontos szempont. Maga az erősítőrész galvanikusan csa­tolt elektroncsövek, valamint galvanikusan csatolt tranzisztorok útján kapcsolódhat a Rö csőhöz. Tarnzisztorok alkalmazása esetén (3. ábra) Trl tranzisztor bázisa közvetlenül kapcsolható a Rö cső anódjához. Emellett a kollektor feszültséget úgy kell megválasztani, hogy a V erősítőről a kimenő 5 kapcson keresztül a Rö cső a helyes rácselőfeszültséget kapja meg. A 3. ábra a 2. áb­rán látható erősítőkapcsolásnak megfelelő tran­zisztoros kivitel két Trl és Tr2 tranzisztorral. Példánkban az előfeszültség a kimenő Tr2 tran­zisztor kollektoráról az 5 kapcson (folytatás 1. áb­rán), Ms mérőműszeren, 6, 7 kapcsokon, S kap­csolón és a gyűjtő Ci kondenzátoron át jut a Rö cső rácsára. Az A jelfogó átmenetileg zárt kap­csoló érintkezője gondoskodik arról, hogy a ki­menetről a 6, 7 kapcsokon át érkező feszültségek a gyűjtő Ci kondenzátor mindkét fegyverzetére eljussanak és ugyanakkor a Rö cső rácsára is. A C2 kondenzátorról célszerűen az említett ha­tásos negatív visszacsatolást a 6 és 7 kapcsokon és az S kapcsolón keresztül a Cj kondenzátorra vezetjük. Ezzel az erősítés jó linearitását érjük el és — amint már említettük — a Cég kon­denzátor kapacitásának hatását gyakorlatilag ki­küszöböljük. Amennyiben Ci kondenzátornál kü­lönböző kapacitásértéket alkalmazunk, amelyeket például többfokozatú kapcsoló segítségével átkap­­csolhatóan rendezünk el, úgy az elrendezés mérés­határát és ezzel az érzékenységet mindenkor a szükségletnek megfelelően változtathatjuk. A mé­réshatár átkapcsolásnál optikai jelzést alkalmaz­hatunk, a beállított méréshatárt jelzőlámpákkal megvilágított skálaszámokkal jelezhetjük. Alkal­mazhatunk színes jelzéssel ellátott amplitúdó­­csöveket vagy fényaknákban elhelyezett skála­lámpákat is. Az A jelfogó célszerűen polár jelfogó, amelyik­nek nyugalmi helyzete középállásban van és amely a V erősítő utolsó csövének (2. ábra Rö2), ill. tranzisztorának (3. ábra Tr2) anód-, illetőleg kol­lektorkörébe van van kötve. Kompenzáló kapcso­lással emellett elérhetjük, hogy a 2. és 3. ábrán levő Rk ellenállás beállításának megfelelően a jelfogó nem húz meg és csak a nyugalmi érték­től pozitív vagy negatív irányban meghatározott értékkel eltérő anódáramnál működik. Csak ekkor zárhatnak az a és a’ kapcsolóérintkezők. Az a és a’ kapcsolóérintkezők azonban periodikusan kívülről is vezérelhetők, például egy motor segít­ségével. Az 5. a. . . f ábra kapcsolási lehetőségek részle­teit mutatja, amelyek a Rö cső helyes rácselő­­feszültség-beállítására és a méréshatár változta­tására szolgálnak. Az 5a. ábrán a 6 és 7 kapcsok közé egyen­áramú Bi feszültségforrás van kötve, míg az 5b. ábrán a 6 és 7 kapcsok szabályozó szerv nélkül, közvetlenül vannak összekötve. Az 5c. ábrán 7 kapocs és a föld közé F feszült ­ségosztóval sorbakapcsolt Bi feszültségforrás van kötve és a 6 kapocsról jövő vezeték az F feszült ­ségosztó megfelelő feszültségű pontjára van kap­csolva. Az 5d. és 5e. ábráknál 7 kapocs és a föld közé van kötve F feszültségosztó és az előbbinél a 6 kapocsról jövő vezeték Bi feszültségforráson keresztül csatlakozik sí átkapcsoló közbeiktatásá­val az F feszültségosztó megfelelő feszültségű pontjára, míg az utóbbinál a B| feszültségforrás elmarad. Végül az 5f. ábra szerint a 8, 9 kapcsokon (1. ábra is!) levő kézi szabályozású vagy auto­matikusan vezérelt B2 ellenfeszültségforrás segít­ségével a rácselőfeszültség helyes beszabályozására az 1, 2 kapcsokon (1. ábra) levő feszültséget sza­bályozhatjuk. Ilyen kompenzálás különösen fontos olyan áramforrásoknál, amelyeknek elektromoto­ros ereje kicsiny. Végül Ms mérőberendezés helyett a 4. ábrán bemutatott Rö3 elektroncsöves elrendezés is al­kalmazható, hogy az O katóösugár oszcillográf — előnyösen Braun-féle cső — számára nagy ve­zérlő feszültséget tegyünk lehetővé. Az Rö3 cső anódkörében látható R feszültségosztó lehetővé teszi, hogy az esetleg jelenlevő egyenfeszültséget kompenzáljunk. Hogy a Rö3 cső Rí rácsellen­állásán előálló nagy feszültségesést kompenzáljuk, és torzításmentes kimenőáramot biztosítsunk, R? ellencsatoló ellenállást iktatjuk a visszacsatoló­körbe. Az Rí és R2 ellenállások körébe a kimenő­áram egyenáramú komponensét mérő műszer lehet iktatva. Szabadalmi igénypontok: 1. Egyenáramú és váltakozóáramú erősítő kap­csolási elrendezés galvanikusan csatolt (például csöves, tranzisztoros, mágneses, piesoelektromos) erősítő fokozatokkal, azzal jellemezve, hogy a mérendő áramokat (ii) felvevő gyűjtőkondenzá­tora (Ci) van és erősítője (V) elé egy elektron­cső (Rö) van kötve, amelyeknek rácsa a gyűjtő­kondenzátor (Ci) egyik fegyverzetével van össze­kötve, míg az erősítő (V) kimenetén egy további — az erősítőnek (V) a gyűjitőkondenzátor (Cl) időegységére eső feszültségnövekedésével arányos egyenáramával (Í2) töltődő — kondenzátor (C2) van elrendezve, amelyhez mérőműszer (Ms) csat ­

Next

/
Oldalképek
Tartalom