150419. lajstromszámú szabadalom • Mérődugattyús manométervizsgáló készülék

Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •#"*»&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.419 SZÄM Nemzetközi osztály: G 01 1 PA-693 ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 k 8-14 Mérődugattyús manométervizsgáló készülék Papp István oki. villamosmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. február 22. A mérődugattyús nyomásmérés ismeretes elvén működő, különböző keresztmetszetű mérődugatytyús manométervizsgáló készülékek számos típusát gyártják és használják. Ezekkel egy 'méréstartományban a tertielőtborony útján súlyokkal terhelt tömítetlen mérődugattyúk alatt létesített folyadéknyomással különböző rendszerű {csőrugós, lemezrugós sib.) manoiméterek vizsgálhatók, ill. hitelesíthetők. A különböző keresztmetszetű egymás alatti úgynevezett hidraulikus multiplikátorként működő dugattyúk egytengelyű pontos bemunkálása azonban nehéz és hosszadalmas munkát igényel, emellett csak a differenciál dugatytyúk arányának megfelelő egy iméiréstartományban használhatók. A találmány e hátrányokat megszünteti és emellett a manoimétervizsgálót továbbfejleszti oly módon, hogy ugyancsak egy terhelőtorony alkalmazásával a méréstartományt többszörözi. A találmány ezt lényegében a teirhelőtoironyban kialakított mérőnyomásra való közbenső tér alkalmazásával, a mérődugattyúk oldható' kapcsolatú megoldásával és a dugattyűteirekkel kapcsolt folyadékutakait irányító szelepek alkalmazásával valósítja meg. A találmányt annak példakóppeni kiviteli alakját szemléltető rajzzal kapcsolatos alábbi leírása ismerteti bőveibben. A rajz vázlatosan (metszetben mutatja a készülék működtető, szerkezeti részeit és azok csőhálózati kapcsolatát. —1— a terhelőtoroniy, —2— a terhelő súly, ill. súlyhordó tányér, —3 és 3a:— a folyadékutakat irányító szelepek, —4—• a mérőfolyadéktartály, —5— a vizsgálandó imanométerek és —6—• a folyadéknyomó szivattyú. A vizsgálandó manométerhelyek, ill. csatlakozások száma kettőnél több is lehet. Az —1— terhelőitorony —la— felső és —lib— alsó részekből van összeépítve, közöttük a —7— térrel. Az —la— felső részben van elrendezve a —2— súlytányérral terhelt nagyobb (keresztmetszetű —8— mérőduigattyú, alatta és folytatásában az —lb— alsó részben pedig a kisebb keresztmetszetű —9— mérődugattyú. Ezek a —7— térben találkozó —8a és 9a— tárcsás végeikkel oly módon {pl. körmös kapcsolat révén) kapcsolódnák egymással, hogy hossztengelyük irányában szétválaszthatok (oldhatók), de együttfoirgásira kapcsolhatók. A —3 és 3a—• szelepek szerkezeti kivitelükben egyformán kétirányú folyadékúttal és két üléssel vannak kialakítva, melyekben kézikerekek révén a —3b— szeleipoífsók kettős kúpos szelepei alsó vagy felső szelepülésükre, ill. záróhelyzetükbe állíthatók. A készülék működése alábbi mérési folyamataikból ismerhető meg: 1. mérés,: a felső —8— imérőduglattyú keresztmetszetéit 1 cm2

nre választva, arra önsúlyával és —2— tányérjaival együtt pl. P = SO kg. súlyterhelést (alkalmazunk. A —3— szelepet alsó, a —3a1— szelepet pedig felső záróihelyzetbe állítva és a kézi orsós —6— nyomópréssel a —10 és 11— csővezetékeiken át 50 kg/cm2

folyadéknyomást juttatva a —7— térbe, a —8— mérődugatltyúra ható súlyterhelésit kiegyenlítjük, amely egyensúlyi helyzet a —2— súlytányér melletti index révén beállítható. A —12—• szelep nyitott helyzetében az —5— manóim éterek ily módon 50 kg/ /cm2

nyomásra vizsgálhatók. E mérésiben az alsó —9— mérődugattyú nem vesz részt és; azt ellennyomás nem terheli, mivel dugattyútere a —13— csövön, —3a— szelepen és a —14—• csővezetéken át a baroraetrikus nyomású —4— tartállyal van összekötve. 2. mérés: —3— szelepet felső, a —3a— szelepet pedig alsó záró helyzetbe állítva a terhelőtorony —7— tere a —11 és 15— csöveken át a barometrikus nyomású —4—• tartálytérrel kerül összeköttetésbe. A •—6—• folyad skpréssel előállított nyomás ekkor a —16 ós 13— csővezetékeken át a —9— kis mérődugattyúra hat és az erő átadódik a —8— nagy mérődugattyúra is. Ez eset-