150452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek forrasztására

2 150.452 bői zsugorított porózus fém kapilláris szívó ha­tására. A porkeveréken kívül a résbe fémhálót, vagy fémbetétet is rakhatunk. A találmány szerinti forrasztó módszernek azzal, hogy a forrasztási résbe helyezett por-keverék előre nem tartalmazza a forrasztó, ill. itató fémet, az a célja, hogy a forrasztó fémmel zömmel na­gyobb olvadáspontú és nagyobb szilárdságú fém­porok a résben egy porózus, többé-kevésbé össze­függő szerkezetet adjanak. Ez biztosítja, hogy a szélesebb rések és az egy résen belüli ingado­zások is tökéletesen feltöltődnek a megömlesztett forrasztó fémmel. A forrasztási résbe helyezett fémpornak tehát nem az a feladata, hogy ötvöződjék a forrasztó fémmel és hogy ezzel az ötvöződéssel növelje a forrasztási résben véglegesen kialakult forrasztó ötvözet olvadáspontiát. Fő feladata az, hogy a forrasztó fémmel átitatva nagyszilárdságú, rugal­mas áthidalást adjon a két . forrasztandó felület közötti bizonytalan méretű résben. Ehhez szük­séges, hogy a megolvadt forrasztó fém kellően nedvesítse a résbe betöltött fémporból ott elő­zsugorított fém vázat, amint porkohászati technikában jól ismeretes, (Pl. W—Cu érintkező anyagok.) A javasolt eljárás egyik kiviteli módja, hogy a porkeverékből pasztát készítünk és azzal be­kenjük a forrasztandó fémfelületebet. A paszta ugyanis jól áthidalja a legnagyobb forrasztási réseket, kitölti a rés egyenetlenségeit. Kemény­fémlapka acéltesthez való forrasztásakor pl. nem szükséges a síkcsiszoló gépen a keményfémlapka illesztendő felületeit teljesen síkra csiszolni. A kaményfémlapka zsugorításából származó ún. foe­szívódások, a keményfém zsugorítása okozta mé­retingadozások teljesen meghagyhatok, és csak az ún. zsugorítási „bőrt" (Simterhaut) ajánlatos akár kémiai módszerekkel, akár felmelegedést egyál­talán nem okozó, könnyed kézi csiszolással el­távolítani. A porkeverékből való paszta készítésére víz, alkohol, vazelin stb. használható. Az előzőekben ismertetett tulajdonságú por­keverékre példa a következő összetétel: 80% Fe, 12o/0 W. 4% Co. 4% Ag. Ebben az esetben a for­rasztó, illetve az itató fém vörösréz, A porkeve­rékfoen egyedül az Ag olvadáspontja alacsonyabb mint az itató fémé. Az Ag szerepe az, hogy egyrészt elősegítse a nagyobb olvadáspontú alkotók zsugorítását azzal, hogy a zsugorítás folyékony fázis jelenlétében játszódik le, másrészt az, 'hogy a megolvadt for­rasztó fém jobban nedvesítse az ezüsttel befutta­tott forrasztandó felületeket és az ezüsttel be­futtatott, előzsugorított nagyobb olvadáspontú fém vázat. A nagyobb olvadáspontú fém váz zsugorítása és itatása történhet pl. úgy, hogy az összefor­rasztandó fémdarabok között paszta formájában elhelyezett porkeveréket az oxidációt gátló védő­közegben előzsugorítjuk, majd az egész szerel­vényt vagy a megolvasztott forrasztó fémbe me­rítjük egy-két percre, vagy a rés mellé helyez­zük a szükséges mennyiségű forrasztó fémet és az egész szerelvényt oxidációt akadályozó védő­közegben előnyösen H2 áramban a forrasztó fém olvadáspontját meghaladó hőfok fölé hevítjük. Másik módszer szerint az előzsugorítás és a forrasztó fémmel való itatás együtt is történhet ügy, hogy a pasztával bekent forrasztandó fém­darabokat kellően összeerősítjük, az itató fémet a forrasztási rés fölé vagy mellé helyezzük, majd az egész szerelvényt az oxidációt megakadályozó védőiközegben előnyösen H2 gázáramban, a for­rasztó fém olvadáspontját meghaladó hőmérsék­letre hevítjük. Némely esetben előnyöket biztosít a fémpor­keveréknek, ill. pasztának a forrasztó fém olva­dáspontjánál magasabb olvadáspontú anyagból készült háló- vagy lemezbatéttel való együttes használata is. Ilyenkor nemcsak a forrasztandó férni elül eteket kenjük be a pasztával, hanem a forrasztási rés közé helyezés előtt a betétet, vagy hálót is úgy, hogy a háló lyukait is kitöltjük vele. így a háló, vagy betét vastagságánál jelen­tősen nagyobb, egyenlőtlen szélességű rések hidal­hatok át több biztonsággal, mint egyedül hálóval, vagy lemezbetéttel. Szemléltető példa a találmány felhasználására az ütve-forgatva működő egy- vagy töfofoérű keményfémbetétes bányafúrófej ek keményfém éleinek az acéltest résébe való beforrasztása. A keményfémlapkáról csak a felületi réteget távolítjuk el, majd nikkelezzük a lapkát. A paszta konzisztenciára készített, az előző példa szerinti porkeverékkel bekenjük a forrasztandó felülete­ket olyan vastagon, hogy a paszta kiegyenlítse a beszívódást és a méretingadozás okozta egyen­lőtlenségeket. Megfelelő vastagságú ónozott vashálót válasz­tunk és azt is bekenjük a pasztával úgy, hogy az kitöltse a háló szemei közötti réseket. Az így előkészített hálót ráillesztjük a keményfém for­rasztandó felületeire, majd a lapkát és a hálót együtt kézi erővel beszorítjuk az acéltestbe mart résbe. A forrasztófémet, ez esetben a vörösrezet a for­rasztási helyek közelében a résen kívül, helyez­zük el, esetleg a háló kiálló darabjába göngyöl­jük. A szerelvényt hidrogénben a réz olvadás­pontja fölé hevítjük és néhány percig ezen a hő­mérsékleten tartjuk. A lehűtést 'gyorsan hajtjuk végre, mert a kellően vastag és rugalmas, rézzel itatott vázszerkezet kiküszöböli a hőtágulási együttható különbségekből adódó feszültségeket is. A gyors lehűtés viszont lehetővé teszi, hogy a fúrófej acélanyaga kellő keménységű legyen a szükséges kopással szembeni ellenállás biztosítá­sára. A keményfémlapkának a résből való kisajtolá­sával megállapítható, hogy a módszerrel igen je­lentős szilárdságú, rugalmas, a teljes forrasztási felületre kiterjedő kötés készíthető nagy bizton­sággal. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás fémfelületek egymáshoz forrasztására, folyékony-fázisos zsugorítás alkalmazásával, azzal jellemezve, hogy a forrasztandó fémfelületek között létesített, a kapillárisnál nagyobfo, esetleg változó szélességű rést fémporral vagy fémporok keveré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom