150151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új foszforsavészterek előállítására, valamint ilyen észtereket tartalmazó kártevőirtószerek

2 150.151 Szerves oldószerként valamely aromás szénhidrogén, pl. benzol vagy toluol, valamely keton, pl. aceton vagy metiletilketon, vagy valamely halogénezet alifás vagy aromás oldószer, pl. klórbenzol alkalmazható. Bázisos kondenzálószerként előnyösen valamely alkálifém, vagy alikálifémszármazék, mint hidroxid, hidrid, amid vagy karbonát kerülhet alkalmazásra. A jelen találmány kiterjed az olyan mezőgazdasági kártevőirtószer készítményekre is, amelyek egy- vagy többféle (I) képletű foszforsavésztert tartalmaznak, egy- vagy többféle oly hígítószer kíséretében, amelyek a hatóanyaggal összeférnek és mezőgazdasági felihasználásra alkalmasak. Az ilyen készítmények pl. szilárd állapotúak lehetnek, amikor is valamely szilárd poralakú, a hatóanyaggal összeférő hígítószert alkalmazunk, mint pl. talkumot, magnéziumoxidot, kovaföldet, trikalciumfoszfátot, parafaport, aktívszenet vagy valamilyen agyag-ásványt, mint kaolint vagy bentonitot. Az ilyen készítmények hatóanyagtartalma célszerűen 0,005% és 50% között lehet, a készítmény súlyára számítva. Szilárd hígítószer helyett valamely folyadékot is felhasználhatunk a hatóanyag oldására vagy diszpergálására; az ilyen folyékony készítmények hatóanyagtartalma szintén célszerűen 0,005% és 50% között lehet. A készítményt kiszerelhetjük aeroszol, szuszpenzió, emulzió vagy oldat alakjában is, amikoris oldó-, emulgáló- vagy szuszpendálószerként vizes vagy szerves oldószeres, vagy pedig a kétféle közeg elegyóből álló folyadékot alkalmazhatunk. A diszperzió, oldat vagy emulzió alakjában elkészített készítmények nedvesítő-, diszpergáló- vagy emulgálószereket is tartalmazhatnak; ilyen célra ionos vagy nemionos felületaktív anyagok, pl. szulforicinoleátok, kvaternér ammónium-származékok vagy etilénoxid kondenzációs termékek, mint pl. etilénoxid oktilfenollal képezett kondenzációs termékei, továbbá az anhidro-szorbit zsírsavészterei alkalmazhatók, ez utóbbiak szolubilizálása céljából a vegyület szabad hidroxilcsoportjai etilénoxiddal való kondenzáció útján lehetnek átérezve. Célszerű az említett célra nem-ionos felületaktív anyagokat alkalmazni, minthogy ezek az elektrolitokkal szemben nem érzékenyek. Emulziók készítése esetén a találmány szerinti készítmények kiszerelhetők önmagukban emuigálható koncentrátumok alakjában is; ezek a hatóanyagot valamely vele összeférő diszpergálószerben oldva tartalmazzák a víz egyszerű hozzáadása útján használatra kész emulzióvá alakíthatók. A szilárd halmazállapotú kártevőirtószer-készítmények előállítása célszerűen a hatóanyag és a szilárd hígítószer összeőrlése útján vagy pedig oly módon történhet, hogy a por alakú szilárd hígítószert a hatóanyag valamely illékony oldószerrel készített oldatával impregnáljuk, az oldószert elpárologtatjuk és a kapott terméket szükség esetén porrá őröljük. A találmány gyakorlati megvalósítási módjait közelebbről az, alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 12 g 3-klórmetil-benzoxazolont feloldunk 150 ml aeetonban és az oldathoz 17,5 g kálium-0,0-dietilditiofoszfátot adunk, majd az elegyet egy óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Utána éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk az elegyet, anii'koris oldhatatlan anyag válik le, ezt elkülönítjük, az acetonos oldatot pedig csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A kapott olajszerű maradékot 300 ml kloroformmal felvesszük. Az oldatot háromszor mossuk 100—100 ml vízzel, majd nátriumszulfáton szárítjuk, aktívszénnel derítjük és az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. Maradékként 15,4 g 0,0-dietil-ditionfoszforilmetil-3-benzoxazolont kapunk, gyengén színezett olajszerű termék alakjában. A termék hűtőszekrényben egy hét alatt kikristályosodik; dermedési pontja 30—31 C°. A fenti példa szerinti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 3-klórmetil-jbenzoxazolon előállítási módját Zinner, Herbig és Wigert ismertetik: Ber. 89, 2131—2136 (1956). 2. példa: 13 g 3-klórmetil-benzotiazolont 100 ml aoetonban oldunk és az oldathoz hozzáadjuk 15,5 g ká-Iium-0,0-dietil-ditiofoszfát 100 ml acetonnal készített oldatát. Az elegyet 18 óra hosszat hagyjuk állni szobahőmérsékleten, az oldhatatlan részt elkülönítjük és az oldatból az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. A maradékot az 1. példában leírthoz hasonló módon kezeljük; 17 g 3-(0,0-dietil-ditionfoszforilmetii)-benzotiazolont kapunk, olajszerű alakban. A 2. példa szerinti eljárás kiindulóanyagaként felhasználásra kerülő 3-Mórmetil-benzotiazoion előállítása a 3-klőrmetil-benzoxaozolonéhoz hasonló módon történik. Az acetonból kristályosított termék 95 C°-on olvad. 3. példa: 20 rész 3-(0,0~dietil-ditionfoszforilmetil)-benzoxazolonhoz, amelyet az 1. példában leírt módon állítottunk elő, hozzáadunk 10 rész oly kondenzációs terméket, amelyet 10 mól etilénoxid és 1 mól p-oktilfenol kondenzációja útján nyertünk; ezt a keveréket xilollal 100 rész mennyiségre hígítjuk. A kapott oldat vízzel megfelelő mértékben hígítva levéltetű és vörös szövőatka elleni növényvédőszerként használható. 4. példa: 300 ml acetonhoz hozzáadunk 19,7 g 92,8%-os ammónium-0,0-dimetil-ditiafoszfátot és 18,3 g 3--klórmetil-benzoxazolont. Az elegyet szobahőmérsékleten 4 óra hosszat kevertetjük, majd a szilárd csapadékot kiszűrjük, az acetonos oldatot aktívszénnel derítjük, majd bepároljuk. A maradékként kapott olajszerű terméket 150 mi kloroformmal felvesszük. Az oldatot 100 ml 10%-os káliumhidrogérikarbonátoldattal, majd 100 rn] vízzel mossuk. Szárítás után az oldatot csökkentett nyomás alatt bepároljuk, amikoris a ma-