150031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kalickás forgórészek öntési hibáinak villamos megállapítására

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •fl&r "iä> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.031 SZÄM Nemzetközi osztály: H 02 k KU—340 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21- cl1 51—54 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés kalickás forgórészek öntési hibáinak villamos megállapítására Villamosipari Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kuratz Károly oki. villamosmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. április 28. Megbízhatóan működő eljárás, kalickás forgó­részek öntési hibáinak villamos megállapítására, ,már régóta kutatott témát jelent a villamosgép­gyártó iparban. Rövidrezárt forgórészű indukciós motorok tervezettnek megfelelő működését, a nyomatéki görbe alakját és a kördiagram mé­reteit a forgórész nádjainak és gyűrűinek kereszt­metszetcsökkenése, illetve szakadása ugyanis nagy­mértékben befolyásolja. Kívánatos, hogy az öntö­déből kikerült, tengelyre még fel nemi szerelt, megmunkálás előtti állapotban a forgórészek kalickájáról megállapítható legyen, hogy öntésük jól sikerült-e. A berendezés által a további meg­munkálás és beépítés előtt kiválasztható forgó­részekkel a tömeggyártás selejtszázaléka jelentő­sen csökken, ami annak használatát indokolttá teszi. Az eddigiekben kidolgozott és részben ma is használatos forgórészvizsgáló berendezések kát forgórész-fogra helyezett, egyfázisú váltakozó­árammal gerjesztett járommal feszültséget indu­káltak a kalicka egyes vezető nádjaiban. Az egyik esetben a gerjesztőtekercs áramát mérték, másik esetben az ugyanazon kalickarúd egy másik keresztmetszete fölé helyezett hasonló jármot körülvevő tekercselés kapcsain mérhető feszült­séget használtak fel a hibás rúd meghatározá­sára. Mindkét módszer alapvető nehézsége egy­részt abból eredt, hogy nem magát a hibajelet, hanem a mindenkor mérhető jel csökkenését használta fel indikálásra, másrészt igen érzékeny volt a jármok és a forgórész-fogak között min­denkor mutatkozó kisebb-nagyobb légrés mére­tétől. Egyéb, irodalomból ismert megoldások is általaiban azon alapszanak, hogy a gépek név­legestől eltérő adatainak, pl. indítónyomatékának eltérését indikálják, és ebből következtetnek vissza a hibára. Ä találmány lényege annak felismerése, hogy a forgórész csökkent keresztmetszetű vagy sza­kadt vezetői forgómágneses térben az ép rudak­hoz képest kisebb mértékben hatnak vissza a forgómágnes mezőt létrehozó többfázisú teker­cselésben folyó áramokra, aminek következtében ott negatív sorrendű áram-összetevők lépnek fel. Ezeknek nagysága a szakadási, vagy anyaghiányos helyek számával és mértékével összefüggésbern van. A találmány szerinti eljárás értelmében tehát a vizsgálandó kiöntött forgórészt többfázisú rendszer által létrehozott forgómágneses térbe helyeztük, a többfázisú rendszer áramában fel­lépő negatív sorrendű összetevőket leválasztjuk, azokat esetleg erősítjük és azok nagyságát indu­káljuk. Az eljárás a légrés méretére csak kis­mértékben érzékeny, ép forgórész esetélben hiba­jelet nem ad, tehát az indukció közvetlenül a hi­bát jelzi, és a forgórészt üzemi viszonyainak megfelelő körülmények között vizsgálja. Fenti eljárás alapján sokféle megoldás elkészít­hető. A forgómágneses teret áltálában legegysze­rűbben háromfázisú rendszerrel gerjeszthetjük, melynek áramait áramváltók, vagy söntök segít­ségével választhatjuk le a mérőberendezés szá­mára. A negatív sorrendű összetevőket szintén többféle módon választhatjuk külön, pl. forgó­gépcsoporttal, vagy R—C tagokkal. Megfelelő nagyságú jel esetén az erősítő fokozat elmarad­hat, egyébként az is lehet pl eletkroncsf ves vagy tranzisztoros kivitelű, az indikálás történ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom