149976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz nagyteljesítményű csőkutak fúrásához és ezekkel előállított csőkút

"•> 149.976 költségeseik, így a gyakran előforduló sikertelen próbálkozások is nagy összegeket emésztenek fel. Az ismert kútfúrási eljárások másik hibája, hogy a kutak szűrőszerkezetének leeresztéséhez aránytalanul nagy átmérőjű lyukat kell lefúrni a kút teljes mélységében, a kút építéséhez nagyméretű csöveket kell használni, a nagyméretű lyukak fúrása hosszú időt vesz igénybe és a fúrás csak nagy mennyiségű energiafelhasználással végezhető el, azonkívül nagy a szerszámelhasználódás. Az ismert kútfúrási eljárások nagy részénél a szűrőt olyan kavicsrétegekiből állítják össze, amelyeknek szemcséit a kútba való leeresztés előtt cukorral, dextrinnel, vagy műanyagféleségekkel összeragasztják, és leeresztés után a kötőanyagot kimossák, illetve kioldják a szemcsék közül. A kötőanyag kioldása nem mindig sikerül teljesen és így a szűrő csökkent áteresztőképességű lesz, azonkívül mind a kötőanyag, mind a kötőanyag kimosásához szükséges vegyszerek a kút elkészítési költségeit megnövelik. Az ismert fúrási eljárásokkal készített kutak szerkezeti kivitele sem alkalmas arra, hogy hosszú üzemidőn, pl. éveken keresztül kúttisztítás nélkül is állandóan azonosan nagy mennyiségű vizet szolgáltasson. Ennek az a magyarázata, hogy az ismert szűrőszerkezetek rövidebb-hosszabb idő után a. szűrő lyukjaiban lerakódott agyag, mész, korrodeált vasrészek és más hasonlók következtében eltömődnek. Ezekre a •mechanikai okokra visszavezethető eltömődésekein kívül igen gyakori az elektrolízis útján bekövetkező szűrőeltömődés is, különösen azokban az eseteikben, amikor rétegvázzal rendelkező szitaszövet van a szűrőn. A szűrő szitaszövetek anyaiga — mint ismeretes — legtöbbször bronz vagy ónozott vörösréz, amely jelentős elektromos potenciálkülönbséget mutat a szűrőváz acélból készült szerkezetének potenciáljához képest. E potenciálkülönbség hatására és főleg kontakt elektromos hatások folytán nagyfokú korrózió és anyagleválasztódás jön létre. Az ismert kutak szűrőszerkezeteiben a szűrőkön átfolyó víz olyan irányban áramlik, hogy az eltömődést okozó szennyezések a szűrő áteresztő hézagaiban, lyukjaiban megmaradnak, és végül a vízátömlését teljesen megakadályozzák. Egyes ismert kútszerkezeteknél a termelt víz áramlása nem csak hogy nem gátolja a szitaszerkezet lyukjainak eltömődését, hanem egyenesen előmozdítja az eltömődési folyamatot. A több egymás alatt levő forrás vizét kitermelő ismert kútszerkezeteknél még annál a forrásnál is drágád szűrős szerkezeteit alkalmaznak, amelynél nortoh rendszerű kútszerkezettel is tiszta vizet lehetne termelni. A találmány célja nagyteljesítményű, 50—100 méter mély kutak fúrására olyan eljárás és eszköz létesítése, amely eljárással a talajrétegek egymás alatti elhelyezkedését és ezek tulajdonságait pár cm átmérőjű rúddal lefúrva 8—10 óra alatt kielégítően pontosan meg lehet határozni, az eddig ismert eljárásokhoz képest jelentősen kisebb átmérővel fúrt kútlyuk is elegendő a kútlyuknál nagyobb átmérőjű szűrőszerkezet kiképzésére, amelynél a szűrőszerkezethez szükséges, a kútlyuknál jelentősen nagyobb átmérőjű üreget a kútnak csak azon a szakaszán munkáljuk ki, ahová a szűrőszerkezetet építjük be, továbbá olyan kútszerkezet létesítése, amelynek szűrőszerkezete kötőanyag, illetve bronz vagy ónozott vörösréz szitaszövet alkalmazása nélkül is a kút tengelyével koncentrikusan és egyenletes vastagságú rétegekben van kiképezve, a szűrőben áramló víz a szűrő eltömődésre hajlamos lyukrészeit öntisztító módon állandóan tisztára mossa, továbbá a vízáteresztő talajrétegben a vízzel együtt áramló iszapnak és hasonlóknak a termelőcsőbe jutását m egakadály ózza. A találmányt részleteiben a rajzakon vázolt kiviteli példákkal kapcsolatos alábbi leírás ismerteti. Az 1. és 2. ábra a talajrétegek helyzetének és iminőségének meghatározására szolgáló kézi fúróberendezés oldal-, illetve elölnézete. A 3. ábra a kutat a fúrólyuk készítésének kezdeti szakaszában keresztmetszetbein mutatja a próbafúrórúddal és a fúróeszközzel. A 4. ábra a kutat a fúrólyuk elkészítése után keresztmetszetben szemlélteti a szűrőszerkezet részére üreget vágó szárnyas fúróval együtt. Az 5: ábra a találmány szerinti kút olyan kiviteli alakjának keresztmetszete, amely egy vízvezető rétegből, forrásbői termeli ki a vizet. A 6. ábra két forrásból vizet termelő kútszerkezet metszete. A 7. ábra a szárnyas fúró oldalnézete. A 8. ábra a szárnyas fúró felülnézete. A 9. ábra norton rendszerű és szűrős kútrészekből álló, több forrás vizét kitermelő kút metszete. A találmány szerinti csőkútfurási eljárásnál a talajrétegek helyzetének és tulajdonságainak meghatározását pár cm átmérőjű, csőkeresztmetszetű fúrórúd felhasználásával végezzük. A fúrásnál a kis átmérőjű rudat kézzel forgatjuk és az 1. és 2. ábrákon vázolt 1 rúddal ütjük a földbe. Az 1 rúd a 2 keresztrudak segítségével a 3 állványon levő 4 támasztóperselyekben van ágyazva. Az 1 rúd 2 keresztrudak felőli végére a csuklópántokkal egymáshoz erősített két féldarabból álló 5 tokimány csuklósan van erősítve, amely összezárt állapotban a 6 fúrórudat fogja körül. A 6 fúrórúdra az 5 tokmány fölé vagy alá az ismert szerkezetű 7 nyakvasat erősítve és az 1 rudat a 4 perselyekbe helyezett valamelyik 2 keresztrúd középvonala körül elfordítva a 6 fúrórúd felemelhető, illetve a földbe fúrt lyukba beejthető. Az 1 rudat a megfelelő 2 keresztrúd körül az 5 tofcmánnyal ellentétes végénél fogva kézzel fordítjuk el, illetve lengetjük. A 6 fúrórúd emelési magassága attól függ, hogy a 2 keresztrudak közül melyiket helyezzük a 4 perselyékbe. A 6 fúrórúd felső végére erősített 8 tömlőn keresztül kézzel működtetett szivattyú segítségével mosóvizet nyomunk a 6 fúrórúdíba. A mosóvizet vezető tömlőben vagy csőiben feszmérő van, amelyről a szivattyú és a fúrórúd földben levő vége között áramló víz nyomása folyamatosan leolvasható. A 6 fúrórudat az 1 rúddal mozgató személy a fúrórúd minden egyes talajba ütésekor érzékelni tudja, hogy a rúd alsó vége milyen talajban ha-