149935. lajstromszámú szabadalom • Két-hangfrekvenciás tranzisztoros jelvevő berendezés
v Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.935 SZÁM Nemzetközi osztály: BU—261 ALAPSZÁM Magyar osztály: H 03 f 21 a2 18—20 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Két-hangfrekvenciás tranzisztoros jelvevő berendezés BUDAVOX Budapesti Híradástechnikai Vállalat, Budapest Feltaláló: Forró Dezső mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. április 21. ' A régebben használt elektroncsöves hangfrekvenciás jelvevőknél nagy hátrányt jelentett az, hogy a távbeszélő 'központokiban egyébként nem használt, viszonylag nagy (130—210 V) anódfeszültséget igényeltek. Hátrányos volt továbbá a fűtőfeszültség alkalmazásának szükségessége és az elektroncsövek táplálása meglehetősen nagy energiafelhasználást igényelt. Az alkalmazott elektroncsövek élettartama korlátozott volt. Az anódáram és a fűtőáram előállítása általában a hálózatból történt és hálózatkimaradás esetére megfelelő tartalék energiaforrásról kellett gondoskodni. A találmány alapgondolatát az adja, hogy az elektroncső okozta hátrányokat kiküszöböli a hangfrekvenciás jelvevő tranzisztorokkal való megépítése. A tranzisztoros jelvevőt a távbeszélő központok szokásos, viszonylag kis feszültségű akkumulátor telepéről lehet üzemeltetni, vagyis külön áramforrásról és tartalék áramforrásról nem kell gondoskodni. A tranzisztor energiafogyasztása kicsi és élettartama sokszorosan felülmúlja az elektroncsövek élettartamát. A tranzisztoros kapcsoláson belül új megoldást kellett találni az X és Y hangfrekvenciának különböző zavaróáramokkal szembeni védelmére. A találmány lényege, hogy a tranzisztorokat tartalmazó jelvevő berendezés két hangfrekvenciájának zavaróáramoikkal szembeni védelmére aluláteresztő szűrőből és erősítőből álló áramköre és ezt követően a védelem szabályozására a két jelre külön-külön poteincionnétere van. A találmány szerinti jelvevő két hangfrekvenciás (X és Y frekvenciák). Az ábra a jelvevő kapcsolását szemlélteti. A jelvevő első fokozata a —Ti és T2— tranzisztorból álló erősítő. Ennek beállítása olyan, hogy a bejövő jel szintjét a vételi küszöb felett széles tartományban stabilizálja. A stabilizációt egyrészt a —Tj— tranzisztor eniittei körébe iktatott átblokkolatlan —Rí—• ellenállás, mint negatív visszacsatolás, másrészt a —T2— tranzisztor túlvezérlése oldja meg. A jelvevőben az erősítő fokozatot két párhuzamos rezgőkör követi, melyek közül az egyik az „X", a másik az „Y" frekvenciára hangolt. A rezgőkörön fellépő váltófeszültség egyenirányítás után a jelnek megfelelő -—Xy, vagy yy— jelfogót működtető —T3, ill. T4— tranzisztor bázisára kerül. Ezek a tranzisztorok mint egyenáramú erősítők működnek. A tranzisztorokat vezérlő egyenfeszültség áramköre —Pi, P2— potenriométeren záródik a föld felé. A poteneiométereken a jelfrekvencia hatására egyenfeszültség keletkezik. A jelvevő beszédvédő áramkörrel van ellátva. A beszédvédő áramkör egy —Sz— aluláteresztő szűrőt és •—T5— tranzisztorból álló erősítőt tartalmaz. Az esetben, amikor a jelfrekvencia mellett a jelvevő bemenetén megfelelő szintű más olyan frekvencia is megjelenik, melyet az aluláteresztő szűrő átenged, azt a szűrőt követő erősítő felerősíti. A felerősített jel egyenirányítás után a —T3 és T4— tranzisztorból álló egyenáramú erősítők bázisikörébe kapcsolt —Pi és P2— potenciométerre jut. A potenciométereken átfolyó áram iránya ellentétes lesz a jelfrekvencia hatására fellépő áram irányával és értéke olyan,, hogy nem engedi érvényesülni a jelfrekvencia által keltett áramot. Végeredményben tehát az egyenáramú erősítő tranzisztorok nem fognak megfelelő nyitó áramot kapni, és így kollektor áramuk nem éri el azt az értéket, melynél a jelfogókat működtetni képesak. A —Pi és P2 — potenciométerek alkalmazása lehetővé teszi a védettség hatásosságának beállítását is, tehát pl. zajos vonal esetén kisebb- védettség beállításával is lehet használni a vevőt. Ezek a potenciométerek egyúttal lehetőséget nyújtanak arra, hogy a védettség foka a két jelfrekvenciára külön-külön beállítható legyen.
