150487. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1, 4-benzodiazepin-származékok előállítására

2 150.487 azokat gyógyászati dózisban a vegyületek termé­szetének és az egyéni kívánalmaknak megfelelően, folyékony vagy szilárd hordozókba inkorporáljuk, amikor a szokásos kivonatokhoz, szuszpenziókhoz, kapszulákhoz, tablettákhoz, porokhoz jutunk a gyógyászati gyakorlat szokásainak megfelelően. Az alábbi példák szemléltetik a találmány tár­gyát. A hőmérsékletek C°-okat jelentenek. 1. példa: 5 g 2-klóracetamido-5-klórben,zofeinont 200 ml metanolos ammóniával közönséges hőmérsékleten mindaddig kavarunk, amíg a vegyület fel nem oldódik. Az oldatot ezután 5 napon át közönséges hőmérsékleten állni hagyjuk. A tiszta borostyánkő­színű oldatot vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 300' ml dietiléter és; 100 ml víz között eloszlatjuk. Az éteres réteget 150 ml benzollal felhígítjuk és 180 ml 2 n sósavval több adag­ban extrahálj'uk. A sósavas kivonatokat — melyek a reakcióterméket tartalmazzák — nátriumhid­roxid oldattal jég jelenlétéiben semlegesítjük, majd metilénkloriddal extraháljuk. A kivonatot mag­néziumszulfáton megszárítjuk és vákuumban be­sűrítjük. A maradék dietiléter hozzáadására a 7-klór-5-fenil-3H-l,4^benzodiazepín-2(lH)-ont adja. 13,5 g 7-klór-o-fenil-3H-l,4-benzodiazepin-2(lH)­-on 65 ml tömény kénsavval készített oldatához élénk kavarás köziben 2,3 ml füstölgő salétromsav és 3 'ml tömény kénsav elegyét adjuk, miközben a hőmérsékletet 0° alatt tartjuk. A reakcióelegyet 1 órán át 0°-on kavarjuk, majd jégre öntjük. Az elegyet ammóniumhidroxiddal semlegeisítjük. A kicsapódott nyers reafcciótermáket leszűrjük és éterrel kimossuk. Metilénkloridban átkristályosít­juk, amikor a 9-nitro-7-klór-5-fenil-3H-l,4-benzo­diazepin-2(lH)-onhoz jutunk gyengén sárga lemez­kék alakjában, amelyek olvadáspontja 234—235°. A kiindulási anyagot a következőképpen kap­juk: 92,4 g (0,4 mol) 2-aniiino-5-klórbenzofenon 500 ml dioxánnal készített, kavart, hideg (10—15°) oldatába egyidejűleg kis részletekben, 56,5 g (0,5 mol) klóracetilkloridot és 166 ml 3 n nátrium­hidroxidot adunk oly sebességgel, hogy a semle­ges kémhatást fenntartsuk. Miután az adagolás befejeződött, az elegyet megsavanyítjuk, vákuum­ban kis térfogatra sűrítjük be és vízzel felhígít­juk. A 2-klóracetamidoJ 5-klórfoenzofenonból álló reakcióterméiket benzollal extraháljuk és benzol, éter és petróleum elegyében kristályosítjuk, olva­dáspont 117—118°. 2. példa: A) 12 g (0,05 mol) 5-fenil-3H-l,4-benzodiazepin­-2(lH)-ont melyet az 1. példa szerinti módszerek­kel állítottunk elő — (az anyag színtelen, romfoos prizmákat ad, olvadáspont 182—183°) 16 ml tö­mény kénsavban kavarás közben közönséges hő­mérsékleten V'2 óra alatt feloldunk. Az oldathoz ezután cseppentként 3,5 ml tömény kénsav és 3,5 ml tömény salétromsav (90%, fajsúly = 1,50) lehűtött oldatát adjuk. A reakeióelegy hőmérsék­lete lassan 40°-ra emelkedik. Az elegyet ezután 30°-on 2 órán át kavarjuk és közönséges hőmér­sékleten éjjelen át állni hagyjuk. A reakció­elegyet kavarás közben 1 kg aprított jégre öntjük és további. 