150189. lajstromszámú szabadalom • Reaktanciacsöves kapcsolás nagy frekvencialökettel, kis amplitudómodulációval
2. 150.189 A találmány szerinti kapcsolás működésmódját az 1. és 2. ábra szerinti helyettesítő kapcsolásolk alapján, valamint a 4. ábra szerinti teljes kapcsolás segítségével könnyen megérthetjük. 7 oszcillátorcsőiként a találmány értelmében akár isimert trióda, akár pedig pentóda alkalmazható. Anódja az 1 kapocsra, vezérlőrácsa a 3 kapocsra és katődja a 4 kapocsra van kötve. A 8 reaktanciacső a találmány értelmiében ugyancsak trióda vagy pentóda lehet, anódja 1 kapocsra, vezérlőrácsa 2 kapocsra és katódja 4 kapocsra van kötve. A rezgőkör induktivitásként L tekercset tartalmaz, amelyen 2 leágazás van kiképezve. Cj és C2 kondenzátor az egyszerűsített összpontosított cső és huzalozási kapacitásokat jelöli. A járulékos csillapítás céljára 5, illetve 6 ellenállás van beiktatva. Ismeretes, hogy az elhangolandó kör L/C viszonyával a reaktanciacső adott meredekségváltozása mellett az elérhető frekvenciaiakét növekszik. Nagy frekvencialöket (MHz-ben mérve) nagy oszcillátorfreikvenciánál adódik, másrészt nagy oszcillátorfrekvenciák akkor valósíthatók meg egy oszcillátorkörben, ha nagy az L/C viszony, ami azáltal érhető el, hogy csak a csőkapacitások, illetőleg az elkerülhetetlen huzalozási kapacitások hatnak, amelyeket Cj és C2 kondenzátorokkal jelöltünk és ezáltal a lehető legkisebb rezgőköri kapacitást képeznek. Ezeket a féltételeket kielégíti a jt-rezgőkör, amelyet éppen ezért alkalmazunk ezen kapcsolás céljára. Ebben a rezgőkörben az eredő- rezgőköri kapacitás a csőkapacitások és huzalozási kapacitások soiribakapcsolása következtében a legkisebb és ezért nagyfrekvenciák számára elérhető L/C viszony a legnagyobb. A. ji-rezgőikörként kapcsolt oszcillátorkört, amelynek szokásos csekély, például 1%-os csillapítása van, a találmány értelmében 5, illetőleg 6 ellenállások útján járulékosan erősen csillapítjuk, úgyhogy például 25%-os rezgőköri csillapítást állítunk elő. Az L-tekercs 2 leágazása úgy van elhelyezve, hogy az Va és az V g # feszültségek között pontosan 90°-os fáziseltolás* áll elő. Ha tehát az VgR a reaktanciacső vezérlő feszültsége, akkor a reaktanciacső Ia anódáraima ugyancsak 90°-os fáziseltolásban van, Va anÖdfeszültségével szemben, tehát a cső tiszta reaktanciát képez. Az 1. ábrán látható helyettesítő kapcsolásban levő viszonyok a 3. ábra szerinti f észül tségvektordiagramban szemléltethetők. A természetes rezgőköri csillapítást — tekintettel annak rendkívül csekély értékére — elhanyagoltuk és csak a találmány szerinti csillapítást vettük figyelembe, amelyet az 5 ellenállás idéz elő és nagysága például- 25%. Ezenkívül a szemléletesség egyszerűsítése kedvéért feltételeztük, hogy a Ci és C2 kondenzátorok kapacitása egyenlő. Az L induktivitású L tekercs 2 leágazását úgy helyezzük el, hogy az Va és Vg R feszültségeik között a fáziseltolás 90° legyen. VL az L tekercs feszültsége V L a 2 leágazásig levő feszültség. VC 2, Ci és C2 kondenzátorokon jelentkező feszültség, VR pedig az 5 ellenállás feszültsége. A vektordiagi'amból a következők láthatók. 1. A reaktanciacső Vg u vezérlőfeszültsége adott Va anódfeszültségmél V# feszültséggel, tehát az 5 ellenállás értékével, azaz a csillapítással, növekszik. A reaktaneiaeső adott maximális meredeksége mellett és adott Va feszültség mellett a csillapítás növelésével a reaktanciacső Ia anódárama is növekszik. Ugyanakkor reaktanciája, Va /I a csökken. Számítással könnyen megállapítható, hogy az adott példában a reaktanciacső reaktanciája induktivitást képvisel. Ez a Ci kondenzátor kapacitásával párhuzamosan van kapcsolva és a rezgőkört nagyobb frekvenciák felé hangolja el. A csillapítás növelésével növekszik az elhangolódás, tehát az elérhető frekvenciailöket is. 2. A csillapítás' növelésének az oszcillátorcső visszacsatolási feltételei határt szabnak. A vektordiagram azt mutatja, hogy az 5 ellenállás növelésével az oszcillátor Vg ó vezérlőfeszültségének fázishelyzete az Va feszültséghez képest mindig kedvezőtlenebbé válik. A maximálisan megengedhető csillapítást az oszcillátorkör és az oszcillátorcső adatai szabják meg. 3. Könnyen bizonyítható, hogy a csillapítást létrehozó 5, illetőleg 6 ellenállás nem iktatható be a rezgőkör bármely tetszőleges helyén. A beiktatás helyére kedvező lehetőségeket mutat például az 1. és 2. ábra. A 2. ábra alapján hasonló vektordiagraimot lehet felrajzolni. A 6 ellenállás és a C2 kondenzátor párhuzamos kapcsolását célszerű ehhez előzőleg soros kapcsolásra átalakítani, illetőleg átszámolni. A 6 ellenállás csökkentésével először •növekszik a csillapítás és maximumot ér el a ámax = / —p- értéknél (feltétel: Ci = C2 ) és ezután ismét csökken. ' Ha most a reaktanciacső vet az L tekercs 2 leágazásának találmány szerinti elhelyezésével tiszta reaktaneiaként (induktivitásként) működtetjük, kiderül, hogy a reaktanciacső növekvő meredekségével és ezzel elért frekveneianöveléssel a rezgőkör csillapítása csökken. Ez könnyen belátható, ha figyelembe vesszük, hogy a csillapítást előidéző ellenállás nagysága, azaz az 5 'ellenállás nagysága változatlan .marad, míg a frekvenciával az a) L reaktacia értéke növekszik. A csillapítás értéke Rs 5 ellenállás d = —7- = coL ct)L tehát fordítottan arányos a frekvenciával. Az L tekercs 2 leágazásának eltolásával a találmány értelmében elérjük, hogy a reaktanciacső ellenállása, amely az oszcillátorkört befolyásolja, komplex ellenállása válik. Az eltolás irányának és nagyságának függvényében most a reaktanciacső az oszcillátorkör csillapítását növelni, vagy csökkenteni tudja, vagy akár az előbb említett hatásokat egyszerűen megszünteti. Az L tekercs 2 leágazásának megfelelő beállítása attól függ, hogy az oszcillátorkör melyik helyén vesszük le a frekvenciában modulált, illetőleg lebegtetett oszcillátorfeszültséget. Célszerű ezt a feszültséget például a 2 és 4 kapcsok között levenni, ha az oszicillátorkört lehetőleg kevéssé akarjuk befolyásolni. Ez a 4. ábrában
