150366. lajstromszámú szabadalom • Gépjármű alváz

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.366 SZÁM Nemzetközi osztály: BA—1439. ALAPSZÁM Magyar osztály: B 62 d 63 c 37-46 Gépjármű alváz VEB Barkas-Werke cég, Karl-Marx-Stadt (NDK) Feltaláló: Bitter Karl mérnök, Dresden (NDK) A bejelentés napja: 1960. március 23. A találmány szerinti alváz kis autóbuszok ós kis tehergépkocsik részére alkalmas. A hosszanti és kereszttartók összekötése a jármű fenékkel merev egységet képeznek, jóllehet, hogy a fenék­csoportok szilárdsága, a felépítménnyel való he­gesztett kötés révén, a végleges szilárdságnak már megfelel. Mivel 1—1,5 tonna hasznosterhe­lésű járművek a legkülönbözőbb felépítménnyel kombinálva készülnek, célszerűnek mutatkozott merev gerinccel ellátott alváz kiképzése, abból az elgondolásból kiindulva, hogy a felépítmény szi­lárdsága az alváztól bizonyos mértékben függet­len legyen. Keretszerű kiképzés az önhordó szerkezetű fel­építményeknél is kívánatos azért, hogy a kerék­felfüggesztés helyétől a felépítményhez vezető erőket átadhassa. Amennyiben a kerettartó cél­szerűen van elrendezve, úgy további súlytöbblet nélkül a különféle felépítmények megválasztásá­tól függetlenül egyetlen merev gerinc kiképzésé­vel a feladat megoldható. A jármű alváz helyes kiképzésétől függnek a továbbiakban ismertetett, egyes előnyös menet­tulajdonságokkal rendelkező megoldások. A. ké­nyelem növelése érdekében a törekvés jelenleg a lágy rugók kiképzése felé irányul. A lágy rugók felhasználásának azonban határt szab a fékezés­nél fellépő bólintás és a kanyarban elfoglalt dőlés­szög, mely bizonyos értéken, felül nem léphető túl. Az alváznál és a kerék felfüggesztésnél további követelmény az egyszerűség és üzembiztonság. A kerék-felfüggesztés lehetőleg kevés csuklóval és kevés. gondozást igénylő kenőhellyel rendelkez­zen. A találmány szerinti kerék-felfüggesztés az alábbi három követelményt elégíti ki: 1. Merev gerinc. 2. Kanyarban megfelelő stabilitás és a fékezés­nél csekély bólintás. 3. Lehető legegyszerűbb felépítés. Mint ahogy azt az 1., 2. és 3. ábrák szemlél­tetik, a keret lényegében —1— hosszanti U-szel­vénytartóból áll, melynek mellső vége villaszerű kialakítású. Az U-szelvény a felette elhelyezett pontozással hozzáhegesztett karosszéria-fenékkel van lezárva. A villa alakú —4— vég a motor fel­vételére alkalmas. A keret mindkét oldala —5— és —6— kereszttartókkal rendelkezik, melyek belülről kifelé elvékonyodnak annak érdekében, hogy a perem végén támadó erő hajlító-nyoma­tékát egyenletesen vigye át. A kereszttartók —5a— és —6a— külső végein a kerék-felfüggesztés felett, a kerékerő kb. két­harmad része támad, míg a középső tartón a kerékerő körülbelül egyharmad része adódik át. Lényeges e 'megoldásnál az, hogy a kerék-felfüg­gesztés forgató-nyomatékát a középső tartó fogja fel. Ennek következtében a kereszttartókat a for­gató-nyomaték hatásának nem vetjük alá. A ke­reszttartón a rugózás forgató-nyomatéka csak mint hajlító-nyomaték lép fel. Előnyös, hogy ä csavaró­nyomaték a kerék-felfüggesztés helyén a kinyúlás által előidézett hajlító-nyomatékot valamivel nö­veli. A 4. ábrából a kerék-felfüggesztés elrendezése ugyancsak felismerhető. Körülbelül 500 mm hosszú lengőkart használunk fel, amelynek len­gési tengelye azonban a kereszt-tengellyel 20°-os szöget zár be. Tehát nem egy közönséges hosszanti lengőkarról van szó. A kerekek —7— és —'8— lengőkarjai a —9— tartócsővel össze vannak he­gesztve, úgy, hogy a P erő, melyet a kerék a rudakon kifejt, mint Md =a.P forgató-nyomaték a tartócKÖvet csavarásnak veszi igénybe. E —9— tartócsövön fellépő forgató-nyomaték, a —9—

Next

/
Oldalképek
Tartalom