150068. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag értékes foszfátészterek előállítására
Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •jjr -sj-Nemzetközi osztály: C-07 f Ulf. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.068 SZÁM WE—250 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 o 26—27 Eljárás gyógyászatilag értékes foszfát-észterek előállítására The Wellcome Foundation Limited cég, London (Anglia) Feltalálók: Copp Frederick Charles, McCoubrey Arthur, Billinghurst John Evlyn Warner kutatóvegyészek, London, angliai lakosok A bejelentés napja: 1961. február 28. Angliai elsőbbsége: 1960. február 29. A találmány tárgyát gyógyászati hatású kvaternér aninióniumvegyületeknek, valamint a hatóanyagként ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítátáeára szolgáló eljárás képezi. A korábban bejelentett 148 798 lajstromszámú magyar szabadalom leírásában oly benzilammónium-vegyületeket ismertettünk, amelyek nagyfokú szisztémikus antiadrenerg hatást (tehát adrenerg neuron-blokkoló vagy specifikusan szimpatolitikus hatást) mutatnak és amelyek kationja egy hidroxialkil-csoportot tartalmaz, Az ilyen benzilammóii ium-vegyületek kationj ainak j ellemző példáiként az alábbiakat sorolhatjuk fel: N-benziil-N-2-hidroxietil-N,N-dietilammónium, N-benzil-N-etil-N-2-hidroxietil-N-metilammónium, N-o-brómíbenzil-N-2-hidroxietíl-N,N -dímetilammónium, N-o-klói^benzil-N-2-hidroxietil-I\T ,N-dimeíilammónium, N-o-fluorbenzil-N-2-hidroxietil-N,N-<l'imetilammónium, N-o-jódfoenzil-N-2-hidroxietil-N,N-dimetilammónium, N-o-metilben:zil-N-2-hidroxietil-N,N-dímetilammónium és N-o-brómbenzil-N-2-hidroxietíl-pirrolidinium. A leírásban az „erős szisztémikus hatás"/ kifejezésen oly mértékű szisztémikus gyógyászati hatás értendő, amely elegendő erősségű ahhoz, hogy az orvosi gyakorlatiban felhasiználható legyen, így tehát az „erős szisztémikus hatású benzilammónium-veigyületek" alatt oly vegyületek értendők, amelyek az orvosi gyakorlat szempontjából értékesek. Az ilyen animóniumvegyüleíek ainti-adrenerg hatása az adrenerg ideg-mechanizmus depressziójának tulajdonítható, nem pedig az adrenalinnal és rokonvegyületeivel szembeni közvetlen antagoniamusnak. Ezért e vegyületek jó eredménnyel használhatók fel a hipertenzió (magas vérnyomás) gyógykezelése terén. E vegyületek gyógyászati felhasználásának határokat szab azonban az a körülmény, hogy ezek a vegyületek kevéssé és bizonytalanul szívódnak: fel a gyomo'rJ béltraktusbó:l és ezért nem külünösebben alkalmasak orális beadásra. Ez a korlátozó tényező azzal a következiménnyel járt, hogy e vegyületek nagyfokú gyógyászati hatását eddig nem teljes mértékben értékesítették az orvosi gyakorlatban. Azt találtuk, hoigy orális alkalmazás esetén is igen jól felszívódó vegyületeket állíthatunk elő az említett benzilaímmónium-vegyületek foszforilezése útján. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy az ily módon előállított, orális beadás esetén is jól és egyenletesen felszívódó foszforilezett benzilammónium-vegyületek orálisan alkalmazva igen nagyfokú és egyenletes gyógyhatást mutatnak. Az említett benzilammónium-vegyületek foszforilezése útján az alábbi (I) általános képletnek megfelelő foszfát-észterekhez jutunk:
