150070. lajstromszámú szabadalom • Forrasztásos kötés előállítása nyomtatott kapcsolású áramkörök vezetéklemezének vezetőrétege és a szerkezeti elemek oldható, foglalat nélküli csatlakozásához szükséges érintkezőrugók között

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •HP" \? Nemzetközi osztály II 04 d ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.070 SZÁM WE—253 ALAPSZÁM Magyar osztály: ' 21 a" 64—77 Forrasztásos kötés előállítása nyomtatott kapcsolási áramkörök vezetékíemezének vezetőrétege és a szerkezeti elemek oldható, íoglalatnélküii csatlakozásához szükséges érintkezőrugók között VEB Werk für Fernsehelektronik cég, Berlin-Oberschöneweide, (NDK) A feltaláló: Heinig Werner szerkesztőmérnök, Berlin-Friedrichshagen (NDK) A bejelentés napja: 1961. április 12. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1980. április 14. Abból a célból, hogy elektroncsöveket vagy tranzisztorokat nyomtatott kapcsolások vezeté1

!*lemezeivel oldhatóan és villamosan vezetőileg kössék össze, eddig a vezetéklemezeket járulékos szerkezeti elemekkel, az úgynevezett foglalatokkal látták el. Ezek a foglalatok egy vagy több szigetelőrészből állanak, melyek a tulajdonképpeni * érintkezőrugókat tartalmazzák. A foglalati testekbe az érintkezőrugók már a szükséges helyzetben vannak beágyazva, még mielőtt a foglalatot a vezetéklemezbe beszerelik. Ezek a tömeggyártást képező foglalatok igen jelentékenyen hozzájárulnak a nyomtatott kapcsolások előállítási költségeinek megnöveléséhez. Ez különösen akkoi van így, ha a foglalati testek présrészekből és nem stancolt, azaz kivágott részekből állanak, amint az a nyomtatott kapcsolásokhoz való foglalatok legtöbb ismert kiviteli alakjainál lenni szokott. Ismeretes és a törekvés is arra irányul, hogy az összes építőelemeket, tehát a csőfoglalatokat is, a vezetékleniezekbe felszerelő automaták felhasználásával helyezzék be a foglalatokat további szegecselés vagy csavarozás nélkül azáltal erősítsék meg a vezetőlemezen, hogy a vezetékiemen fémmel borított oldalát folyékony ónba mártják be úgy, hogy a foglalatok automatikusan odaforraszthatók. Az összes ismert csőfoglalatok, melyek ily eljárásra alkalmasak, komplikáltak és drágák, minthogy a foglalati test alakjának még ezenfelül azoknak a villamos és mechanikai követelményeknek is meg kell felelnie, melyeket az elektroncsövek foglalataival szemben támasztanak. Egy ismert elrendezés olyan, hogy egy merev drótozás stancolt, azaz kivágott vezetékcsíkjait, illetőleg bádogcEíkjait hüvelyekké alakítják ki és a csöveket közvetlenül a vezetéklemezbe, tehát ezekbe a hüvelyekbe, foglalati test használata, nélkül vezetik be. Az aljzatcsapok jobb vezetésére még egy további vezetőlyukakat tartalmazó lemez szükséges. Ezenfelül a vékony vezetőcsíkok sem nem rugalmasak, sem nem elég szilárdak ahhoz, hogy biztos érintkezést adjanak. Nyomtatott kapcsolásokhoz ez az elrendezés nem alkalmas, minthogy ezeknél a kapcsolásoknál a vezetékcsíkok nem bádogból vannak, hanem a vezetékleimez fémbevonataiból vannak kimaratva. Nyomtatott kapcsolás vezetéklemezére közvetlenül ráerősített csövekhez, illetőleg csőaljzatcsapokhoz már javasolták csőfoglalatokul masszív fémhüvelyek alkalmazását is. Ezek a hüvelyek azonban nem eléggé rugalmasak ahhoz, hogy a csőtoleranciákat kigyenlíthessék, és nem teszik lehetővé azt, hogy elegendő távolság maradjon. különösen miniatűrcsöveknél, a szomszédos forrasztási helyek között. Ismeretes továbbá, hogy a kapcsoló érintkezőket közvetlenül fémbevonatból alakítják ki, amennyiben galvanikus bevonat rávitelével a vezetőpályák végeit megvastagítják és kopásállóan alakítják ki. Elektroncsövek aljzatcsapjaihoz ez az érintkezőkivitel azonban nem alkalmazható.