150440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új kinolinszármazék előállítására
Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.440 SZÁM Nemzetközi osztály: UI—76. ALAPSZÁM Magyar osztály: C 07 d2 12 p 1-5 Eljárás egy új kinolinszármazék előállítására Rhone—Poulenc S. A. cég, Paris (Franciaország) Feltalálók: Gailíiot Paul vegyészmérnök, Paris, Gaudechon Jacques vegyészmérnök, Sceaux (Seine) A bejelentés napja: 1961. november 14. Franciaországi elsőbbsége: 1960. november 21. A találmány egy új kinolinszármazéknak és e vegyület sóinak, valamint az e vegyületeket (bázis vagy só alakjában) hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítási eljárása. Ez az új kinolinszármazék a 4-[5'-(4"-hidroxipíperidino)-pentil-(2')]-amino-7-klór-kinoliin, amelynek szerkezetét a rajz szerinti (I) képlet mutatja. Ezt az új vegyületet és sóit a találmány értelmében az alábbi módszerek valamelyike szerint állíthatjuk elő: 1. Valamely, a rajz szerinti (II) általános képletnek megfelelő vegyületet — a képletben X valamely reakcióképes észter-maradékot, pl. halogénatomot vagy kénsavészter- vagy alkil- ill. arilszulfonsavészter^maradékot, jelent — 4-hidroxipiperidinnel reagáltatunk. Ezt a reakciót oldószer jelenlétében vagy anélkül, valamely kondenzálószer alkalmazásával vagy anélkül folytathatjuk le. Előnyös oldószer jelenlétében dolgozni; oldószerként célszerűen aromás szénhidrogén, pl. benzol vagy toluol, valamely keton, pl. aceton vagy metiletilketon alkalmazható. Ugyancsak előnyös kondenzálószerként valamely alkálifémszármazékot, pl. jodidot vagy karbonátot, vagy pedig tercier amint, pl. piridint vagy triinetilamint alkalmazni. A reakciót előnyösen az oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsékletein folytathatjuk le. 2. Valamely, a rajz szerint (III) általános képletű reakcióképes észtert — e képletben X jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — a rajz szerinti (IV) képletű 4-amino-7-klórkinolinnal reagáltatunk. Ezt a reakciót szintén oldószer jelenlétében vagy anélkül, kondenzálószer alkalmazásával vagy anélkül folytathatjuk le. Előnyös azonban oldószer, mint pl. aromás szénhidrogén vagy valamely keton és valamely alkálihalogenid jelenlétében dolgozni. Ebben az esetben célszerű, ha a kondenzációt a (III) képletű reakcióképes észter aeilezett származékával folytatjuk le, majd az így kapott terméket hidrolizáltatjuk a kívánt végtermékké. 3. A rajz szerinti (V) képletű 4,7-diklór-kinolínt a rajz szerinti (VI) képletnek megfelelő 5-(4'-hidroxipiperidino)-2-amino-pentánnal vagy ennek aeilezett származékával reagáltatjuk, a kapott terméket pedig (amennyiben az acilezett származékot alkalmaztuk) hidrolízisnek vetjük alá. A találmány szerinti eljárással előállítható új kinolinszármazék savakkal képezett addíciós sókká alakítható át, a kívánt savval valamely erre alkalmas oldószerben lefolytatott reakció útján. Oldószerként erre a célra szerves oldószereket, pl. alkoholokat, étereket vagy ketonokat, vagy pedig ásványi oldószereket, célszerűen vizet alkalmazhatunk. A képződött só — esetleg az oldat betöményítése után — kiválik a reakcióelegyből; szűrés vagy dekantálás útján különíthető el. A (I) képletnek megfelelő új kinolinszármazék és ennek sói értékes farmakodinaimikai tulajdonságokat mutatnak; különösen gyuBadásgátló és rheuma-ellenes hatásukkal tűnnek ki. Ez az új kiinoliinszármazék gyógyászati célokra akár a szabad bázis, akár gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal képezett addíciós sók alakjában alkalmazható. Gyógyszerészeti szempontból elfogadható sóknak azok tekinthetők, amelyek az alkalmazásra kerülő adagokban nem. fejtenek ki toxikus hatást. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható addíciós sók képzésére alkalmas savak példáiként
