150406. lajstromszámú szabadalom • Dörzskapcsoló olajba futó lemezekkel
2 150.406 kifejtésénél a kopások miatt korlátozott, vagy leszorító-rugó (szótfeszítő-rugó) alkalmazásánál azok mechanikai szempontból bonyolultak és ennek következtéibein nem üzembiztosak. A találmánynak az a célja, hogy az ismert szerkezetekhez képest az üresjárási nyomatékot lényegesen nagyobb mértékben lecsökkentse és egyidejűleg a dörzskapcsoló kioldási idejét lerövidítse. A találmányt az jellemzi, hogy az ismert, áttörésekkel ellátott súrlódó felületű lemezek és azok a lemezek, amelyek isimert módon az: egyik vagy mindkét súrlódó felületükben legalább egy, előnyösen azonban több olajhornyot tartalmaznak, melyek sugárirányban, vagy a sugárirányhoz ferdén, vagy merőlegesein futnak végig, váltakozva vannak elrendezve, mimellett a szomszédos lemezek minden relatív állásában a lemeznek legalább egy. előnyösen több áttörésével az ellenlemeznek olaijhornyok közt levő sima felülete állt szemben. Ily módon az ismert olajos dörzskapesolókhoz képest az üres járási nyomaték lényegesen lecsökkenthető. Míg az üresjárási nyomaték az ismert szerkezeteknél a kapcsolható forgatónyomaték 2,5 és 9%-a között van, addig a találmány szerinti kivitelnél ez a kapcsolható nyomatéknak csak 0,6—1.2%-át teszi ki, a kapcsoló nagyságától és az olajozás módjától függően. Ez a meglepő' hatás azzal magyarázható, hogy összenyomott lemezkötegnél a lezárt áttörések olajkamrákként hatnak, melyekben a röpítőerő következtében az olaj torlónyomáis alatt áll, mely az összenyomóerőt létesítő levegő kimaradása esetén a lemezköteget szétnyomja. Zárt állapotban, a sima lemezfelületekkel lezárt áttörésekbein az olaj a röpítőerő hatására nyomás alatt van, aimely esetben a nyomó.párnák a szomszédos lemezeket nyomják és a lemezek oldását elősegítik. Oldásnál a szomszédos lemezek között relatív mozgás lép fel, miáltal az eddig lezárt áttörések az olajhornyokkal fedésbe kerülnek és a lemezek teljes csúszófelületét benedvesítik és ezáltal a súrlódás csökken. Mivel a lemezek egymáshoz viszonyított relatív elmozdulása folyamán az olajhornyokon,keresztül az ellenlemez áttöréseihez az olaj tartósan hozzáfolyik, ezeket állandóan olaj tölti ki, úgyhogy a lemezköteg összenyomott állapotában is olajjal kitöltött áttörések vannak jelen és ezért a torlónyomás rájuk kihatással van, A legkedvezőbb eset természetesen az volna, ha összenyomott állapotban valamennyi áttörés le volna fedve. Valamennyi relatív helyzet ezt az állapotot azonban nem teszi lehetővé, mivel az olajhorony, illetőleg az olajhornyok egyik vagy másik helyzetben természetesen az áttörésekkel átfedésben vannak. Mivel továbbá a lemezek oldásnál minden relatív helyzetet el tudnak foglalni, minden relatív állásban legalább egy, előnyösein több lezárt áttörésnek kell lenni, másrészt azonban olyan átfedésnek kell lenni, hogy az áttörések olajjal töltődjenek fel, úgyhogy legalább egy, előnyösen több olajhoronnyal látandók el. A találmány példaképpeni kiviteli alakját a rajzok ábrázolják. Így az 1. ábra áttörésekkel ellátott belső lemez nézetét, \ a 2. ábra olajhornyokkal ellátott külső lemez nézetét, ; \: "\ a 3. ábra az 1. ábra III—III metszésvonala menti metszetét, a 4. ábra a 2. ábra IV—IV metszésvonala menti metszetét, az 5. és 6. ábra az 1. és 2. ábrában ábrázolt lemezek két egymáson fekvő extrem viszonylagos helyzetét, a 7. és 8. ábra az olajhornyokkal ellátott lemezek további kiviteli alakját, a 9. ábra a lemezköteg sematikus vázlatát ábrázolja. A dörzskapcsoló 1. ábra szerinti 1 belső lemeze dörzsfelületében tizenkét darab olyan 2 áttörés van, melyek hosszirányban elnyújtott lyuk alakúak. A 2. ábrán vázolt hozzátartozó 3 külső lemezben szelőirányú 4 olaijhornyok vannak. Az 5. és 6. ábrák az 1 és 3 lemezeket viszonylagos helyzetükben, extrem állásban tüntetik fel, mégpedig az 5. ábra szerint a 4 hornyok és 2 áttörések nincsenek átfedésben, ezzel ellentétben a 6. ábrában vázolt helyzetben nyolc darab '2 áttörés a 4 olajhornyokkal maximális átfedésben van. Más szavakkal kifejezve, az 5. ábra szerint valamennyi 2 áttörés a 3 külső lemezek sima felületeivel szemben helyezkedik el és ennek következtében, le van zárva, ezzel szemben a 6. ábra szerinti helyzetben négy darab 2 áttörés van lezárva. Ily módon az eszközölt hatás az 1 és 3 lemezek minden relatív helyzeténél fellép. A 7. ábra szerint az 5 lemez hat darab 6 sugárirányú olajhornyot tartalmaz, ezzel szemben a 7 lemez, melyet a 8. ábra tüntet fel, súrlódó felületeinként két-két sugárirányú 8 olajhornyot tartalmaz. Az 1. ábra szerinti belső lemezekkel összeműködve a 7. ábra szerinti lemez esetén legalább hat lezárt 2 áttörést, és a 8. ábra szerinti lemez esetén legalább tíz lezárt 2 áttörést kapunk, melyek a lemezek oldását elősegítik, mimellett a 7. ábra szerinti megoldásnál egyidejűleg hat darab, és a 8. ábra szerinti megoldásnál két áttörésnél lesz átfedés a relatív mozgás irányában, mellyel folyadéksúrlódás és az áttörések olajjal való feltöltése jön létre. A találmány szerinti elrendezésnél már egy olajhoronnyal is jobb hatást lehet elérni, mint az áttörésekkel és sima ellenlemezekkel rendelkező ismert lemezeknél, mivel ezen az olajhornyon keresztül létrejön az áttöréseknek olajjal való feltöltése. A 9. ábra az 1. és 2. ábrában vázlatosan szemléltetett 1 és 3 lemezek váltakozó elrendezését, mutatja. A találmány keretének átlépése nélkül többféle változtatás eszközölhető. Az áttörések és az olajhornyok alakja tetszés szerinti lehet. Az olajhornyok kifli alakban görbítettek lehetnek és a lemez kerületének csak egyik oldalán lehet torkolatuk, vagy más szóval nem. mennek a súrlódó felületen teljesen végig. Úgy az áttöréseknél, mint az olaj hornyoknál célszerű a szimmetrikus elrendezés. Természetesen a hornyok a belső lemezeken is, az áttörések pedig a külső lemezeken is helyet kaphatnak. A találmány mindenfajta súrlódó tengelykapcsolóinál, előnyösen elektromágneses dörzskapcsolónál felhasználható.
