150490. lajstromszámú szabadalom • Műtőasztal
Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT "S^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.490 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: A 61 g KO—1652 ALAPSZÁM 30 e SZOLGALATI TALÁLMÁNY Műtőasztal Kórházi Berendezések Gyára, Budapest Feltaláló: Gyulai Zoltán gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. október 17. A találmány műtőasztal, amelynek asztalfelületei bármely helyzetben, önrögzítős szerkezettel rögzíthetők. Műtőasztalok általában két vagy több egymáshoz kapcsolódó résziből, összetett asztalfelületekből állnak, amelyek egymáshoz képest elállíthatóan vannak kiképezve. Az egymáshoz képest elállítható asztalfelületek egymáshoz való rögzítésére különböző szerkezetek használatosak. Ismeretesek pl. csavaros rögzítőszerkezetek, amelyeknél az elmozdítható asztalfelületek csavarok hatására távolíthatók, vagy közelíthetők egymáshoz. A felületek rögzítésére ebben az esetiben külön szertkezeitek nem szükségeseik, mert a csavar önzáródása igen jó és merev rögzítést ad. Hátránya azonban, hogy az asztalfelületeik egymástól való elmozdítása a viszonylag kis csavarmenetem elkedés miatt csak igen lassan hajtható végre. Ezért az ilyen rögzítéssel 'ellátott műtőasztalok nem alkalmasak olyan életmentő műtőasztal beállítások végrehajtására, amelyeknél a műtőasztal gyors dönthetősége szükséges, mint az pl. a Trendelenburg döntés esetében szükséges. Más szerkezeti megoldásoknál a műtőasztal elállítása fogaskerekekkel elmozdítható fogasléccel történik. Ez esetben a műtőasztal elmozdítható részének rögzítése külön rögzítőelemet igényel. A rögzítőelem akár kilincsmű, akár önzáró csigahajtás lehet. Az ilyen szerkezetek hátránya, hogy szerkezeti okokból csak kis méretekben kivitelezhetők, s a kis méretek miatt igen nagy erők léphetnek fel. Szerkezeti okokból tehát nem mindenütt alkalmazhatók. Szakaszos állítást biztosít bizonyos távolságokon rovátkolt, vagy lyukasztott rúd is. A szakaszos állítás lehetősége nem biztosítja a műtőasztal felületeinek bármely helyzetben való rögzítését, ezért csak egyszerű kivitelű .műtőasztaloknál kerül felhasználásra. Igen gyakran alkalmazott megoldás a műtőasztal két mozgó asztalrészének súrlódással, vagy súrlódást keltő elemekkel, pl. csavarral, vagy excenteres karral való rögzítése. Ennek a kiviteli megoldásnak hátránya, hogy kopás, vagy .túlterhelés esetén az egymáshoz képest elmozduló alkatrészek megcsúszhatnak és a műtétet végző munkáját a legkényesebb időpontban veszélyeztethetik. A legtöbb, ismert műtőasztaloknak nagy hátránya, hogy rögzítő berendezésük a műtőasztal felületek alsó részén van elhelyezve és így vetett árnyék miatt a betegnek műtét közben a (műtőasztalon való átvilágítása nehézségekbe ütközik. A találmány szerinti .műtőasztal a fent felsorolt hiányosságokat küszöböli ki. Fokozatmentesen állítható műtőasztalfelületeket és azok önzáró rögzítését biztosítja és műtőasztalfelületei gyakorlatilag korlátlan nagyságú erők felvételére alkalmasak, rögzítésük a legnagyobb túlterhelés esetén sem enged műtőasztallap-elmozdulást. A műtőasztal állítható asztalfelületei egyetlen mozdulattal oldhatók, majd a megfelelő beállítás után egyetlen mozdulattal rögzíthetők. A rögzítőszerkeziet a műtőasztal oldalán van elrendezve és így a betegről műtét közben is végezhető, ámyékmentes átvilágítás. A találmány szerinti műtőasztalnál az egymáshoz képest elállítható asztalfelületek rögzítése kettős irányú ékhatás útján történik, amely tökéletes önzárást biztosít.
