150104. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a pirimidin-sor új szulfonamidjainak az előállítására
Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 -*£• SZABADALM Nemzetközi osztály: C 07 d2 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.104 SZÁM HO—717 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 6—10 Eljárás a pirimidin-sor új szulfonamidjainak az előállítására F. Hoffmann—La Roche & Co. Aktiengesellschaft cég, Basel (Svájc) Feltalálók: Bretschneider Hermann vegyész, Arzl (Ausztria) és Richter Wilhelm, vegyész, Innsbruck (Ausztria) A bejelentés napja: 1961. augusztus 9. Svájci elsőbbsége: 1961. március 17. A találmány eljárás az HX 0 OH 2 H2 H _, ^^-zo^y-i^ "H =/ általános képletű új szulfonarnidok és ezek sóinak az előállítására, mely képletben R1 és R 2 kis szénatomszámú alkil- vagy alkenil-csoportot, különösen legfeljebb hat szénatomot tartalmazó csoportot; mint metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, butil-, hexil- és allil-csoportot jelent. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy az II általános képletű pirimidint, ahol R1 jelentése a fentiek szerinti és R3 halogénatomot, mint klórt, brómot vagy jódot vagy R2 0-esoportO't jelent, oly benzolszulfohalageniddel kondenzáljuk, mely p-helyzetíben amino-esoporttá átalakítható szubsztituenssel rendelkezik és a kondenzálás után az adott esetben jelenlevő halogénatomot R2 0-csoporttal helyettesítjük, a p-szubsztituens aminocsoporttá alakítjuk és kívánt esetben a kapott I képletű szulfonamidot sóvá alakítjuk. Az eljárás egy előnyös fqganatosítási módja értelmében kiindulási anyagként a II képletű 4-amino-pirimidint használjuk, melyben R1 kis szénatom&Támú alkilcsoportot, különösen metil-, etil-, n-propil- vagy izopropil^osoportot 'és R3 kis szénatomszámú alkoxi- vagy alkeniloxi-csoportat, mint alliloxi-csoportot jelent. Ilyén előnyös kiindulási pirimidinek pl. a 4j aminO'-5,6-dime1»xi-piirimidin, 4-amino-5j metoxi-6-etoxÍjpirimidin vagy 4-amino-5-etoxi^-me'toxi-pirimidin. E 4-amino-piriimidineket az eljárás első szakaszában oly benzolszulfohalogeniddel kondenzáljuk, mely p-helyzetben aniinocsoporttá átalakítható szubsztituenst tartalmaz, majd ezt a ezubsztituenst kondenzálás után amino-esoporttá alakítjuk. A p-szubsztituensek példái: acilamino-, különösen aeetilamino- karbalkcxiamino-, mint karbetoxiiamino; karbofoenziloxiaimino- és nitro-csoport. Ezeket a p-szubsztituenseket a kondenzálás után önmagában ismert módon, hidrolízissel vagy redukálással szabad amino-csoportokiká alakíthatjuk. A kondenzálási reakcióhoz a szokásos kondenzálószeireket, pl. vízmentes piridint vagy a trimetilamin benzolos oldatát használjuk. A használt benzolszulfohalogeinid mennyisége szerint egy vagy két benzolszulfonil-maradékot tartalmazó kondenzálási terméket kaphatunk. Ha a pirimidin- és a szulfohalogenid komponens ekvimolekuláris mennyiségével dolgozunk, főleg moaiobenzolszulfonil-vegyületeket kapunk; ha a mol-