150143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztearoilecetészter előállítására

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 4lf^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.143 SZÁM SE—1062. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 07 c3 Magyar osztály: 12 o, 5—10 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás sztearoilecetészter előállítására Szerves Vegyipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Nyiri Ferenc vegyészmérnök, Dékány József főművezető és Kaiser Jánosné technikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. április 21. A találmány a hosszúláncú, 13—21 szénatomos acügyököt tartalmazó acileeetészterek, főként a stzearoilecetészter előállítási eljárása. Az ilyen észterek, pl. a sztearoileeetészter előállítására az 1355 BIOS Report közöl egy eljárást, mely sízerint vízmentes bsnzolos közegben acetecetészter Na vegyületét sztearoilkloriddal reagáltatják, majd a sztearoilacetecetészterből az acetil1-gyök lehasítását Nia-metilátban végzik el; termelés 82—85%. Egy másik ismert eljárás szerint (J. Chem. Soc. London [1938] 1378) éteres közegben, fénmátriumimal történő reakcióval alakítják ki az acetecetészter nátriutmvegyületét, melyet azután sztearoilkloriddal reagáltatnak. A sztearoilacetecetészter kipreparálása után vizes közegben NaOH-dal végzik el az acetilcsoport lehasítását; termelés 49%A találmány értelmében a sztearoilkloridot és az acetecetésztert vízzel nem elegyedő inert oldószerben oldva vizes emulzióban kondenzáljuk nátronlúg oldat jelenlétében, célszerűen 0 és 5 C° közötti hőmérsékleten, majd a kondenzált termékből .az acetilcsoport lehasítását ugyanabban a vizes emulziós közegben végezzük el. Vízzel nem elegyedő inert oldószerként használhatjuk: a benzolt és homológjait, ezek halogénezett származékait, továbbá benzin és alifás szénhidrogének halogénezett származékait. Ugyanez a módszer alkalmas az egyéb hosszúláncú, 13—21 szénatomos acügyököt tartalmazó acileeetészterek, pl. a palmitoilecetészter előállítására is. A találmány szerinti eljárásnak — a BIOS és Chem. Soc. közleményekben megadott eljárásokkal szemben — számos előnye van. Míg az említett eljárásoknál a reakció levezetésére kifejezetten vízmentes közeg szükséges, — melynek biztosítása több nehézséggel jár —, addig az általunk alkalmazott eljárásnál a reakciót vizes emulzióban végezzük el. Annak ellenére, hogy a reakció vizes közegben játszódik le, a zsírsavhalogenid, pl. sztearinsavklorid hidrolízise jelentősen vissza van szorítva, mivel a reakció a vízbenzol emulzió benzolos fázisában játszódik le. A hidrolízis folyamán csekély mennyiségben keletkező szappan a nagyobbfokú emulziót, ezzel pedig a reakció tökéletesebb levezetését teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárásnak az említett eljárásokkal szembeni további előnye még abban is rejlik, hogy az acetecetészter—Na kialakításához vizes NaOH-oldatot használunk, melynek kezelése egyszerűbb és biztonságosabb, mint a fémnátrium használata. Az acetügyök lehasítása az idézett Chem. Soc. közlemény szerinti eljárásnál a sztearoilaeetecetészter külön kipreparálását teszi szükségessé, a BIOS közlemény szerint viszont az acetilgyök lehasítását vízmentes közegben Na^metiláttal végzik el. A találmány szerinti eljárásnál az acetilgyök lehasítása nátronlúg-oldattal az említett inert oldószerek vizes emulziójában történik, a sztearoüaeetecetészter kipreparálása nélkül. A Chem. Soc. közlemény szerinti eljárás szintén vizes közegben nátronlúggal dolgozik, de ennek a módszernek az a hátránya, hogy a sztearoilacetecetészter szennyezésként jelenlevő sztearinsav szappant képez, így a reakció hőmérsékletén erős habzás lép fel, míg a találmány szerinti eljárásnál az emulzió oldószere ezt a habzast teljesen visszaszorítja, miáltal a reakció tökéletesebb lefolyása biztosítva van.