150456. lajstromszámú szabadalom • Visszanyerhető injektálócső és hozzávaló szerelőfogó

Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.456. SZÁM Nemzetközi osztály: FI—192 ALAPSZÁM Magyar osztálv: E 02 d 84 c Visszanyerhető injektálócső és hozzávaló szerelőfogó Fitzek Antal, Adorján György és Elek István oki. mérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1961. augusztus 14. Bánya- és mélyépítési munkáknál, kiváltképpen pedig aknamélyítéseknél igen fontos feladat a falazatok mögötti talaj- és kőzetrétegek szilárdítás, vízkizárás stb. céljábóli injektálása. Az injektálás végrehajtására használandó injektálócsövek elhelyezése céljából, azok külső átmérőjét a szokásos mértékekkel, pl. kb. 15—20 mm-rel meghaladó lyukakat fúrnak elő a befalazási hossznak megfelelően a falazatokban vagy egyes különleges esetben magában a kőzetben, majd habarcscsal, betonnal befalazzák a csöveket. Legalább 48 órai kötési idő után, felfúrva a befalazott csöveket, kezdhető csak meg az injektálás. Az injektálásra használt csövek az injektáló nyomás által megkívánt minőségben, falvastagságban és befalazási hosszban kerülnek alkalmazásra úgy, hogy kiálló szabad végükre a szerelvények csatlakoztathatók legyenek. így pl. használnak IV2"—2"-os magasnyomású gőzcsöveket, melyeket kb. 30—40 cm-re falaznak be a falazatokba és kb. 5 cm-re nyúlnak ki, melyeken a csatlakoztatásra való menet vagy karima van. Ily módon egy-egy cső tehát minimálisan kb. 35—45 cm hosszú. Az injektálócsövekneik mind belföldön, mind pedig külföldön elterjedt fenti alkalmazási módja több okból hátrányos: Egyrészt az injektálóosövek vesztett anyagot képeznek, és még abban az esetben is, ha az építményt később isimét injektálni kell, a csövek azon ritka esetben is, ha levágás nélkül meghagyhatok a falakban, csak bizonyos időn belül használhatók fel újabb injektálásra. A valóság ugyanis az, hogy a menetek visizonylag rövid időn belül korrodálnak, a menetek elverődnek, és a vízkő is lehetetlenné teszi újabb injektálócsap felszerelését stb. Az injektáló csöveknek minimálisan 5 cm-et kell 3 falazatból szabadon kiállniok, hogy azokra az injektáióanyag nyomóvezetéke ill. csapja felszerelhető legyen. A legtöbb esetben (pl. gátaknál, falakon) ez sem engedhető meg, úgyhogy különféle elgondolások keletkeztek ennek kiküszöbölésére (pl. belső menetezés stb.). A legtöbb esetben, pl. földalatti vasutaknál injektálás után a falból kiálló csőcsonkokat el kell távolítani. Sújtóléges, szénportartalmú bányákban a csővégek autogén helyett csak hosszadalmas lefűrész éléssel távolíthatók el. Másrészt az injektálócsövek beépítése igen körülményes és hosszadalmas. Különösen körülményes a cső befalazása, ha a cső számára előfúrt lyukakból víz áramlik ki, mert az a cementkeveréket rendszerint kimossa. Hosszadalmasnak tekinthető a befalazási munka azért is, mert legalább 48 órai kötésidőt kell kivárni ahhoz, hogy a cső használatba vehető legyen, holott sok esetben bizonyos helyeken azonnal szükséges az injektálás végrehajtása:, de ettől eltekintve is sok várakozási időt okoz, minekfolytáin a munkák nem végezhetők folyamatosan. A teljességgel fel neim is sorolt hátrányokat sokszorozza, hogy pl. aknáknál — a szelvénytől függően — százméterenként 100—200 darabszámot is kitevő injektálócsövet kell bebetonozni ill. felhasználni, sőt ezek egyrészénél az injektálást többször is meg kell ismételni. Fenti hiányosságokat küszöböli ki a találmány tárgyát képező visszanyerhető injektálócső, a falazatokba szereléséhez célszerűen használható eszközzel ún. szerelői ogóval együtt, melyek példaképpeni kiviteli alakjait a rajz szemlélteti. A rajzon az 1. ábra az injektálóesövet hosszanti metszetben, ill. részben nézetben mutatja, a 2. ábra az injektálócső alkalmazásához való szerelő eszközt szemléltet hosszmetszetben és végül a 3. ábra metszet a 2. ábra III—III vonala mentén.