150471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vastartalmú ércek, különösen bauxitok feldolgozására

Vlegjelent: 1963. szeptember 30. Ú MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.471 SZÁM Nemzetközi osztály: C—01—f FE—557 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 m 5—9 SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás vastartalmú ércek, különösen bauxitok feldolgozására Fémipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Molnár Lajos technikus (40%), dr. Zámbó János vegyészmérnök (20%), Osvald Zoltán vegyészmérnök (20%) és Solymár Károly vegyészmérnök (20%), mindnyájan Budapesten A bejelentés napja: 1962. április 3. A találmány vastartalmú ércek, különösen bau­xitok ammónium-kloridos kezeléssel való feldol­gozására vonatkozik. Az utóbbi években mindj óbban előtérbe kerül magas kovasav- és vastartalmú, 3—10 alatti mo­dulusú (AI2O3 : SiO'2%) bauxitok, valamint nagy Fe2Ü3 tartalmú agyagásványok vasmentesítésének és gazdaságos feldolgozásának kérdése. így pl. kis vastartalmú és nagy SÍO2 tartalmú bauxitok ese­tében nagyüzemileg is alkalmazott gazdaságos el­járás a soros kombinált módszer, mely szerint az AI2O3 naigyirészéneik Bayer-féle feltárással való kioldása után visszamaradó Na2 0—AI2O3—Fe2Ü3 tartalmú ún. vörös iszapot pirogén eljárással ke­zelik, miáltal a kötött Na2 0 és AI2O3 legnagyobb részét visszanyerik. Utóbbi módszernél azonban, ha a kiindulási anyagként használt bauxitnak nagy Fe2Ü3 tartalma van, akkor az eljárás ki­vitelezése nern gazdaságos, ui. egyrészt a szódás elegy olvadáspontja csaknem a zsugorodási hő­mérsékletig csökken és a kis zsugorodási hőmér­séklettartomány miatt a használatos kemence­üzem nem valósítható meg, másrészt a pirogén feltárás után feldolgozandó vörös iszap mennyi­sége növekszik, ez utóbbi vastartalma viszont nem hasznosítható. Ugyancsak utóbbi időben előtérbe kerülő probléma agyagásványok gazdaságos vas­mentesítése, mely kezelés után az agyagásványok tűzállóanyag ipari és kerámiaipari célokra, egyes esetekben kaolinpótló anyagként felhasználhatók. A vastartalmú ércek, különösen bauxitok vastar­lalmának részleges vagy teljes eltávolításával a fentiekben vázolt műszáki akadályok elháríthatok. A bauxitok, ill. agyagásványok vastartalmának kivonására ismeretes eljárások pl. W. Kangro 666 352 számú német szabadalom szerinti eljárása HCl-gázzal, Ph. Galmische (Reeherches sur la chloruration des oxides rnetallíques, Ann. Chim. 3, 1948, 243) szén jelenlétében Ci2-gázzal, és dr. Papp Jenő 129 334 és 130 857 számú magyar sza­badalmai szerinti eljárása H2SO4 és S02 jelenlété­ben végzi különböző ércek vasmentesítését. Fenti eljárások közös hátránya, hogy a reagen­sek regenerálása és az eljárások kivitelezése ne­héz; különleges szerkezeti anyagok felhasználása szükséges a fellépő erős korrózió miatt és ennek folytán fenti ismert eljárások nem tudtak elter­jedni. A találmány szerinti eljárás a vasmentesítő rea­gens folyamatos visszanyerésével és a folyamatba való visszavezetésével viszonylag alacsony hőfo­kon kedvező hatásfokkal biztosítja vastartalmú ércek, különösen bauxitok vasmentesítését és a nyert ércek komplex feldolgozását. A találmány értelmében ha a vastartalmú ér­ceket — ezek Fe'203-jára számított 1—4-szeres ßztöehiometrikue mennyiségű •— szilárd ammó­niumkloriddal telitett ammóniumklorid vizes ol­datával keverjük össze, vagy NH4CI gőzökkel hozzuk érintkezésbe és a reakcióelegyet 300—600 C°-on 0,5—3 órát célszerűen 1—1,5 órát adott esetben, keverés közben kezeljük, akkor az alábbi egyenlet szerint végbemenő reakció játszódik le: Fe2 03 + 6 NH4CL = 2 FeCl 3 + 3 H 2 0 + 6 NH3 A reakció folyamán keletkező és a reakció hő­mérsékletén átdesztilláló vasklorid esetleg vas­amminiklorid gőzöket vízben nyeletjük el az ugyan­csak illó NH3 és NH4CI gőzökkel együtt és a vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom