150040. lajstromszámú szabadalom • Motorral működtetett időrelé

Megjelent; 1963, május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •gfSfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.040 SZÁM Nemzetközi osztály: H 02 c MU—192 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 28—53 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Motorral működtetett időrelé Műszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Sleisz Gábor oki. villamosmérnök és Horváth János oki. villamosmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. április 29. A találmány motorral működtetett időrelé. Az időrelé a hálózatvédelmi és villamos automatikának fontos késleltető eleimé. Az ismert nagypontosságú időrelék elektromágnessel működtetett óraszerkezettel vagy egyen-, illetőleg váltakozóáratmú (szinkron) motorral működnek. Aszerint, hogy a relén egy vagy több érintkező, illetőleg érintkezőcsoport késleltetése állítható be egymástól függetlenül, megkülönböztethetünk egyfokozatú (egylépcsős) és többfokozatú (többlépcsős) időreléket. Az ismert motoros működtetésű időrelék három főrészből állnak: a működtető motorból, a fordulatszám csökkentő fogaskerekes vagy csigakerekes áttételi műből és az érintkező rendszerből. Általában az időrelével szemben támasztott fontos követelmény az, hogy — amennyiben meghúzáskésleltetésű — a relét működtető parancsadó jel megszűnte után az egész szerkezet viszonylag rövid — a beállított meghúzáskésleltetési időnél általában jóval kisebb — idő alatt álljon vissza eredeti kiindulási helyzetébe. Ez a visszaállási idő 200—300 mp nagyságrendű maximális késleltetést megvalósító reléknél néhány másodperc nagyságrendű maximális késleltetést megvalósító reléknél néhány századmásodperc lehet. Ebből a célból a fogaskerék áttételi mű és az érintkezők működtetésiében közvetlenül résztrevő kimenő végrehajtó tengely közé villamos tton működtetett tengelykapcsolót szokták iktatni, mely az érintkezők visszaállásakosr a visszaállást lassító vagy teljesen megakadályozó áttételi mű és motor csoportját az érintkezőktől teljesen függetleníti. Ezáltal biztosítja a viszonylag csekély visszaállási időt. Az ismert időreléfcben a tengelykapcsoló működtető eleme elektromágneses speciális fogasvagy csigaikerekekkel, vagy álló tekercs által létrehozott mágneses térben összetapadó, fogaskerekekkel közös tengelyen elhelyezett lágyvas korong. Mindkét tengelykapcsoló rendszer hátrányos tulajdonságokkal bír. Megvalósításuk viszonylag bonyolult, adott nyomaték átviteléhez viszonylag nagy működtető villamos teljesítményre van szükség, a tengelykapcsoló .gyártása, beállítása, a meghibásodott tengelykapcsoló-mágnes kicserélése viszonylag nehéz. A szokásos időrelé konstrukcióknál az időzítést az érintkező rendszer vagy az álló érintkező elmozdításának útján, vagy a végrehajtó tengelyre ékelt érintkezőmozgató kar indulási állásának ütköző elfordítása útján eszközölt megvalósításával állítják be. Előbbi megoldás túlságosan bonyolult eszközöket, elemeket igényel, utóbbi azzal a hátránnyal jár, hogy a beállítás alkalmával a beállító szerv kismértékű túlcsavarásakor, (megerőltetésekor az egész beállító szerv, vagy esetleg az érintkező tönkremegy. Utóbbi megoldás nagy hátránya, hogy többfokozatú konstrukciókban egyáltalán nem alkalmazható. A találmány szerinti megoldással fenti hátrányokat kiküszöböljük azáltal, hogy a tengelykapcsolót egy álló, gerjesztett elektromágnesből és annak mágneses körét záró, ferromágneses anyagú, tengelyirányban elmozduló, féloldalasan csapágyazott és tengelyén szabadon elforduló korongból képezzük ki, valamint a késleltetést beállító szerkezetet az érintkezőket működtető kényszerpályával ellátott, dörzsíkapcso'lattal rögzített tárcsából alakítjuk ki.