150514. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet nagy áttételi viszonyú jármófékeknél a fékhengerdugattyú rövid fékező elmozdulásának elérésére

2 ...-''. 150.514 elmozdulási idő a másodpercnek csak néhány töredéke és a fékrudazat esetleg nagyon nehéz. Há a szerkezet az először említett esetre alkalmas kivitelű, akkor a második eset számára használhatatlan. A rugó utánengedékehység'ének beállításánál már azért is nagy nehézségek lépnek fel, mert a fékrudazat mozgási ellenállása kocsinként meglehetősen különböző. A találmány egy olyan javított szerkezetet hoz létre, amely az említett ismert szerkezetek előbb vázolt hátrányait teljesen kiküszöböli azáltal, hogy a fékező elmozdulással szembeni ellenállás nagysága e mozgs kezdetén a szerkezet működésmódját nem befolyásolja. A nagy áttételi viszonyú járműfékeknél a fékhergerben levő fékdugattyú kis fékezési elmozdulásának elérésére szolgáló e szerkezet ismert módon egy fékkarból áll, amely fékezéskor a fékező elmozdulás folyamán egy a kisebb áttételi viszonyt meghatározó forgáspontban levő ütköző segítségével égy támaszütközőn támaszkodik. Szintén ismert módon a két együttműködő ütköző egyike lengethetően van felfogva és ragóval van terhelve, és ennek következtében az ütközők közötti túlságosan nagy támasztónyomásra után tud engedni. A .találmány szerint azoniban a kilendíthető, rugóval terhelt ütköző és a második ütköző egymáshoz viszonyítva úgy van elrendezve, hogy oldott fékeknél az együttműködő ütközők egymáshoz viszonyított helyzetében, azaz amikor a fék fékezési elmozdulása elkezdődik és ezzel az elmozdulással szemben a legnagyobb az ellenállás, a támasztó nyomás a kilendíthető, rugóval terhelt ütközőt ugyanolyan értelemben terheli, mint az ütköző rugóterhelése, és a fék fékező elmozdításánál először a fékező elmozdulás kezdete után egy az elmozdulás által ismert módon létrehozott, az ütközők egymáshoz viszonyított helyzetében előálló változás következtében áll elő az,. hogy az ütköző rugóterhelése ellenkező értelemben hat. Előnyösen a két együttműködő ütköző egyike ismert módon a görgőként kialakított második ütköző számára görbe felülettel ellátott gördülő pályaként van kiképezve, amelynél a találmány szerint a kilendíthetően felfogott, rugóval terhelt ütköző a gördülő pályaként görbe felülettel kiképzett ütköző. Ez az ütköző előnyösen támaszütközőként szolgál és a gördülő pályával együttműködő görgő a kisebb áttételi viszonyt meghatározó fékkarforgáspont körül forgathatóan van ágyazva. A rajzok a találmány szerinti szerkezet egy példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. és 2. ábra a szerkezet felülnézete. Az 1. ábrán a fék oldott állapotának megfelelő, a 2. ábrán a fékező elmozdulás végének megfelelő helyzet látható, ahol a kisebbről a nagyobb áttételi viszonyra való átmenet létrejött. A 3. ábra nagyított méretarányban a kilendíthető támaszütközőt az előbb említett helyzetben mutatja. Az 1. és 2: ábrákon vázolt 1 fékkar egyik vége a 3 fékhenger 2 dugattyűrúdjával csuklósan van összekötve. A fékkarhoz ismert módon a 4 támasztószerv van elrendezve, amely a fékkarnak "ülamely nagy áttételi viszonyt meghatározó forgáspontban való megtámasztására szolgál. Az 1 fékkar 2 dugattyúrúdhoz csuklósan kapcsolt végének vezérlésére ismert módon az 5 vezérlőkar szolgál. Az 1 fékkaron a 6 görgő a fékkar egy kis áttételi viszonyt 'meghatározó, forgáspontja körül forgathatóan van ágyazva, amely ütközőként a 3. ábrán kiemelten rajzolt 7 támaszütközővel működik együtt, amely támaszütköző a helytálló 8 csapon elfordíthatóan van ágyazva. Az 1. és 3. ábrákon vázolt oldott, kiinduló helyzetű fékállapotban a 7 támasztóütköző a 9 rugó hatására a helytálló 10 csavarfejhez van nyomva. A 6 görgővel ismert módon együttműködik a 11 emelőszerkezet is, amely a helytálló 12 csúszó-' pálya mentén eltolható 4 támasztószerv működtetésére szolgál. A 7 támaszütközőnek az ütközőként szolgáló 6 görgővel együttműködő ütközőfelülete a 6 görgő számára görbe felületű 13 gördülő pályaként van kialakítva és a két együttműködő 6 és 7 ütköző egymáshoz viszonyítva úgy vannak elrendezve, hogy oldott fékállapotban, azaz a fék fékező el- mozdulásának kiinduló helyzetében a közöttük lező támasztónyomás a kilendíthető 7 ütközőt ugyanolyan értelemben terheli, mint a 9 rugó terhelése (3. ábra). Más szavakkal a 6 és 7 ütköző közötti támasztónyomás a fékező elmozdulás kezdetén a kilendíthető 7 ütközőt. igyekszik a kiinduló helyzetben visszatartani. Ezáltal mechanikusan lehetetlenné válik, hogy a fékező elmozdulás kezdetén mindig legnagyobb elmozdulással szembeni ellenállás és az ellenállás után igazodó támasztónyomás az összeműködő 6 és 7 ütköző között a kiendíthető, rugóval terhelt 7 ütköző idő előtti utánengedését hozza létre és ezáltal a kisebbről a nagyobb áttételi viszonyra egy idő előtti átmenetet okozzon. Először a fékező elmozdulás kezdete után és ennek folyamán, ha a mozgással szembeni ellenállás már csökkent, akkor kezd azután a csökkent támasztónyomás a kilendíthető 7 ütköző rugóterhelése ellen hatni és ezáltal ismert módon a kisebbről a nagyobb áttételi viszonyra való kívánt átmenetet akkor kezdi létrehozni és ezt lággyá tenni. Szabadalmi igényvontok: 1. Szerkezet sínenfutó járművek fékeihez, amelyeknél a fékhenger és a féktuskók közötti fékrudazatban fékkar (1) van, ennek áttételi viszonya minden fékezésnél kezdetben ugyanaz és csak'..-. fékezési folyamat végén megy át egy a jármű terhelésétől függően változó nagyságú áttételi viszonyba, a fékkar'{1) alátámasztását a fékezési folyamat kezdetén levő áttételi viszonyt 'meghatározó .forgáspontban görgőből (6) és ezzel együttműködő gördülő pályából (13) álló két ütköző végzi, amely két ütköző egyike rugó (9) hatásával szemben kilendíthetően van ágyazva és kilendülésével lehetővé teszi a fékkarnak (1). elállítható támasztószervhez (4) való hozzáfekvését, amely támasztószerv a járműterheléstől függő áttételi viszonyt meghatározó forgáspontban a fékkar (1) megtámasztását végzi, azzal jellemezve, hogy a fékezési folyamat alatt a gördülő pálya (13) és az ezen mozgó görgő (6) között a folyamat elején a kilendíthető ütközőt (7) a rugóval (9) azonos kilendítési irányban terhelő támasztónyomást