150510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőre keményedő rétegnek lapszerű gyantahordozóra való felvitelére
Megjelent: 1963. szeptentei 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL J F 150.510 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: B 29 g J«0 SA-1086 ALAPSZÁM 39 a *14—1817 “ Eljárás és berendezés hőre keményedő műgyanta rétegnek lapszerű gyantahordozóra való felvitelére Szabady Jenő és Demeter József mérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1957. szeptember 6. Hőre keményedő polykondenzációs műgyantával készített rétegelt termékek — pl. a rétegelt phenoplasztok — gyártásánál használatos kiindulási anyag a műgyantával bevont, vagy műgyantával impregnált lapszerű vázanyag, illetve gyantahordozó. A lapszerű gyantahordozó műgyantával váló bevonása vagy impregnálása céljából a műgyantát valamilyen oldószerben, legtöbbször alkoholban kell oldani, majd az így kapott lakkot kenéssel, illetve impregnálással a gyantahordozóra felvinni. - Felvitel után a lakkozott, illetve impregnált gyantahordozót egy szárító alagúton kell átvezetni az oldószer elpárologtatósa céljából. Ez a lakkozási, illetve impregnálási eljárás igen nagyméretű, költséges és nagy energiafogyasztó berendezést kíván. Az eljárás másik hátránya, hogy az oldószer max. 80 —85%-ának visszanyeréséhez további drága és nagy üzemeltetési költségű visszanyerő berendezésre van szükség. A találmány szerinti eljárással, illetve berendezéssel fenti hátrányok kiküszöbölhetők, mert lehetővé teszi az oldószer alkalmazásának teljes kiküszöbölését, illetve kivételes esetben maximálisan 10% oldószer alkalmazását, ami — régi eljárásnál a műgyantára vonatkoztatva átlag 100% volt. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a hőre keményedő polykondenzációs műgyanták oldható állapotukban, az úgynevezett „A” fázisban — amikor szobahőmérsékleten kondenzációs fokuk szerint esetleg egészen kemények és üvegszerűen törékenyek — mindig van egy olyan — lágyuláspontjuk feletti — hőfokintervallum, melyen belül a műgyanta igen jó fóliaképző tulajdonsággal bír. Ez a hőfokintervallum a legtöbb műgyantánál nem sokkal a lágyulási hőmérséklet felett, tehát olyan alacsony hőmérsékleten van, melyen a műgyanta kondenzációs reakciójának sebessége alacsony, így a kondenzációs fok lényeges változása, azaz emelkedése nélkül elegendő idő alatt van arra, hogy a műgyantából alkalmas berendezés segítségével, nyújtással, előírt vékonyságú fóliát készítsünk és ezt a »hőfok fenntartása mellett a felmelegített lapszerű gyantahordozóra fektessük, illetve arra a gyantahordozónak a műgyantabevonattal ellenkező oldalára alkalmazott vákuum segítségével — rátapasztjuk, végül az egészet lehűtjük. Olyan hőre keményedő műgyanta alkalmazása esetén, melynek fóliaképző tulajdonságai magas hőmérsékleten jelentkeznek, ahol a kondenzációs reakció sebessége már nagy, e gyantába szükség szerint 1—10% oldószert viszünk be. ami által a gyanta fóliaképzésre alkalmas hőmérséklete szükséges mértékjén lecsökken. A gyantahordozóra így felvitt és rátapasztott, műgyantaréteget szükség szerint a gyantahordozó felületén hagyhatjuk, vagy egy következő lépésben a gyantahordozó belsejébe vihetjük, azaz a gyantahordozót a műgyantával átimpregnálhatjuk. Utóbbi esetben a műgyantarétegnek a gyantahordozóra történő tapasztása után nem hűtést, hanem gyors felmelegítést alkalmazunk. A gyors — a gyanta minőségétől függő hőmérsékletre történő — felmelegítés folytán a műgyanta egészen megolvad és viszkozitása annyira lecsökken, hogy beitatódik a gyantahordozóba. A beitatódást a gyantahordozónak a műgyanta-bevonattal ellenkező oldalára alkalmazott vákuum révén elősegíthetjük, illetve a kívánt mértékre beállíthatjuk. Ezután a gyantával bevont gyantahordozót természetes vagy mesterséges hűtéssel lehűtjük. A műgyantával bevont gyantahordozónak fel-g melegítését — a felmelegítéstől a lehűtésig tartó időtartam célszerű beállításával — felhasználhatjuk arra is, hogy a gyantahordozóra felvitt gyantában a kondenzációs reakciót tetszés szerinti
