150320. lajstromszámú szabadalom • Túláramú kioldó

Megjelent: 1963. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.320 SZÁM Nemzetközi osztály: H 02 d EO—120 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 68—72 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Túláramú kioldó Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet, Budapest Feltalálók: Dani Gábor osztályvezető, Budapest (20%), Molnár Ferenc oki. villamosmérnök, Kistarcsa (45%), Szórád Gyula technikus, Budapest (35%) A bejelentés napja: 1960. december 21. A találmány áramtól függő, vagy korlátoltan függő késleltetésű, főképpen primer gerjesztésű túláramkioldóra, vagy relére vonatkozik, amelyek­nél a késleltetés mechanikusan, pl. óramű, vagy levegő katarakt segítségével történik. Ezek a túláram kioldok valamilyen villamos kapcsolókészülékkel, főleg megszakítóval össze­kötve villamos gépek, készülékek és egyéb be­rendezések túláram védelmére szolgálnak, amikor is túláraimok esetén a beállított időnek megfelelő késleltetéssel, a velük összekötött kapcsolókészü­lék segítségével, áramnrentesítik a védendő készü­léket. Az ilyen típusú kioldok működtető szerve egy elektromágnes rendszer, amelyet a védendő be­rendezés árama közvetlen, vagy közvetve gerjeszt. A mágnes mozgó részét (anker) egy rugó tartja nyitott helyzetben és azonkívül mechanikusan össze van kötve a késleltető szerkezettel, pl. óra­művel, amely a mágnesanker mozgását fékezi. A rugó megfeszítésével beállítható a megszólalási áram, az óramű segítségével pedig beállítható a lefutási idő, amelynek eltelte után a védendő készülék lekapcsolása bekövetkezik. Ha a mágnes mozgórésze merev kapcsolatban van a késleltető szerkezettel, akkor a kioldási idő az áram nagyságától függ és a kioldást a be­húzott anker váltja ki. Ha a mágnes mozgórésze és a késleltető szer­kezet egy rugó segítségével van összekötve, akkor a kioldási idő egy bizonyos áramhatárig az áram nagyságától függ és azon túl attól függetlenné válik, vagyis a kioldás áramtól korlátoltan függő lesz. Az áramtól független kioldás annál az áram­határnál következik be, amelynél az anker le­győzi a közvetítőrugó erejét és pillamatszerűen behúz. Ekkor a késleltető szerkezet lefutási ideje a megfeszített rugó húzóerejétől függ és ez füg­getlen az áram nagyságától. Itt a kioldást a füg­getlen határáram alatt az anker, a határáram felett pedig a közvetítőrugó végzi. Ez az ismert megoldás tehát egyetlen mágnes­ankert alkalmaz, amelynek a beállított áramnál el kell indulni, mozgásai folyamán le kell győzni a késleltető szerkezet fékező erejét, majd útja végén megfelelő erővel kell rendelkeznie, hogy a vele összekötött megszakított reteszelő szerke­zetét mechanikusan kioldja. Ennek az ismert szerkezetnek több hátránya van. 1. A késleltető szerkezet elindításához szüksé­ges erő nem mindig egyforma. Öraszerkezetnél függ a gátló inga helyzetétől és bizonytalan súr­lódási erőktől. Katarakt szerkezetnél függ a du­gattyú és a henger fala közti bizonytalan súrló­dástól és a levegőnyílás esetleges időszakos eltömő­désétől. Ennek következtében az anker megindu­lásához szükséges áram nem mindig egyforma, bizonytalan. így nem válik lehetővé a megszóla­lási áram pontos beállítása, hanem ebben nagy szórások mutatkoznak. 2. Kis túláramok esetén, amikor az anker egé­szen, lassan húz be, a behúzás: végén nem ad ha­tározott ütést a megszakító kioldókarjára, hanem azt lassan tolja meg. Ennek következtében a ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom