149991. lajstromszámú szabadalom • Kis térfogatsúlyú, nagy tűzállóságú hőszigetelő anyag
Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <r^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.991 SZÁM Nemzetközi osztály: C 04 b LO—223 ALAPSZÁM Magyar osztály: 80 b 8 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Kis térfogatsúlyú, nagy tűzállóságú hőszigetelő anyag Építőanyagipari Központi Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Lőcsei Béla oki. vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, Budapest (2/3 rész), Gencsy Endréné vegyésztechnikus, Budapest (1/3 rész) A bejelentés napja: 1961. május 31. Nagy hőmérsékletű hőkezelő 'berendezések, mint pl. üveg- vagy fémolvasztó kádak,' kemencék és hasonlók falazata nagytűzállóságú és nagyszilárdságú íoirmatestekből készül. Ezek a falazatok részben a hőkezelt, olvadt, folyékony anyag tartályául is szolgálnak, ezért ott, ahol a folyékony anyaggal érintkeznek, a tűzálló anyagnak a tűzállóságon kívül nagy tömörséggel is kell rendelkeznie, nehogy a pórusokba behatoló folyékony anyag ott fizikai, vagy kémiai behatásokat fejtsen ki, és ezáltal a tűzálló anyag élettartamát . inagy mértékben csökkentse. Ezért az ilyen célra szolgáló tűzálló anyagoktól, élettartamuk növelése végett, nagy tömörséget és minél kisebb porozitást is 'megkövetelnek. Viszont a hőközlő berendezéseknek, a kemencéknek olyan falazati részeit kialakító tűzálló anyagoktól, amelyek folyékony anyaggal nem érintkeznék, tűzállóság és önteherbíró szilárdság mellett még jó szigetelőképességet, és ami ezzel együtt jár, nagy porozitást is megkívánhatunk. Ebben az esetben a töimör, pórus mentes szerkezet a kellő szilárdság biztosításán túl, nem előny, hanem inkább hátrány, mivel minél nagyobb a tűzálló anyag poroziitása, annál kedvezőbb annak Bzigetelőképessége. Tűzálló hőszigetelőanyagok előállítására többféle módszert ismernek. Az egyik módozat szerint az alapanyagba éghető, szilárd anyagokat, pl. szenet, kévémnek. Ez az éghető anyag a hőkezelés során kiég és a keletkező eltávozó gáz pórusokat hagy hatna. Ezzel az eljárással azonban a térfogatsúly nem csökken jelentősen, a szilárdság rohamos csökkenése nélkül. Másik eljárással agyag vizes szuszpenziójából felületi feszültséget csökkentő adalékanyag alkalmazásával, pneumatikus, vagy mechanikus úton habot vernek és ezt a habot szárítás után nagy hőmérsékleten stabilizálják. Hátrány, hogy az eljárás technológiája bonyolult. Ismét más eljárással az alapanyagba porózus vulkáni üvegféleséget — mint amilyen a perlit, obszidián — kevernek és ezt a masszát formázzák és égetik. A találmány olyan eljárás, amellyel a szokásos eljárásoknál egyszerűbb módon, kisebb térfogatsúlyú, nagy tűzállóságú és nagy szilárdságú anyag állítható elő. A találmány szerint a következőképpen járunk el: A kiindulásul választott tűzálló alapanyaghoz, amin tűzállóanyagot, szilimanitot, andazitot, disztént, timföldhidrátokat és ehhez hasonlókat vagy ezek keverékét értjük, a kívánt térfogatsúly eléréséhez, illetve a tűzállósághoz mért mennyiségű alumíniumfluo'ridot (AIF3), vagy alumíniumfluoridot és alumíniumhidroxidot (AI/OH3) együttesen keverünk. Ezt az anyagot félszáraz, vagy nedves eljárással formázzuk, majd akár folyamatosan, akár szakaszosan hőkezeljük. Fokozatosan hevítjük mindaddig, amíg az anyagban a jelenlevő szilárd fázisok, pl. A1F3 és Al(OH) 3 . vagy alumíniumhidroszilikátok között reakció nem indul meg, ez az állapot rendszerint 400-tól 700 C° határok között szokott megtörténni. Ezen a hőmérsékleten rövid ideig, 'célszerűen 5—20 percig, szükség szerint vízgőz atmoszférában tartjuk. A hőkezelés kezdetén átmenetileg hídrogénfluorid keletkezik, ennek 'mineralizáeiős hatása a tűzállóság szempontjából kívánatos mullitképződés sebes-