2 órán át kavarjuk. A sárga csapa­dékot leszűrjük, ktb. 1,5 liter jegeis vízzel kimos­suk és éjszakán át megszárítjuk. A nyers terméket megőröljük és 200 ml víziben, mely még 50 ml 20%-os nátriumacetát oldatot és néhány csepp hafozásgátlószert tartalmaz, szusz­pendáljuk. Eb. fél órán át kavarunk, amikor az elegy kongóvörös papírra többé már nem savanyú. A csapadékot ezután lészűrjük, vízzel kimossuk és szívatással megszárítjuk.'; Ily módon a 7,9-di­nitro-5-fenil-3H-l,4-bienzodiaz'epÍ!n-2i(lH)-onhoz ju­tunk, amelyet 40%-os etanolban kétszer átkris­tályosítunk, amikor 240° olvadáspqntú sárga tűket kapunk. : ,, " B) 48 g (0,2 mol) S-fenil-SH-iti-ibenzodiazepin­~2(lH)-ont kavarás köziben' 15°-on fél óra alatt 250 ml tömény kénsaviban feloldunk. Az oldatot 0°-ra hűtjük és 9,1 ml tömény salétromsav (90%, fajsúly = 1,50) és 11,8 ml tömény kénsav elegj^ét adjuk kavarás köziben cseppenként hozzá, miköz-, ben a reakeióelegy hőmérsékletét —5 és 0° között tartjuk. A salétromsav-kénsav elegy adagolásának befejezte után a kavar ást még 1 órán át folytat­juk és a reakcióelegyet éjszakán át hűtőszekrény­ben tároljuk. Az elegyet ezután cseppenként kavarás és hűtés közben 2 kg aprított jégre adjuk, miközben a hőmérsékletet 0°-on tartjuk. 1 órás hidegben végzett kavarás után 640 ml tömény ammónium­hidroxidot adunk cseppenként 0°-on hozzá, míg a pH 8-ra néni eimelkedik. A kavarást fél órán át folytatjuk, a nyers terméket leszűrjük, kevés jeges vízzel kimossuk és éjszakán át szárazra szívatjuk. A nyers terméket ezután 100 ml me­tilénklorid és 1700 ml alkohol el egy ében szusz­pendáljuk, 50 g derítőszenet adunk hozzá és a keveréket kavarás közbein 2 órán át visszafolyatás mellett hevítjük. Éjszakán át közönséges hőmér­sékleten állni hagyjuk, majd 15 g diatomacea földet adunk hozzá a szűrés, megkönnyítésére és a visszafolyatást újabb IV2 órán át folytatjuk. Az elegyet ezután forrón megszűrjük. A tiszta, gyen­gén sárga szűrletet vákuumban gőzfürdőn kavarás köziben kb. 600 ml-re sűrítjük be. A koncentrá­tumot kavarjuk és jégen kb. 2 óra hosszat hűt­jük, a kivált kristályos terméket leszűrjük, kevés petroléterrel kimossuk és szívatással megszárít­juk. A kapott 7-nitro-5-fenil-3H-l,4-benzodiaziepiin­-2(lH)-ont 1000 ml alkohol és 50 ml metilénklorid elegyében átkristályosítjuk, amikor fehér prizmák­hoz jutunk, amelyek olvadáspontja 224—225°. C) 12 g (0,05 mol) 5-fenil-3H-l,4-benzodiazepin­-2(lH)-ont 65 ml tömény sósavban kavarás köz­ben 10°-on feloldunk. Az elegyet 0°-ra hűtjük és csepp énként 1 óra alatt 5,3 g káliumnitrát 30 ml tömény kénsavval készített oldatát adjuk hozzá, miközben a reakcióhőmérsékletet 25° alatt tartjuk. Az elegyet 2V2 órán át 50ü -on melegít­jük, majd cseppenként kavarás és 0°-ra hűtés közben 500 g aprított jégre visszük. Az elegyet éjjelen át hűtőszekrényben tartjuk, majd 260 ml tömény ammóniának 0°-on cseppen­ként való hozzáadásával 8 pH-ra semlegesítjük. A nyers terméket leszűrjük, kevés jeges vízzel kimossuk, szárazba szívatjuk, majd 125 ml forró

Next

/
Oldalképek
Tartalom