150490. lajstromszámú szabadalom • Műtőasztal

Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT "S^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.490 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: A 61 g KO—1652 ALAPSZÁM 30 e SZOLGALATI TALÁLMÁNY Műtőasztal Kórházi Berendezések Gyára, Budapest Feltaláló: Gyulai Zoltán gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. október 17. A találmány műtőasztal, amelynek asztalfelü­letei bármely helyzetben, önrögzítős szerkezettel rögzíthetők. Műtőasztalok általában két vagy több egymás­hoz kapcsolódó résziből, összetett asztalfelületek­ből állnak, amelyek egymáshoz képest elállítha­tóan vannak kiképezve. Az egymáshoz képest el­állítható asztalfelületek egymáshoz való rögzíté­sére különböző szerkezetek használatosak. Ismere­tesek pl. csavaros rögzítőszerkezetek, amelyeknél az elmozdítható asztalfelületek csavarok hatására távolíthatók, vagy közelíthetők egymáshoz. A felü­letek rögzítésére ebben az esetiben külön szertke­zeitek nem szükségeseik, mert a csavar önzáródása igen jó és merev rögzítést ad. Hátránya azonban, hogy az asztalfelületeik egymástól való elmozdí­tása a viszonylag kis csavarmenetem elkedés miatt csak igen lassan hajtható végre. Ezért az ilyen rögzítéssel 'ellátott műtőasztalok nem alkalmasak olyan életmentő műtőasztal beállítások végrehaj­tására, amelyeknél a műtőasztal gyors dönthető­sége szükséges, mint az pl. a Trendelenburg dön­tés esetében szükséges. Más szerkezeti megoldásoknál a műtőasztal el­állítása fogaskerekekkel elmozdítható fogasléccel történik. Ez esetben a műtőasztal elmozdítható részének rögzítése külön rögzítőelemet igényel. A rögzítőelem akár kilincsmű, akár önzáró csiga­hajtás lehet. Az ilyen szerkezetek hátránya, hogy szerkezeti okokból csak kis méretekben kivitelez­hetők, s a kis méretek miatt igen nagy erők léphetnek fel. Szerkezeti okokból tehát nem min­denütt alkalmazhatók. Szakaszos állítást biztosít bizonyos távolságokon rovátkolt, vagy lyukasztott rúd is. A szakaszos állítás lehetősége nem biztosítja a műtőasztal felü­leteinek bármely helyzetben való rögzítését, ezért csak egyszerű kivitelű .műtőasztaloknál kerül fel­használásra. Igen gyakran alkalmazott megoldás a műtő­asztal két mozgó asztalrészének súrlódással, vagy súrlódást keltő elemekkel, pl. csavarral, vagy ex­centeres karral való rögzítése. Ennek a kiviteli megoldásnak hátránya, hogy kopás, vagy .túlter­helés esetén az egymáshoz képest elmozduló al­katrészek megcsúszhatnak és a műtétet végző munkáját a legkényesebb időpontban veszélyeztet­hetik. A legtöbb, ismert műtőasztaloknak nagy hátrá­nya, hogy rögzítő berendezésük a műtőasztal felü­letek alsó részén van elhelyezve és így vetett árnyék miatt a betegnek műtét közben a (műtő­asztalon való átvilágítása nehézségekbe ütközik. A találmány szerinti .műtőasztal a fent felsorolt hiányosságokat küszöböli ki. Fokozatmentesen állítható műtőasztalfelületeket és azok önzáró rög­zítését biztosítja és műtőasztalfelületei gyakorlati­lag korlátlan nagyságú erők felvételére alkalma­sak, rögzítésük a legnagyobb túlterhelés esetén sem enged műtőasztallap-elmozdulást. A műtő­asztal állítható asztalfelületei egyetlen mozdulat­tal oldhatók, majd a megfelelő beállítás után egyetlen mozdulattal rögzíthetők. A rögzítőszerkeziet a műtőasztal oldalán van elrendezve és így a betegről műtét közben is végezhető, ámyékmentes átvilágítás. A találmány szerinti műtőasztalnál az egymás­hoz képest elállítható asztalfelületek rögzítése kettős irányú ékhatás útján történik, amely töké­letes önzárást biztosít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom