150097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag hatásos alkilszulfoniloxi-származékok előállítására

150.097 3 5. 8,1 g 1,3-bisz-beta-oxietilamino-propánt 100 •.ml piridinben oldunk, majd keverés és hűtés köz­ben — 5—0 C° között 17,2 g metánszulfonilklori­.dot csurgatunk hozzá. Az elegyet 1 óráig 0 C°-on, majd 4 óráig szobahőmérsékleten keverjük. A ki­vált kristályos terméket leszűrjük és alkohollal mossuk, súlya = 9,9 g. A nyers terméket kevés vízben oldjuk, az oldhatatlan részt leszűrjük, de­rítjük és a szűrlethez fokozatosan alkoholt adunk. Tűs kristályokban kiválik az l,3-'bisz-bet'a-metán­szulfoniloxietilamino-propán.diklóriiidrát, melyet vizes alkoholból átkristályosítunk. Súlya = 5 g, op.: 143—149 C° (bomlással). 8. 48,7 g ezüstrnetánszulfönátot feloldunk 360 ml vízmentes acetonitrilben, majd keverés mellett hozzáadunk 18,4 g porított l^-bisz-beta-brómetil­amino-n.bután.dibrómhidrátot (op.: 263 C°, bomlás közben). A reakcióéiegyet erőteljes keverés köz­ben 12 óráig forraljuk. Az elegyet ezután lehűt­jük és a képződött termék és ezüstbromid keveré­két leszűrjük, majd acetonitrillel mossuk. A nuccs­tortát többször forró vízmentes metanollal dige­ráljuk, és a metanolos oldatokat egyesítjük. A metanolos oldatot kénhidrogénnel kezelve ezüst­mentesíti ük, szűrjük, majd vákuumban betömé­nyítjü'k. A tömény meleg metanolos oldathoz eta­nolt adunk, amikor is tűs kristályokban kiválik •a termék, amely 15,8 g, op.: 133—135 C°. Az anyalúg szárazra párolásával további 2,7 g termé­ket kapunk, op.: 132—134 C°. A kapott 1,4-bisz­-fjeta-metáiiszulfoniloxietilamino-nJtíután.dinietán­szulfonát metanol-etanol elegyből, vagy vizes eia­nólból kristályosítható, op.: 134—135 C°. 7. 27,8 g ezüstmetánszulfonátot feloldunk 190 ml vízmentes acetonitrilben és keverés mellett hozzáadunk 11,3 g porított l,4-bÍ3z-beta-brómetil­amino-l,4-didezoxi-mezo-eritrit.dibrómhidrátot. A reakcióéiegyet erőteljes keverés közben 13 órán át forraljuk. Lehűlés után a kivált termék és ezüstbromid keverékét leszűrjük, majd acetonit­rillel mossuk. A nuccstortát forró metanollal több­ször digeráljuk és a metanolos oldatokat egyesít­jük. Az oldatot kénhidrogénnel kezelve ezüstmen­tesítjük, szűrjük, majd vákuumban szárazra pá­roljuk. A kristályos párlási maradékot metanol­-etanol elegyből vagy vizes etanolból kristályo­sítjuk. A kapott fehér kristályos l,4-l bisz-beta-me­tánszulfoniioxietilammo-l,4-didezoximezo-eritrit.di­metánszulfonát 7,6 g, op.: 143—144 C°. Az acetonitriles anyalúg 1. példa szerinti fel­dolgozásával további 2,3 g terméket kapunk. Az l,8-bisz-be! ta-metánszulfoniloxietilamino-l,6--didezoxi-D-mannit.2HX (ahol HX metánszulfon­sav, oxálsav, haloidsav) tumorgátló hatású és a vérkép és szövetek limfoid elemeit erősen és szin­te elektíven károsítja. LD53 : 30—100 mg/kg egé­ren i. v. A tumorgátló hatás különböző tumorokon (ke­zelés 6—8 alkalommal): Tumor: Dózis mg/kg 0,5 Yoshida patkány se. care. Guerin patkány carc. S 180 (egér) 55 % 87% 90% 790/0 66% Ehrlich egér ascites Németh-féle egér ascites lymphoma 81% 100% (a 14. napon) (a 14. napon) Részletes vizsgálataink eredményei szerint a ve­gyület a magoszlások károsodását és a nyugvó daganatsejtek súlyos degenerációját, ill. nefcrózi­sát képes előidézni. A vegyület normál patkányok fehérvérsejtszámát már 3 x 0,5 mg/kg-os dózis­ban befolyásolja, 3x5 mg/kg-os dózis a limfoci­ták számának !82%-os csökkenését idézi elő két­hetes időtartammal. Ugyanakkor a mieloid ele­mek számának csökkenése elhanyagolható, sőt néhány nap múlva ez a kiindulási érték fölé emel­kedik. Az 1,6-bisz-beta-mjetánszulfoniloxietilamino­--n.hexán.difclórhidrát fenti tumorféleségekre, va­lamint normál patkányok vérképére hasonló, de valamivel gyengébb hatást fejt ki. LD50 : 700 mg/kg egéren i. v. Szabadalmi igénypontok: 1.Eljárás biológiailag hatásos új, alkilszulfonil­oxi-szárimazékok és sóinak előállítására, .melyre jel­lemző, hogy 3—6 szénatomszámú alkán két szén­atomján, vagy ugyancsak 3—8 szénatamsziámú oxi­alkán vegyület egy vagy két szénatomja az R—SO,0—CH,CH,—NH— (I) képletű beta-alkilszulfoniloxietilamino-csoportot alakítjuk ki, ahol R 1—3 szénatomszámú al'kil­csoportot jelent. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az I kép­letű csoportot valamely alikán két szénláncvégi szénatomián, vagy oxialkán egy vagy mindkét szénláncvégi szénatomján alakítjuk ki. 3. Az 1. vagy 2. igénypont bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az I csoportot, illetőleg csoportokat polihidroxi-ve­gyületék, pl. cukrok, vagy cukoralkoholok szén­atomjain alakítjuk ki. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti el­járás, kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az I csoportot, illetőleg csoportokat D-manniton ala­kítjuk ki. 5. Az 1. vagy 2. igénypont bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az I csoportokat hexánon alakítjuk ki. 6. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti el­járás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az I csoportot, illetőleg csoportokat oly cukor-, vagy cukoralkohol-származékok szénatomjain alakítjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom