150036. lajstromszámú szabadalom • Irányvonal szbályozó szintezőműszerek távcsövéhez

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •JUT ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.036 SZÁM Nemzetközi osztály: G 01 c MA—1044 ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 c 5—9 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Irányvonal szabályzó szintezőműszerek távcsövéhez Magyar Optikai Művek, Budapest Feltaláló: Tóth Pál oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. június 30. Ismeretesek olyan szintezőműszeirek, amelyeknél a távcső irányvonalát a gravitációs erő hatására elmozduló optikai elemekkel felszerelt irányvonalszabályzó önműködően pontosan vízszintesen tartja, a távcsőnek bizonyos koriatok között levő dőlésekor is. E műszerek legtöbbjénél a szerkesztők arra törekedtek, hogy az irányvonalszabályzó a fénysugár visszaterelését minél hatásosabban, ún. szögniagyítéssal eszközölje, azért, hogy az irányvonalszabályzó miinél közelebb kerüljön a szállemezhez. Ebből ugyanis három előny származik: a) A távcső középrészén több hely marad a képállító lencse' számára, így adott eredő gyújtótávolságnál rövidebb építési hosszal lehet a távcsövet megszerkeszteni. b) A képsík (szállemez) felé a képalkotó sugárkúp átmérője folyamatosan csökken, ennek következtében a szállemez közelében kisebb és könnyebb tükröket, vagy prizmákat lehet alkalmazni az irány vonalszabályzőban. c) A fényterelő tükrök, vagy prizmák elkerülhetetlen pontatlanságai a képsík közelében kevésbé rontják a képet. A szögnagyítást leggyakrabban mechanikai úton valósították meg. Ennél a megoldásnál azonban nem lehetett egyszerű fizikai ingát alkalmazni. A fényterelő elemeket olyan szerkezetre (pl. csuklós négyszögre) kellett felfüggeszteni, mely a gravitációs erő hatására a távcső dőlésszögéné] nagyobb szöggel fordul el. E mechanikai szögnagyítású szerkezetek azonban hátrányosak az egyszerű fizikai ingákkal szemben, mert kisebb irányító nyomatékkal rendelkeznek és emiatt a beállási pontosságuk és a hőniérsékleíváltozással szemben tanúsított stabilitásuk kisebb. Ezt a körülményt felismerve az irányvonalszabályozók egy másik típusát is kifejlesztették, melyeknél a fentebb ismertetett előnyökről lemondva egyszerű fizikai ingát alkalmaztak. Kifejlesztettek olyanokat is, melyeknél a fizikai inga mechanikai szögnagyításának hiányát optikai szöginagyítással igyekeztek pótolni, többszörös tükrözés felhasználásával. Az utóbbi irányvonalszabályz óknál, melyeknél az ingán levő kétszeres tükrözés között a távcsőhöz képest szilárdan rögzített tükrön is eltérítik a fénysugarat, a szögnagyítás 'meghatározott értékű, és csak úgy volna növelhető, ha az ingán levő tükröződései?; számát tovább növelnék. Ezt a módszert azonban nem használják, meri így a sok tükröződés káros fényveszteséget okozna és a tükröződések szarnának már eggyel való megnövelése is a szögnagyítás nem-kívánatos mértékben való megnövekedését idézné elő. A találmány tárgya olyan irányvonalszabályzó, mely lehetővé teszi az optikai szögnagyítási hatás fokozását további tükröző felületek, valamint mechanikai szögnagyítás alkalmazása nélkül, egyszerű fizikai ingával, a fizikai inga forgáspontja helyének alkalmas megválasztása révén. Az optikai szögmagyitáshoz ugyanis egy járulékos szögnagyítás is adódik akikor, ha a kétszeres tükrözésű inga forgástengelyét az eddig alkalmazott szimmetrikus helyzetből a tükröző felületekhez viszonyítottan aszimmetrikus helyzetbe toljuk el. Ez a járulékos hatás akkor érhető el, ha az inga forgástengelyének merőleges vetületei az ingán elhelyezett tükröző felületeken az optikai tengelynek a tükröző felületekkel alkotott döféspontjaihoz (az ún. főpontokhoz) képest a tükröző