150320. lajstromszámú szabadalom • Túláramú kioldó

Megjelent: 1963. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.320 SZÁM Nemzetközi osztály: H 02 d EO—120 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 68—72 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Túláramú kioldó Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet, Budapest Feltalálók: Dani Gábor osztályvezető, Budapest (20%), Molnár Ferenc oki. villamosmérnök, Kistarcsa (45%), Szórád Gyula technikus, Budapest (35%) A bejelentés napja: 1960. december 21. A találmány áramtól függő, vagy korlátoltan függő késleltetésű, főképpen primer gerjesztésű túláramkioldóra, vagy relére vonatkozik, amelyeknél a késleltetés mechanikusan, pl. óramű, vagy levegő katarakt segítségével történik. Ezek a túláram kioldok valamilyen villamos kapcsolókészülékkel, főleg megszakítóval összekötve villamos gépek, készülékek és egyéb berendezések túláram védelmére szolgálnak, amikor is túláraimok esetén a beállított időnek megfelelő késleltetéssel, a velük összekötött kapcsolókészülék segítségével, áramnrentesítik a védendő készüléket. Az ilyen típusú kioldok működtető szerve egy elektromágnes rendszer, amelyet a védendő berendezés árama közvetlen, vagy közvetve gerjeszt. A mágnes mozgó részét (anker) egy rugó tartja nyitott helyzetben és azonkívül mechanikusan össze van kötve a késleltető szerkezettel, pl. óraművel, amely a mágnesanker mozgását fékezi. A rugó megfeszítésével beállítható a megszólalási áram, az óramű segítségével pedig beállítható a lefutási idő, amelynek eltelte után a védendő készülék lekapcsolása bekövetkezik. Ha a mágnes mozgórésze merev kapcsolatban van a késleltető szerkezettel, akkor a kioldási idő az áram nagyságától függ és a kioldást a behúzott anker váltja ki. Ha a mágnes mozgórésze és a késleltető szerkezet egy rugó segítségével van összekötve, akkor a kioldási idő egy bizonyos áramhatárig az áram nagyságától függ és azon túl attól függetlenné válik, vagyis a kioldás áramtól korlátoltan függő lesz. Az áramtól független kioldás annál az áramhatárnál következik be, amelynél az anker legyőzi a közvetítőrugó erejét és pillamatszerűen behúz. Ekkor a késleltető szerkezet lefutási ideje a megfeszített rugó húzóerejétől függ és ez független az áram nagyságától. Itt a kioldást a független határáram alatt az anker, a határáram felett pedig a közvetítőrugó végzi. Ez az ismert megoldás tehát egyetlen mágnesankert alkalmaz, amelynek a beállított áramnál el kell indulni, mozgásai folyamán le kell győzni a késleltető szerkezet fékező erejét, majd útja végén megfelelő erővel kell rendelkeznie, hogy a vele összekötött megszakított reteszelő szerkezetét mechanikusan kioldja. Ennek az ismert szerkezetnek több hátránya van. 1. A késleltető szerkezet elindításához szükséges erő nem mindig egyforma. Öraszerkezetnél függ a gátló inga helyzetétől és bizonytalan súrlódási erőktől. Katarakt szerkezetnél függ a dugattyú és a henger fala közti bizonytalan súrlódástól és a levegőnyílás esetleges időszakos eltömődésétől. Ennek következtében az anker megindulásához szükséges áram nem mindig egyforma, bizonytalan. így nem válik lehetővé a megszólalási áram pontos beállítása, hanem ebben nagy szórások mutatkoznak. 2. Kis túláramok esetén, amikor az anker egészen, lassan húz be, a behúzás: végén nem ad határozott ütést a megszakító kioldókarjára, hanem azt lassan tolja meg. Ennek következtében a ki-