150360. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a növények szöveteinek "IN VIVO" redox potenciál mérésére
Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.360 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: G 01 n ZA-228 ALAPSZÁM 42 1 3 Eljárás a növények szöveteinek „in vivo" redox potenciál mérésére Feltaláló: ifj. Zatykó Imre mg. mérnök, budapesti iakos A bejelentés napja: 1961. augusztus 15. A kémiában a redox potenciál mérése általános. Erre a célra rendelkezésre állnak a különböző, de azonos elvek alapján működő műszereik és elektródok. A növények redox potenciál mérését a kémiában használatos eljárásokkal és eszközökkel nem tudjuk megvalósítani. Több év számos kudarca tanúskodik erről.' A növények redox potenciálja az egyik leghasználhatóbb tájékoztató adat a növények életfolyamatairól és mindenkori állapotáról. A növénytermelés célja a növények energiagazdálkodásának olyan irányú szabályozása, hogy azok minél nagyobb mennyiségű gazdaságilag értékes produktumot állítsanak elő, és azokban minél nagyobb > mennyiségű kémiai energiát halmozzanak fel. Számos, itt nem részletezhető fontos probléma tisztázása érdekében szükséges tehát, hogy a növényekben történő energia megkötő és energia felszabadító életfolyamatokról és azoknak a vegetációs idő alatt az agrotechnikai beavatkozások hatására bekövetkezett- változásairól tájékozódjunk. A szokásos módszerek (légzés, fotoszintézis, kataláz aktivitás stb. mérése) körülményesek, nehézkesek és csak egy oldalát mutatják az összefüggő életfolyamatoknak. A növények mindenkori dinamikus energiaállapotairól legjobban a redox potenciál tájékoztat. Minden jelentős életfolyamat a redox potenciál változását •eredményezi, és számos életfolyamat feltétele az, hogy a megfelelő •szövetek meghatározott redox potenciál értékeket vegyenek fel. (Pl. méréseinkben a parazita gombák vagy szívó kártevők által megtámadott alniahajtások rügyeinek potenciálja 60—150 mV-tal pozitívabb volt, mint az egészségeseké; vashiányban szenvedő birsalmafák klorózisos levelei 40—70 mV-tal voltak negatívabbak; termőrügvek ott alakultak ki az almafák on, ahol a rügyek potenciálja negatívabb volt, stb.) A redox potenciál összefüggésben van a növekedés intenzitásával, függ a megvilágítottsiágtól, a talajnedvességtől, a hőmérséklettől, egyéb kozmikus és edafikus tényezőktől, és mutatja mindezen tényezők eredőjét, tájékoztat a növény életfolyamatainak várható tendenciájáról. A redox potenciál méréséhez millivoltmérő műszer, platina vagy arany elektród és másodfajú elektród (legtöbbször kalomel) szükséges. E két utóbbi merül a .mérendő közegbe. A kalomel elektródban a mérendő közeggel a KCl oldat érintkezik, tehát oldatba oldatot kell meríteni. A kémiai méréseknél ez nem okoz gondot, mert az elektród oldat az elektródból kinyúló üvegcsőben folytatódik, és a csővel együtt a mérendő oldatba süllyeszthető. Az elektród oldat kifolyását az üvegcső végét alul elzáró porózus üveggel akadályozzák meg, vagy KCl oldattal készült 2—3%-os agar-agar kocsonyát dermesztőnek az. üvegcsőbe, esetleg kapilláris csövet alkalmaznak. Mivel vastagabb csövet nem tudunk a növény szöveteibe mélyeszteni, a vékonyra húzott üvegcsövek pedig a növény rostjaiba, ütközve eltöredeznek, egyik a kémiában .használatos hagyományos elektród és eljárás sem alkalmas a növények redox potenciáljának mérésére. A problémát nem avval oldottuk meg, hogy valamilyen különös technikai feltétel megvalósításával mégis lehetővé tettük, hogy a kalomel elektród KCl oldatot tartalmazó nyúlványa a mérendő növény szöveteibe süllyeszthető legyen. A megoldás egy kézenfekvő megfontolásból adódik: Ha az elektród oldatot nem lehet csővel a növény szöveteibe vezetni, a növényt kell az elektród oldatba meríteni. Ennek a célnak az érdekében olyan másodfajú elektródot kell készíteni, melynek az elektród oldatot tartalmazó része alkalmas arra, hogy a megfelelő növényi részeket belemeríthessük.
