150105. lajstromszámú szabadalom • Túlterhelés és túlterhelő nyomaték ellen védő biztonsági kapcsoló darukhoz, rakodóhidakhoz és hasonlókhoz

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG qrsfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.105 SZÁM Nemzetközi osztály: B 66 c 11—19 ALAPSZÁM Magyar osztály: 35 b 3—5 Túlterhelés és túlterhelő nyomaték ellen védő biztonsági kapcsoló darukhoz, rakodóhidakhoz és hasonlókhoz Institut für Fördertechnik Leipzig cég, Leipzig (NDK) Feltaláló: Hans Kurt, Leipzig A bejelentés napja: 1961. június 8. Gyakran előfordul, hogy a daruikat túlterhelik-, a megengedhető terhelőnyoimaték-értéket túllépik, minek eredményeként az emberi életre komoly veszély és nagy anyagi károsodás állhat elő. Az ilyen baleseti veszélyek kiküszöbölése érdekében megbízható biztonsági berendezéseikre van szükség. Már több ilyen túlterhelés és billenés ellen védő szerkezetkivitelt javasoltak, és (részben alkalmaztak is, amely szerkezetek részben mechanikusan, részben elektromos elvek alapjain dolgoznak, és amelyeknek közös tulajdonságuk, hogy túlterhelésnél ill. a megengedhető terhelőnyomaték átlépésénél az emelőszerkezetet és a kinyúló hiirtbaművet ül. darükoesknűvet megakadályozzák a veszélyt hozó oldalra való kilendülésben ill. kifutásiban. Ezek között a biztonsági kapcsolók között lényegében két típus különböztethető meg: 1. Túlterhelés ellen védő kapcsoló, amely csak a nagy terhelésekre érzékeny és a darut a túlterhelés következtében bekövetkező törés ellen biztosítja. 2. Terhelőnyomaiték ellen védő kapcsolóik, amelyek a darut a teher (erő) és a daru billenő élétől való vízszintes távolság (kinyúlás) szorzatából adódó megengedhető terhelőnyomaték túllépése következtében előálló billenés ellen biztosítják. Az eddig ismert megoldások — főként a 2. alatt említett típusoknál — még nem felelnek meg minden velük szemben támasztott szükséges követelménynek. Különösen a mechanikusan működő, terhelésnyomaték ellen védő kapcsolók nagyon drágák, és gyakran csak nehezen, vagy egyáltalán nem építhetők be utólag a már üzemben levő emelőszerkezetekbe. Ezekben erőátvivő szervekként általában bonyolult karos emelőszerkezetek és hasonlók vannak, és kérdéses, hogy ezek a durva daruüzemben alkalmazott és az időjárási viszontagságoknak kitett szerkezetek dolgozhatnak-e tartósan megfelelő üzembiztonsággal. Figyelembe kell veni azt is, hogy egy nem feltétlenül megbízhatóan «működő biztonsági berendezés gyakran veszélyesebb, mintha egyáltalán nem volna. A következőkben ismertétett találmány célja a következő feladatok megoldása: 1. Könnyen áttekinthető szerkezeti kivitel és működés elérése. 2. Az elérhető legnagyobb üzemi biztonság biztosítása. 3. A szabadban levő rudazatok, kötélfeszítők és hasonlók teljes kiküszöbölése. 4. A külső 'befolyásokkal szembeni érzéketlenség. 5. Az eddigi berendezés átépítése nélkül az utólagos beépítés lehetőségének elérése. 6. Az emelőszerkezet akár mechanikus, akár hidraulikus kivitelben való alkalmazhatósága. 7. Annak elérése, hogy konstrukciós szempontból egységesen kiképzett szerkezetek legyenek alkalmazhatók, amelyeket az építőszekrény-elv felhasználásával lehet készíteni és szabványosított típussorozatban lebet gyártani, továbbá a kinyúló himfoaműbe ill. a darukocsi-műbe szervesen és hellyel takarékoskodva lehet beépíteni. Különböző szabványosított szerkezeti elemek kombinálásával lehetővé váljon, hogy kevés és olcsó szabványos alkatrésszel valamennyi gyakorlatban felmerülő követelményt ki tudjunk elégíteni. A 7. pontban említettek különösen jelentősek a hidraulikus hajtóművel ellátott darukiviteleknél. Olyan túlterhelés és terhelőnyoimaték ellen biztosító szerkezet, amely az említett valamennyi követelménynek eleget tudna tenni, eddig még nem ismeretes.