150513. lajstromszámú szabadalom • Kézinyomda és sokszorosítógép, hullámos felületeken, pl. nyitott könyvek lapjain történő nyomtatásra
Megjelent: 1963. szeptemberSTT:— MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS , -// ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL V 150.513 SZÁM • Nemzetközi osztály B 41 1 ^1! SE—1081 ALAPSZÁM Magyar osztály: 15 d 37—44 Kézinyomda és sokszorosítógép, hullámos felületeken, pl. nyitott könyvek lapjain történő nyomtatásra Selmeczi Dezső postaműszaki forgalmi igazgató, Budapest A bejelentés napja: 1961. augusztus 1. A telefonközpontok tudakozó irodájában aránylag nagy mennyiségű pl. 80—100 db olyan telefonkönyvet használnak, amelyek minden lapján csak az egyik oldalon, egy oszlop mentén van nyomtatott szöveg (mely azonos a közönség számára készített telefonkönyv megfelelő részével, de nagyított léptékű), e nyomtatott oszlop mellett pedig csak sorok vannak. Ezek a sorok arra valók, hogy azokra a változtatásokat lehessen beírni. Mint ismeretes, egyrészt a telefonszámok, címek stb. változnak, másrészt pedig egyes telefonok megszűnnek, viszont új telefonállomásokat helyeznek üzembe és a tudakozó egyik legfontosabb feladata az, hogy a változott adatokra vonatkozó választ ill. felvilágosítást tudjon adni. A leírt cél elérése végett a Változásokat naponta kell a tudakozó birtokában levő könyvekbe beírni, éspedig mindig az ABC-rend szerint megfelelő helyre. A naponta eszközlendő változások száma közepes nagyságú fővárosokban általában véve 100—150 körül van és ha ennyi változást pl. 100 telefonkönyvbe kell beírni, a naponta eszközlendő bejegyzések száma 10 000—15 000. Nyilvánvaló, hogy ennyi beírást kézzel eszközölni rendkívül lassú és költséges munka, mert egy dolgozó naponta csak kb. 300 bejegyzést tud eszközölni. Emellett az ilyen bejegyzések természetesen nehezen is olvashatók, csúnya külsejűek és gyakran még tévesek, zavarosak is, ami a tudakozó munkáját főleg csúcsforgalmi időkben igen nagy mértékben hátráltatja és a közönség gyakran téves felvilágosítást kap. Ügy Magyarországon, mint más országokban nagyon sok kísérletet tettek már ezeknek a beírásoknak a gépesítésére, vagyis nyomtatására, mely célból legegyszerűbbnek látszik egy kis kézi nyomtatógépnek, tehát a közönséges gumibélyegzőkhöz hasonló, de változtatható szedést tartalmazó eszköznek az alkalmazása. Ez azonban eddig még sohasem sikerült, mert a tudakozó telefonkönyveibe, tehát bekötött könyvek lapjaiba kell beírni vagy nyomtatni, a nyitott könyv lapjai azonban nem sík felületűek, hanem hullámosak. Természetes, hogy a hullámos felületű papírlapra nyomtatni vagy bélyegezni nem lehet, mert az ilyen nyomtatás azt eredményezné, hogy a szöveg legnagyobb része nem látszana. Ezért az ilyen bejegyzéseket minden oly országban, ahol telefonkönyvet és nem kartotéklapokat használnak, jelenleg is még kézzel végzik. Minden eddig ismert nyomtató eljárás, beleértve a gumibélyegzőket is, három csoportra osztható: sík alapra helyezett pia pírra sík nyomtatólemezzel nyomtatnak, vagy sík alapon levő papírra henger végiggörgetésével nyomtatnak, vagy pedig a piapírt két együttforgó henger között vezetik el, mely eljárás ún. rotációs gépeknél, tehát főleg az újságok nyomtatásánál használják. E három eddig ismert és évtizedek óta, részben pedig évszázadok óta használt eljárás közül egyik sem alkalmas a telefonkönyvek kiegészítésére, mert a két henger alkalmazása természetszerűleg a bekötött könyvnél lehetetlen, a sík lappal vagy a hengerek eddig ismert fajtájával való nyomtatás pedig csak akkor lehet eredményes, ha a papír teljesen simán fekszik egy sík alapzaton. Az eddig használt és ismeretessé vált hengerlési eljárásúiknál ugyanis a sorok tengelyirányban, vagyis egy egyenes (az alkotó) mentén feküsznek és így az egész sornak egyszerre kell a papírt érintenie, ha ezzel a hengerrel nyomtatni akarunk, ami nyitott könyvnél (hullámos papírnál) lehetetlen. Az ilyen hengereknél, éppen úgy, mint a közönséges sík nyomásnál, ha valamelyik betű akár csak egy-két tizedmillímétérrel magasabb a többinél, akkor a szomszédos betűk' nem érintik a papírt és ha valamelyik betű ezzel a
