150195. lajstromszámú szabadalom • Eljárás organofil szulfát, karbonát és foszfát pigmentek előállítására
2 150.195 ben (alifás és aromás szénhidrogének, ketonok, alkoholok, észterek, éterek stb.) jól nedvesedővé válnak. Általában úgy járunk el, hogy a frissen kicsapott, vagy finomra őrölt, esetleg mosott szulfát, karbonát, foszfát pigmentek 2—65%-os vizes szuszpenzióhoz a pigmentre vonatkoztatott 0,1— 4%-nyi amphoter fémoxidot (pl. ZnO, A10(OH), stb.) adunk, jól elkeverjük, majd a szerves anionaktív anyag 1—5%-os és 70—30 C°-ra melegített oldatával hozzuk össze. A szerves anionaktív anyag mennyisége a pigment diszperzitásfokától függően a pigmentre számítva 0,1—15% között mozoghat. Az ily módon kicsapott pigment szuszpenziót a szakott módon dolgozzuk fel, mossuk, szűrjük, szárítjuk és dezintegráljuk. A kapott száraz pigment organofil felületű, vízzel ezután már nem nedvesíthető. Ezek alkalmazása az alábbi előnyökkel jár: a) Az organofil felületű előbb említett pigmentekkel készített organoszuszpenziók (pl. lakkfestékek, olajfestékek, nyomdafestékek) ülepedésgátló és nedvesítőszerek alkalmazása nélkül is gyakorlatilag hosszú időn keresztül (legalább 1 év) üledékmentesek. b) Az organofilizalt töltőanyagok állandósítani képesek a kisebb mennyiségben alkalmazott nem organofil pigmenteket is. c) Minthogy ennek az eljárásnak alkalmazásával az elemi pigmentszemecskék válnak orgamofilé, ezáltal lényegesen kisebb energiával valósítható meg a szemcsék dezaggregálása, a tárolás folyamán a diszperzitásfokban beálló durvulás, mely rekrisztallizációs folyamat, teljesen kiküszöbölhető. Lakkfestékek, nyomdafestékek előállításánál a beőrlés energiája minimálisra csökkenthető, sőt egyes esetekben egyszerű keveréssel is stabil organoszuszpenzió állítható elő. d) A pigment és a kötőanyag közötti folyamatos átmenet tökéletessé válik, ennek következtében az organofil pigmentekkel készített rétegek, filmek egységesek, vízállóságuk, viharállóságuk, fizikai :és kémiai ellanállókópességük nagymértékben megjavul. e) Organofil pigmentekkel készített lakkok filmjeinek fénye a pigmentszemcsék tökéletes szolvatáltsága következtében lényegesen jobb, mint a kezeletlen pigmentek filmjeié. Javul a fedőképesség. Az eljárás kiindulási anyagai, szulfátok, karbonátok, foszfátok, illetve az ezekkel képzett keverék pigmentek. Ilyenek pl, — anélkül, hogy a szabadalom tárgyát az itt felsoroltakra korlátoznánk — kálciurnszulíát, báriumszulfát, kalciumkarbonát, stronciumkarfoonát, ólomkarbonát, kálciumfoszfát, apatit, lithopon stb. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárás foganatosítás! módjának további részleteit világítják meg. 1. példa: 500 g finomra őrölt báriumszulfátot és 4 g cinkoxidot 2 liter desztillált vízben szuszpendálurik. Intenzív keverés közben hozzáadunk 400 g 1%-os 60—80 C° hőmérsékletű amimóniumsztearát oldatot. A kicsapódott anyagot í [ i óra múlva szűrjük, egyszer vízzel mossuk, majd 105 C0 -on vízmentesre szárítjuk. Az így kapott könnyen miorzsolódó hidrofób báriumszulfátot kollerjáraton szétdörzsöljük. Hasonlóképpen kapunk a többi szulfát pigmentekből is hidrofób szulfát pigmenteket. 2. példa: Az 1. példában leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a) az 1%-os ammóniumsztearát helyett polimerizált zsírsav (stand olajzsírsav) nátriumsójának 1%-os oldatát vesszük, b) az 1%-os amimóniumsztearát helyett 1%-cs ammóniumricinoleátot veszünk, c) az 1%-os ammóniumsztearát helyett 100 ml 5%-os cetilnátriumszulfonátot veszünk. ?•. példa: 500 g precipitált kalciumkarbonátot és 10 g A10(OH)-t 2 liter desztillált vízben szuszpendálunk. Intenzív keverés közben hozzáadunk 1000 g 3%-os 70—80 C° hőmérsékletű vizes ammóniumsztearát oldatot. A csapadékot V4 óra múlva szűrjük, egyszer vízzel mossuk és 70—110 C°-on szárítjuk. A könnyen morzsolódó organofil kalciumkarbonátot koller járaton dezintegráljuk. Az így kapott organofil kalciuimkarbonat alifás és aromás szénhidrogénekben kitűnően nedvesedik, bennük stabil szuszpenziót képez. Ezzel szemben vízben és vizes oldatokban nem nedvesedik, normál sósavoldat nem oldja és csak hosszú idő után igen kis mértékben támadja meg. A precipitált kálciumkarbonát lakkipari alkalmazásának hátrányai: porózussá teszi a festékfilmet, mattit, erősen viszkózussá teszi a lakkot, nagymértékben abszorbeálja az olajat. Ezek a hátrányok az organofilizálással kiküszöbölhetők. A kalciumkarbonáthoz hasonlóan készítünk organofil pigmentet a többi karb onátokb ól. 4. példa: A 3. példában leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a) 3%-os ammóniumsztearát helyett polimerizált zsírsav nátriumsójának 3%-os oldatát vesszük, b) a 3%-os ammóniumsztearát helyett 3%-os ammániumricinoleátot veszünk, c) a 3%-os ammóniumsztearát helyett 3%-os cetilnátriumfoszfátot veszünk. 5. példa: 500 g finomra őrölt apatitot (kalciumfosizfátkalciumfluorid) és 2 g ZnO-t 2 liter desztillált vízben szuszpendálunk. Intenzív keverés közben hozzáadunk 500 g 1%-os ©0—80 C°-os hőmérsékletű ammóniumricinoleát oldatot. A kicsapódott anyagot 1 / i óra múlva szűrjük, egyszer vízzel mossuk, 80—110 C°-on vízmentesre szárítjuk, majd kollerjáraton szétdörzsöljük. Az apatithoz hasonlóan készítünk a többi foszfát pigmentekből organofil foszfát pigmenteket. 6. példa: Az 5. példában leírtaik szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a) az 1%-os ammónium-
