150319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízálló, nagykötőerejű szilikát-kitt előállítására

Megjelent: 1963. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0"^t SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.319 SZÁM Nemzetközi osztály: C—04—b El—136 ALAPSZÁM Magyar osztály: 80 b 1 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás vízálló, nagykötőerejű szilikát-kitt előállítására és felhasználására Építőanyagipari Központi Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Schütz Mihály vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. jtílius 28. Ismeretes, hogy vízüveges kitteket szervetlen testek ragasztására, ill. illesztési hézagaik kitöltésére alkalmaznak. A vízüveg-kittek általában vízüvegoldatból és valamely töltő- ill. kicsapó-anyagból, vagy azok keverékéből állnak. Az alkalmazott járulékos anyagok szerint a vízüveg-kittek két fajtája ismeretes: az első fajtához tartoznak az oldhatatlan töltőanyaggal kevert kittek, ezekben a. töltőanyag rendszerint valamely ásványi őrlemény, például mészpát vagy kaolin stb. Ez esetben a kitt kötőereje és vízállósága hosszú idő alatt alakul ki, elsősorban a száradás, másodsorban a légköri széndioxid hatására, mely utóbbi a kiszáradt vízüveget alkálikarbonát " és kovasavgél keletkezése mellett elbontja. Az ismert vízüvegkittek második fajtája a kismértékben oldódó alkáli-szilikofluoridot, mint kicsapó anyagot és saválló őrleményt, mint töltőanyagot tartalmazó kittek. Ezekben az alkáli szilikofluorid ionok néhány órán belül elbontják a vízüveget, kovasavgél képződése és a vízüveg alkáli ionjának addíciós megkötése mellett. Ez utóbbi kittfajtát saválló téglák hézagainak kitöltésére használják. Mindkét, eddig ismert vízüvegkitt hátránya, hogy szervetlen testek felületéhez nem rendelkeznek elég tapadó szilárdsággal (adhézióval) és önszilárdságuk is csekély. Vízállóságuk és térfogatállóságuk a képződő kovasavgél nagy vízfelvevőképessége miatt kedvezőtlen, azaz vízzel telített állapotban szilárdságukat nagymértékben elvesztik, duzzadnak, majd kiszáradáskor zsugorodnak. Ha közönséges vízüveghez cementet keverünk, akkor a cementből felszabaduló kalcium ionok másodperceken belül elbontják a vízüveget, a képződő gélszerű csapadék elszigeteli a cementszemcséket B a cement hidratációja, ill. szilárdt!lása nem tud végbemenni. Ez esetben kis szilárdságú, rossz víz- és térfogatállandóságú anyagot kapunk, melynek felhasználását a túlgyors megkötés amúgy is lehetetlenné teszi. A találmány célja az volt, hogy a vízüveg-4rittnek szilikátokhoz való jó adhéziós tulajdonságait a cementek szilárdságával és vízállóságával egyesítse. A találmány értelmében a vízüveget (alkáliszilikátokat) foszfát-vegyületekkel stabilizáljuk. E célból úgy járunk el, hogy 2—12 súly-% alkálifoszfátot 20—40% vizes alkáliszilikátoldatban feloldunk és az így keletkező vizes fázishoz olyan kittlisztet keverünk, amely legalább 20% cementből, a továbbiakban pedig kazánpemyóből, ásványi őrleményből (vagy zúzalékból), homokból vagy ezek keverékéből áll. A szilikát-föszfát-tartalmú folyadékfázis a cement hidratációját gyorsítja ugyan, de a szilikátion mésszel való reakcióját késlelteti s így mindaddig oldatban marad, amíg a cement hidratációja, azaz kötése akadálytalanul le nem zajlik. A cementkötés befejeztével azután a szabaddá vált kalcium ionok a sőeleggyel reakcióba lépnek s ezzel az eredetileg kétfázisú rendszer egyneművé és teljes egészében vízben oldhatatlanná válik. Ez a rendszer már nem tekinthető az eddigiek értelmében vett „vízüveg-kittnek", mert itt a kötést már nem a bomlékony vízüveg alkatrészei, hanem stabil szilikát vegyületek biztosítják. A találmány szerinti eljárás egyik célszerű fogamatosítási módja abban van, hogy a szilikát-kitthez a cement súlyának 10—30%-át kitevő szilárd