150279. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus térfogat-súlyellenőrző műfához
2 150.279 tekercset működtetni képes, úgy az behúz és a vele kapcsolatban levő jelölőkerék a hibás anyagrészt mindaddig festi folytonos vonallal, amíg az előre haladó anyag térfogatsúlya ismét a tűrésmezőn belülre nem kerül. Az ellenőrző berendezés elrendezését az 1. ábrán látható blokkvázlattal mutatjuk be. Az ellenőrizni kívánt mű falemez a CM mérőkondenzátor lemezei között halad át, amely a hengercsiszolónál, illetőleg a szélezőgépnél nyer elhelyezést. A mérőkondenzátor L induktivitással soros R rezgőkört képez, amelyet a G generátor táplál. A rezgőkörről a D egyenirányítóra csatolunk, ahonnan az egyenirányított jel a H hídba kerül, amelynek kimenőkapcsai SR segédr elére jutnak. Ennek kontaktusai működtetik az IR írórelét, amely a minőségi határokon kívüleső térfogatsúlyú lemezeket megjelöli. Ha a térfogatsúly éppen az előírt érték, akkor a rezgőkörön maximális feszültség esik (rezonanciapont), a hídba maximális jel kerül. Ez utóbbi azonban úgy van beállítva, hogy a maximális bemenőjelre, kimenőjele zérus. A segédrelén tehát áram nem folyik át, kontaktusai nyitva maradnak, az írórelé elengedve tart. Következésképpen a lemezre minőségi jel nem kerül. Ha azonban a mérőkondenzátoron áthaladó műfa térfogatsúlya a megengedett érték alá (vagy fölé) emelkedik, akkor a kondenzátor kapacitása lecsökken (felemelkedik), a rezgőkörön eső feszültség leesik. A hídegyensúly erre oly mértékben tolódik el, hogy SR behúz és kapcsaival zárja IR áramkörét is. Ez utóbbi is behúz tehát és a mozgó .részével mechanikusan kapcsolatba hozott írószerkezet a lemezt megjelöli. A berendezést részletesen a 2. ábrával szemléltetjük, amely egyben az egyik lehetséges villamos kapcsolástechnikai megoldás. A rajzon alkalmazott jelölések megegyeznek a blokkvázlat jelöléseivel. Az ábráról egyébként látható, hogy a mérőkondenzátor és az írórelé egy-ugyanazon házban helyezkednek el, amelyek együttesen a mérőfejet képezik. Ugyancsak feltüntettük a 4 szabályozóegységeket is, amelyek egyrészt a híd, másrészt a generátor méréselőtti behitelesítésére szolgálnak. K kapcsoló csak abban az esetben van nyitva, ha a műfalemez már a kondenzátorlapok közé ért. A mérőfej egy példaképpeni elrendezését a 3., 4. és 5. ábrával mutatjuk be. Ezekből világosan kitűnik, hogy az írórendszer fő eleme az IR vasmagos tekercs, amely az SR segédrelé kontaktusainak zárásával kapja működtető jelét. A vasmag vízszintes irányú elmozdulása kétkarú emelőrendszerrel nyomja a gumival peremezett IT írótárcsát a nem kielégítő minőségű műfalemezre. Az írótárcsa állandóan az F párnázott hengerrel érintkezik, amelyet a nyíl irányában haladó műfával érintkező MT1; ill. MT2 kerekek tartanak forgásban. Ha a C csövön a T tartályba megfelelő menynyiségű festékanyagot öntünk be, akkor az irótárcsa folyamatos nedvesítése is biztosítva van. Az ábrán V jelöléssel a villamos vezetékek (IR, CM ) csatlakozási pontjait vettük figyelembe. A fent leírt berendezés műfagyártó üzemek termékeinek folyamatos, térfogatsúly szerinti ellenőrzésére szolgál. Ha a műfalemez minősége a csiszolás (szélezés) folyamata alatt kívül esik az előírt térfcgatsúlymezőn, akkor a műszer jelölőrendr szere a lemez hibás részét színes vonallal látja el. A felhasználó ipar tehát csak azokat a lapokat (laprészeket) építheti be, amelyek az ellenőrző által nincsenek megjelölve. Itt megjegyezni kívánjuk, hogy pl. forgácslap esetén a minőségi előírás 600 kg/m" + 150 kg/m3 . Ez a tűrésmező meglehetősen széles, ezért elegendő jelenleg egy minőségi jel. A tűrésmező további bontásával természetesen megoldható, hogy különböző behúzó áramú vasmagos tekercsek beépítésével a forgácslap „első"-, ,,másod"-, illetve „harroad"-osztályú jelet kapjon. Az elektronikus minőségellenőrző fent leírt módon történő alkalmazásbavételével a vizsgált anyag roncsolást nem szenved, az ellenőrzés külön munkaerőt és műveletet nem igényel, ezenkívül a gyártmány valamennyi darabját felülvizsgálja. Ezek a felsorolt előnyök a minőségellenőrző ipari bevezetését feltétlenül indokolttá teszik. A műszerkompiexum természetesen laboratóriumi vizsgálatokra is elkészíthető, ilyenkor az irómechanizrnus elmarad, a mérőkondenzátor pedig a vevőrendszerrel ugyanazon műszerdobozban nyer elhelyezést. Egy lehetséges elrendezési formát a 4. ábra szemléltet. Jelölések: 1: laptávolságbeállító, 2: mérőkondenzátor, 3: kiértékelő műszer, 4: hitelesítő egységek, 5: csővoltmérő, tápegység, 6: egyenirányító, 7: generátor. A próbatest mérete ilyenkor 15 x 15 cm, amely a megfelelő elektródatáv beállításával a mérőkondenzátor lemezei közé 'kerül. Ez utóbbi esetben tehát egy közönséges kapacitásméréssel állunk szemben (a mért kapacitás a műfával kitöltött elektródapár), a mérőskála azonban térfogatsúlyegységben van kalibrálva. Ugyanez a laboratóriumi műszer a műfa elektromos úton történő nedvességmérésére is alkalmas, minthogy a műfalemez dielektromos állandója nemcsak a térfogatsúlytól, hanem a nedvességtartalomtól is függ. Ilyenkor a műszer skálája természetesen nedvességszázalékban van kalibrálva. Szabadalmi igénypont: Elektronikus térfogatsúlyellenőrző és térfogatsúlyjelző műszer, jellemezve a mérőfejjel, amely mérőfej az önmagában ismert rendszerű vevőegységhez csatlakozó mérőkondenzátort, továbbá írótárcsát, az írótárcsát állandóan nedvesítő párnázott hengert és folyadéktárolót, valamint a hengert forgásban tartó meghajtó szerkezetet tartalmazza. (3., 4., 5. ábra.) 4 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 630447. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-J23.
