150467. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses indukciós tengelykapcsoló

Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG asr s& SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.467 SZÁM EE—783 ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: F 06 d Magyar osztály: 47 c 6—18 Elektromágneses indukciós tengelykapcsoló VEB Elektromotorenwerk Dessau, Dessau (NDK) Feltalálók: Lindner H. mérnök, Sittner J. mérnök, és Trautvetter W. mérnök, mindhárman Dessau-ban (NDK) A bejelentés napja: 1960. július 6. A találmány lényegéhen indukciós elv alapján működő tengelykapcsoló vagy fék, amelynek lég­rése a hajtó és hajtott alkatrészek között a ten­gelyre merőlegesen van elrendezve. Már ismertek a tengelyre merőleges légréssel rendelkező olyan tengelykapcsolók, amelyek vagy permanens mágnessel, vagy elektromágnessel van­nak ellétva és a tengelykapcsoló szekunder részé­ben örvényáraim-hatásokat keltenek. Ismertek már már a motor tengelyére merőleges légrésű induk­ciós motorok is, amelyeket különleges célokra használnak. Az indukciós tengelykapcsolók eddig túlnyo­móan a tengellyel párhuzamos légrésas kivitelben készültek. A két tengelykaposolóreindszer forgatónyomaték­átvitel jellemzői lényegesen, különbözők. Az ör­vényáramú tengelykapcsolók forgatónyomaték növekedése lineáris, amely a mágneses fluxussal és a viszonylagos fordulatszámmal arányos. A leg­nagyobb szUpnél, azaz az egyik tengelykapcsoló­rész álló helyzeténél jön létre a gerjesztő tömör vasmagjában a legnagyobb örvényársmképződés és állandó erőtérnél a legnagyobb forgatónyoma­ték képződik. Ezzel ellenitétben az ismert induk­ciós tengelykapcsolók, amelyek egy egyenáram által gerjesztett póluskerékből mint primer részből és egy rövidrezáró kalitkát hordó járomgyűrűből, mint második részből állnak, a forgatónyomatékok változása hasonló az aszinkronmotorokéhoz. Nem-stabil viselkedésük' következtében egyik tengelykapcsolórendszer sem alkalmas állandó for­gatónyomatéknál történő foMuliatiszámszabályo­zásra. A találmány célja az isimert tengelykap­csolók hátrányainaik kiküszöbölése és ennek érde­kében a primer résznek "U-alakú pólusrendszere van, amely egyúttal egy északi pólus-koszorút és egy ezzel szemben fekvő déli pólust hord, ame­lyeket egy az agyban levő mágnesesévé gerjeszt. Szekunder részként a találmány szerint egy mágneses anyagból álló tárcsás forgórész: van al­kalmazva, amelynek teljes magasságában és szé­lességéiben, elektromosan vezető anyagból álló kalitkarendszere van, amelynél a forgórész vas­magjához szorosan hozzáfekivő rövidrezáró gyű­rűk egyszeres, kétszeres vagy széles rudakkal vannak összekötve és amelyek a vasmagban radiá­lisán vagy érintőlegesen vannak elhelyezve, és amelynél a kalitka botjainak vagy a botpároknak száma a mágneses póluspárok 'számától jelentősen eltér. A meghatározott jellemzők elérése érdekében a tárasás forgórészben levő mágneses anyag tö­mör vagy lemezeit is lehet. A találmány egy további jellemzője szerint az agyban permanens mágneseket is lehet elrendezni, amelyek — mindig a találmány alkalmazási célja szerint — a mágnestekercsek hatását elősegítik, vagy ezeknek .erőhatása ellen dolgozva lehetaek kapcsolva. Az ilyen kombinációkat akkor alkal­mazzuk, ha pl. a tekercs lekapcsolása után meg­határozott tapadó- vagy fékezönyomatéknak kell mindig rendelkezésre állni, vagy a remaneneiát kell kompenzálni. A találmány alapvető gondolata a bevezetőben vázolt ismert örvényáraimú és indukciós karak­terisztikák szuperpozíciójában van. A kívánt forgatónyomaték-változásnak megfele­lően a forgórész vasmiagja, valamint a rövidre záró kalitka •minőségileg és .mennyiségileg külön­bözőre méretezhető. Megfelelő viszony esetén olyan forgatónyomaték változást lehet elérni, amely a szlip keletkezésekor meredekein emel­kedik és azután majdnem teljesen állandó marad,

Next

/
Oldalképek
Tartalom