149978. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1, 2-diamino-ciklohexán-származékok előállítására

2 149.978 Egy másik eljárás szerint a felesleges ammonia eltávolítása után az oldatból só alakjában csapjuk ki a végterméket. Ez utóbbi eljárás előnyös, mert a szabad bázis a levegő oxigén- és szénsavtartalmára érzékeny vegyület. így előállíthatjuk például hígított ásványi savak hozzáadásával a megfelelő sókat (kénsavas, sósavas, ecetsavas só), amelyek az alkalmazott oldószertől függően áz oldatból kiválnak. Vizes oldószer alkalmazása esetén például a kénsavas só szép, lemezes kristályok alakjában válik ki a reakcióelegyből. A találmányunk szerinti eljárás segítségével előállított sóból, vagy szabad bázisból kívánt esetben önmagában ismert módon, pl. monoklórecetsavval a vegyület tetraeceteav-származékát állíthatjuk elő. Az eljárásunk szerint előállított 1,2-diamino-ciklohexáinből előállított tetraacetát igen tiszta, melléktermékektől mentes anyag, amely nagy tisztaságánál fogva rendkívül előnyösen kerülhet felhasználásra az analitikában is. Eljárásunk előnye a korábban ismert eljárásokkal szemben a termék nagyfokú tisztasága mellett az üzemeltetés egyszerű volta és a jó kitermelés (mintegy 75%). Eljárásunk részleteit a példákban szemléltetjük. Példák: 1. 40 g 1,2-imino-oiklohexánt 400 ml 25%-os vizes ammóniumhidroxidfoan oldunk. A reakcióelegyet autoklávban 5 órán át 120 C°-on tartjuk. Ezután az edényt lehűlni hagyjuk, megnyitjuk és a felesleges amimón'iát az anyagról gőzfürdőn ledesztilláljuk. A lepárlást ezután vákuum alatt folytatjuk, amíg az ammónia utolsó nyomai is eltávoztak (200 Hgrnm nyomás, vízfürdő). A viszszamaradó olajszerű anyag 46,3 g 1,2-diamino-ciklohexán. Fp.: 183—185 C772Q Hgmm. 2. 40 g 1,2-imino-ciklohexánt az 1. példában leírt módon ammóniuinhidroxiddal, vizes közegben, 5 órán át 120 C°-on reagáltatunk. A felesleges ammónia lepárlással való eltávolítása után a lombikban visszamaradó anyghoz 1 :1 arányban hígított vizes kénsavat adunk, míg a reakeióelegy pH-ja 6—6,3-ra áll be. Ekkor hófehér lemezes kristályok válnak ki, melyeket leszűrünk és 200 ml jéghideg desztillált vízzel, majd 150 ml 96%-os alkohollal átmosunk. A termék 86—87 g 1,2-diaminociklohexán-szulfát. (Kitermelés: .75%.) Analízis: N = 13,29% (elm.: 13,20%). A kiadásért Tela!: a Közgazdasá, 624230. Terv Nyomda, Budapes 3. 20 g 1,2-d.iamino-cilklohexán-szulfátot 68 g monoklórecetsavval reagáltatunk, összesen 300 ml 30%-os nátriumhidroxid jelenlétében, a lúg állandó adagolása közben, timolftáleinra lúgos közegben. A reakció hőmérséklete kezdetben 15 C°, majd a reakció végén 94—96 C°. A reakció kb~. 5 óra alatt megy végbe. Ezután a reakcióelegyet aktív szénnel derítjük, szűrjük, majd tömény, vegytiszta sósavval pH= 1,8-ra állítjuk be. Ekkor az elegyből hófehér kristályok válnak ki, amelyeket hűtés után kiszűrünk, majd vízzel kloridmentesre mosunk, végül alkohollal átöblítünk és megszárítunk. A termék 27 g 1,2-diaminociklohexán-tetraecetsav. Qp.: 215 C°. Analitikai célokra további tisztítás nélkül felhasználható. Analízis: N = 8,05% {elm.: 8,09%). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 1,2-diamino-cikloihexánnak, kívánt esetben sóinak és/vagy kívánt esetben a termékek monoklórecetsavval való reagáltatása útján tetraeeetsav-származékának előállítására, amelyre jellemző, hogy 1,2-imino-ciklohexánt előnyösen vízben, vagy szerves oldószerben ammóniával reagáltatunk, majd kívánt esetben az így előállított 1,2-diamino-cikloihexánt szervetlen vagy szerves savakkal sóivá alakítunk és/vagy kívánt esetben egyik sóból a másik sót, vagy a szabad bázist állítjuk elő, majd kívánt esetben a terméket lúg jelenlétében monoklórecetsavval reagáltatjuk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy az 1,2-imino-ciklohexánt 50—220 C°-on, előnyösen 10—20 atm. nyomáson reagáltatjuk ammóniával. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy az 1,2-diamino-ciklohexánhoz a reakció befejezése után hígított ásványi savat adunk és így a megfelelő sót a reakcióelegyből kicsapjuk. 4. A 3. igénypontban meghatározott eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a re~ akcióelegyhez 1:1 arányban hígított kénsavat adva abból az 1,2-diamino-ciklohexán szulfátját csapjuk ki. 5. A 4. igénypontban meghatározott eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy az 1,2--diamino-ciklohexán-szulfátot lúg jelenlétében monoklórecetsavval reagáltatva abból az 1,2-diammo-ciklohexán-tetraacetátot állítjuk elő. :i és Jogi Könyvkiadó igazgatója V., Balassi Bálint utca 21-23.