150311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás palládium, vagy ezzel bevont fémtárgyak korróziómentes előónozására

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.311 SZÁM Nemzetközi osztály: C—23-c BU—262 ALAPSZÁM Magyar osztály: 49 h 25—33 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás palládium, vagy ezzel bevont fémtárgyak korróziómentes előónozására BUDAVOX Budapesti Híradástechnikai Vállalat, Budapest Feltalálók: Rádai Sándor mérnök, Varga Sándor technikus és Polereczky Gáhor vegyész, mindhárman budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. május 9. Mint ismeretes, elektromos készülékeknél, különösen ha azokat trópusi éghajlatú vidéken, vagy korrózív atmoszférában alkalmazzák, a fémalkatrészeket olyan bevonatokkal kell ellátni, melyek a fellépő különleges igénybevételnek (magas páratartalmú meleg levegő, sós permet, korrózív gőzök és gázok) ellenállnak. A korrózív hatás kiküszöbölésére, bizonyos esetekben, különösen kis átmeneti ellenállás igénye mellett, nagy mechanikai (kopási) igénybevételnek kitett alkatrészeknél, pl. dugaszolható csatlakozók érintkezőinél, palládiumbevonatra van szükség. A palládiumbevonatú alkatrészeket lágy forrasztás segítségével iktatják az áraimkörbe. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a palládiumbevonatú tárgyakat savas természetű dekapírozó anyaggal (mint pl. anilinklórhidrát, vagy cinkkloridot tartalmazó gyantaoldat) előónozásra alkalmassá tették, majd az előónozás megtörténte után a maradék dekapirozó anyagot és bomlástermékeit mosással eltávolították a tárgy felületéről. A palládium magas ára miatt azonban rendszerint kisméretű és bonyolult szerkezetű alkatrészeket szokás ezzel a fémmel bevonni. Az előónozást követő tisztítást nem minden esetben sikerül tökéletesen elvégezni, így a visszamaradó sav-, ill. halogénsziennyeződéeek a megfelelő körülmények között korróziót idéznek elő. Ezek a korrózív szennyeződések az áramkörbe iktatásnál alkalmazott forrasztáskor a hő hatására esetleg párolognak vagy szublimálódnak és a környezet hidegebb részein lecsapódva, későbbi időpontban jelentkező korróziós gócok előidézői lehetnek. A villamos áramköri elemek ugyanis (csatlakozó érintkezők, forrcsúcsok stb.) általában szigetelőanyagba, dielektrikumba ágyazva, vagy szerelve kerülnek felhasználásra. A sav, vagy halogéntartalmú dekapírozószer önmagában, vagy az előónozásnál, ill. forrasztásnál keletkező gőzeinek kondenzátuma a szigetelőanyagok felületén higroszkópos, nedvesedő elektroütos réteget alkot, amely a szigetelőanyagon felüli ellenálláscsökkentést, esetleg teljes villamos zárlatot eredményez, vagy bizonyos körülmények találkozása esetén a szigetelőanyag-felület kémiai átalakulását, roncsolódását hozza létre. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a forrasztáshoz szükséges előónozás korróziós veszély nélkül végezhető el erősen redukáló anyagok 9—14 PH-JÚ alkoholos oldatai segítségével. A találmány szerinti eljárás egyik fogamatosítási módja a következő: 10— 20 sr pirogallol, 4— 8 sr 28%-os ammóniaoldat és 60—100 sr denaturált szesz (min. 94%-os) oldatával az előónozandó palládiumbevonatú tárgyat az előónozás szintjéig bevonok, majd 60% ón és 40% ólom ötvözetéből álló, 350—450 C°-os fémfürdőbe mártjuk. A palládiumréteget a fémfürdő ötvözete azonnal és készségesen bevonja, a bevonat tükörfényes és folytonos és a forrasztáshoz előkészített huzalok és alkatrészek az egyébként szokásos módon könnyűszerrel hozzáforraszthatók. A dekapírozó oldat, vagy annak maradványa a dekapírozott tárgyon és fém- vagy szigetelőanyag környezet-