150242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott hatású kortikoszteroid-készítmények előállítására

150.242 3 . napon 4—4 állatból álló csoportokon a következő kezelést végeztük (az adagokat 100 g állatsúlyra számítva): 1. Csoport: 0,45 mg Pr 2. „ 0,15 mg Pr 3. „ 0,15 mg Pr + 0,0075 mg MNK 4. „ 0,15 mg Pr + 0,03 mg MNK Az összes állatok ezenfelül 5 ml/100 g, 10%-os dextrózioldatot kaptak subcutan injekcióban. 3 órával a kezelés után lefejezéssel leöltük az állatokat és meghatároztuk májuk glikogéntartalmát Gyermek és Fekete (Nature, 175, 388, 1955; Acta Physiol. Acad. Sei. Hung. VIII. 259, 1955) módszere szerint. Az alábbi átlagos értékeket kaptuk: 1. Csoport: 1849 mg 2. „ 513 mg0/0 3. „ 692 mgo/o 4. „ 1392 mg%. A vizsgálatot megismételtük 7—7 állatot tartalmazó csoportokkal, csupán aizzal az eltéréssel, hogy a 4. csoport állatait 0,15 mg Pr mellett 0,06 MNK adaggal kezeltük. Az állatok májának glikogén tartalma az alábbi átlagos értéket mutatta: 1. Csoport: 1660 mg% 2. „ 259 mg% 3. „ 193 mgo/0 4. „ 1840 mg%. E kísérlet csoportban tehát a 2-metil-l,4-naftokinon egyidejű beadása esetén szintén az egyébként szükséges prednizolon^adag egyharmad részével értünk el azonos nagyságrendű hatást. 3. példa: Patkányokon Fekete és Szporny módszerével (Acta Physiol. Acad. Sei. Hung., megjelölés alatt) mérték a prednizolon gyulladásgátlő hatását. A módszer lényege az, hogy dextránnal ödémás duzzanatot hozunk létre a patkány lábán; ezt a prednizolon az alkalmazott adagok nagyságával arányos mértékben csökkenteni képes. A kísérleteket 6 állatcsoporttal, csoportonkint 40 állattal végeztük; az alábbi átlagos eredményeket kaptuk: Kezelés módja: Lábtérfogat mm3 1. Csoport: — 431 2. >> 0,2 mg/kg MNK 422 3. >i 2,4 mg/kg Pr 305 4. ,, 0,8 mg/kg Pr 350 5. >> 0,8 mg/kg Pr + 9,2 mg/kg MNK 240 '6. ,, 0,8 mg/kg Pr + 0,04 mg/kg MNK 249 A prednizolon gyulladásgátló hatását tehát a 2-metil-l,4-naftoki,noin mind (a prednizolonra számítva) 25%, mind 5% mennyiségben háromszorosnál jóval nagyobb mértékben fokozta. 4. példa: A kísérleteket 3, egyenként 8 tagú állatcsoporttal végeztük oly módon, hogy az egyes csoportok az alábbi kezelésben részesültek: 1. Csoport: 1,5 mg hidrokortizon (HC) 2. „ 0,5 mg hidrokortizon (HC) 3. „ 0,5 mg HC + 0,1 mg 2-MNK, 48 óra múlva az állatokat éterrel megöltük, thymusukat kipreparáltuk, torziós mérlegen lemértük és a szerv súlyát a testsúlyra vonatkoztatva mg%-ban értékeltük. Az egyes csoportok átlagértékei a következők voltak: 1. Csoport: 122 mg% 2. „ 173 mg% 3. „ 116 mg9/o. A fenti kísérleteket megismételtük hasonló összeállítású, de egyenkint 11 állatot tartalmazó csoportokkal is. Az ugyanilyen alapon kiértékelt átlageredmény a következő volt: 1. Csoport: 126 mg% 2. „ 186 mg% 3. „ 130 mg%. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy 0,1 mg 2-metil-l,4-naftokÍ!nonníal a hidrokortizon aktivitása a thymus atrophias módszerrel mérve háromszorosára fokozható. 5. példa: A kísérleteket 4, egyenként 8 tagú állatcsoporttal végeztük oly módon, hogy az egyes csoportok az alábbi kezelésben részesültek: 1. Csoport: 0,045 mg 9-alfa^fluor-16-alfa-metil-prednizolon (MPr) 2. „ 0,015 mg 9-aIfa-fluor-16-alfa-metil-prednizolon (MPr) 3. „ 0,015 mg 9-alfa-fluor MPr + 0,015 mg MNK 4. „ 0,015 mg 9-alfa-fluor MPr + 0,003 mg MNK. 48 óra múlva az állatokat éterrel megöltük, thymusukat kipreparáltuk, torziós mérlegen lemértük és a szerv súlyát a testsúlyra vonatkoztatva mg%-ban értékeltűk. Az egyes csoportok átlagértékei a következők voltak: 1. Csoport: 113 mg% 2. „ 161 migo/o 3. „ 102 mg0/0 4. „ 128 mg»/». A fenti kísérletet megismételtük hasonló összeállítású, de egyenként 11 állatot tartalmazó csoportokkal is. Az ugyanilyen alapon kiértékelt átlageredmény a következő volt: 1. Csoport: 120 mg% 2. „ 181 mg% 3. „ 111 mgo/o 4. ., 140 mg%.