149946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új iminodibenzil-származékok előállítására

4 149.946 hozzá. Ezután a reakcióelegyet 18 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Utána lehűt­jük és vízzel elbontjuk a reakcióelegyet. A ben­zoics fázist négyszer kirázzuk, egyenként 2,5 tf. rész n-sósavoldattal és a savas kivonatokát egye­sítve koncentrált náíriumhidroxidoldattal meg­lúgosítjük. Az ennek hatására kivált bázist éter­rel feloldjuk, az éteres oldatot vízzel alaposan mossuk, majd megszárítjuk és bepároljuk. A ma­radékot nagyvákuumban desztilláljuk, aminek során a 2-benziloxi-5(y-dÍ!meti]ami.no-propil)-imino­dibenzil 0,002 mm Hg-oszlop nyomás alatt 212— 215° hőmérsékleten desztillál át. Hasonló módon állíthatjuk elő all rész /'-dietil­amino-propilklorid^hidro'kloridból felszabad ított bázisból kiindulva a 2-benziloxi-5-(A'-detilamino­-propM)-iminodibenzilt is. f) A fenti módon kapott desztillátumi 1,23 rész­nyi mennyifi égét 30 tf. rész metanol és 5 ti. rész n-sósavoldat elegyében oldjuk, majd 0,36 súly­rész palládiumos aktívszén-katalizátor jelenlété­ben szobahőmérsékleten hidrogénnel rázatjuk az elméleti hidrogénmennyiség felvételéig. Ezután a katalizátort szívószűrőn kiszűrjük és a sxüredé­ket vákuumban bepároljuk. A kapott maradékot tömény ammóniumhiaroxiddal moglúgosítjuk, amikor is kristályos alakban kiválik a 2-oxi-5--{y~dimetila.mino-prüpil}-immodibenz;l. Ez a ter­mék aceton és éter elogyéből kristályosítható át, olvadáspontja 132—-133°. c. ^o.:.L:a. l^i / n / i 1 II 2 tVid inn­^ í s •> i s fr ' \ ' ni' J •> 1 L i •> i 7 *>{ di­me ti m oni ip lt m Todibe 'f ""jOP tf i ' Gr "n zf ur ml) ' z it-t >n p + oold bm (nn " ) <J k lib 1 (1 ti n 7 f i i os il \ n i o _t f v i so u 'apón 1 eitsztu mii/lnr n z nd 1 ^ la i i o+e Kbbtp meződ limi az yd i tot onutiu'* pT' eite 1oni n> nur i nlndio^idd 1 10 íe uli lik tt e a í o r m L ' k ^'nu c le atot h )n bzoi knazzuk etúdcetafud. A., cgj esdett Di.ac tátos kivonatot vízzel legalább hatszor mossuk, az esetleg jelenlevő oldott vassók eltávolítása céljából. Ezután a tiszta etilacetátos oldatot há­romszor '50—50 tf. rész 2 n sósavoldattal rázzuk ki, a kapott víztiszta savas kivonatokat tömény ammőniumhidroxiddal meglúgosítjuk és a kivált bázisos anyagokat ismét etilacetáttal oldjuk. Az etilacetátos oldatot nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban való bepárlás útján mi értesítjük az oldószertől, amikor is eg5r csaknem fekete olaj­szerű maradékot kapunk. Ezt 420 tf. rész 70%-os metanolban oldjuk és az oldatot négyszer ki­rázzuk, egyenként 420 ti', rész pentánnal, amikor is a választótölcsér falán egy fekete gyantás anyag rakódik le, amely a továbbiakban elhanya­golható. Ezután a metanolos oldatot vákuumban bepároljuk, a 'maradékot etilacetátban feloldjuk és az etilacetátos oldatot vízzel mossuk, nátrium­szulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 45'0 rész szilikagéit tartalmazó, éter­ben elkészített oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást éter és aceton egyenlő résznyi mennyi­ségeit tartalmazó elegyekkel végezzük; ily módon a nyerstermék 120° és 126° közötti olvadáspontú frakcióit eluálhatjuk az oszlopról. Az eluált frak­ciókat egyesítjük és előbb igen kevés acetonból, majd ezt követően nagy mennyiségű éterből kris­tályosítjuk át a terméket. Ily módon 134—135°­on olvadó 2-oxi-{5y-dimetilamino-propil)-iminodi­benzilt kapunk. Az oszlopról a fenti frakciókat követően éter és aceton elegyével, majd csupán acetomnal kapott eluátumokból a tiszta termék további mennyiségeit állíthatjuk elő; az említett eluátumok bepárláea útján kapott szilárd mara­dék 100° és 114° közötti hőmérsékleteken olvad, tisztítása a fentebb leírthoz hasonló módon tör­ténhet, többszöri átkristályosítás útján. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az alábbi (I) általános képletű új mrinodiberuHl-származékok előállítására ahol X 2—8 szénatomot tartalmazó egyenes vagy elágazó szénláncű alkiléncsoport, amely­ben 2—4 szénatom közvetlen láncot ké­pez a N-atom és .az Am csoport között, Am rövidszénláncú alkilgyököket tartalmazó dialkilamiiraoesoport, mimellett a csoport két alkilgyöke közül az egyik közvetle­nül az X alkiláncsoporthoz kötődhet, vagy mindkét alkilgyöke egymással köz­vetlenül vagy egy oxigénatomon, egy rövidszénláncú alkilimino-, oxialkiiimino­vagy alkanoiloxialkilimino-csoporton ke­resztül kötődhet, végül R hidrogénatom vagy benzilgyök, mely utóbbi adott esetben helyettesítve is lehet, azzal jellemezve, hogy a valamely alábbi (II) álta­lános képletű vegyületet — ahol R' egy esetleg helyettesített benzilgyököt, egy a-alkoxialkilgyököt vagy pedig egy tetrahidro­piranilgyököt jelent — alkalikus kondenzálószer jelenlétében valamely alábbi (III) általános kép­letű alkohol

Next

/
Oldalképek
Tartalom