150220. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos szabályozású feszültségszabályozó

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.220 SZÁM AE—121. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 02 1 Magyar osztály; 21 d2

48—55 Folyamatos szabályozású feszültségszabáíyozó Albrecht József oki. villamosmérnök, Budapest, dr. Kovács K. Pál oki. gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Budapest A bejelentés napja: 1961. július 29. A villamosenergia elosztásában, felhasználáséban, egyik fontos műszaki követelmény a feszültség szaíbályozíhatósága. E szabályozási követelmény kielégítésére eddig számos feszülrtségszabályozási mód ismeretes. Ezek közül a legnagyobb fontossággal bír a nagy-, közép- és kisfeszültségű hálózatok feszültségének szabályozására szolgáló feszültségszaíbályoziók. E célra általában megcsapolásokkal bíró booster rendszerű feszültségszafoályozókat alkalmaznak és a szabályozást — a megcsapolások be-és kiiktatását — fokozatátkapcsoló végzi. E szabályozási módnak két jelentős — és egymásra kölcsönösen kiható — hiányossága van. Az egyik hiányosság az, hogy a szabályozás nem fokozatmentes, hanem — a megcsapolások számának megfelelően — lépcsős és ez szükségszerűen azzal jár, hogy a szabályozás mindenkor az átkapcsoló érintkezőin keresztül — az árammegszakítást kiküszöbölő elemek alkalmazásával — mivel csak pillanatnyi terhelésire méretezhetők — a fokozatátkapcsoló bármely elakadásánál elégnek és jelentős üzemzavarokat idéznek elő. A második hiányosság a fokozatátkapcsoló szerkezeti adottságában van. E szerkezet még a jelenlegi fejlettebb kialakítéséban is elkerülhetetlenül kényes tartozéka a feszültségszahályozónaik, nem üzembiztos és gyakori hibák — üzemzavarok — okozóivá válik. Évekre visszamenő statisztikai adatok azt igazolják, hogy a feszültségezafoályozók elég gyakori sérülései 80—96%-ban az átkapcsolok miatt fordultak elő. Itt kétségen kívül olyan konstrukciós nehézségek vannak, amelyek miatt még ma nem lehetett e fokozatátkapcsolót megnyugtató üzembiztonságúra kialakítani és az erre vonatkozó kilátások sem biztatóak. A hálózati feszültségingadozások, továbbá egyéb célokat szolgáló folyamatos feszültség szabályozására alkalmas a „Ferranti" rendszerű ún. mozgótekercses feszültségszabáíyozó. Ez a kétirányú feszültségszabály ozást kettős baosterszerűen kiképzett állótekerccsel és e fölött — féltekercs hosszúságú — tengelye mentén mindkét irányban mozgatható rövidrezárt tekerccsel oldja meg. A rövidrezárt tekercs — mozgása során — általában állandó hatásos menetszámot kapcsol a primerkörbe, viszont a szekunderkor hatásos menetszámait — a kívánt alsó és felső határok között — folyamatosan áratnmegszakítás nélkül iktatja be, vagy ki. E szabályozási módot főleg kisrfeszültségű hálózatok szabályozására külföldön több országban is használják. A „Ferranti" rendszerű folyamatos feszültségszalbályozóknak figyelemre méltó hátrányuk az, hogy azonos szabályozási feladatokat alapul véve lényegesen anyagigényesebbek és sokkal nagyobb — 3—4-szeres — veszteségűek, mint a boosterrendszerű szabályoz éké, ugyanakkor e nagyobb veszteségérték a terhelés mértékétől csak igen kis mértékiben változik. Az említett hátrány miatt a „Ferranti"-rendszerű folyamatos feszültségszabályozók — booster-rendszerű ékhez képest — elég rossz hatásfokkal bírnak. E mis L't s. felhasználók inkább vállalták — jobb híján — a booster szabályozók fokozatkapcsolóival járó nehézségeket és üzembizonytalanságot, mint olyan nagy veszteségtöbbletet, ami agy év alatt a szabályozó árát is meghaladja. A feszültség folyamatos szabályozására még ismeretes az un. „Schubtranszformátor';

, melynél a folyamatos szabályozás azáltal érhető el, hogy a primer és szekundér tekercsrendszer mozgó vasmag segítsége által egymáshoz képest eltolható. E megoldás hátránya az, hogy a vasmag megfogása és mozgatása igen komoly konstrukciós nehézségeket jelent, ezért nagyobb teljesítő-