149931. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó áramkör, különösen tranzisztoros nagyfrekvenciás áramkörökhöz
Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 -^f SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.931 SZÁM VI—359. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 04 h Magyar osztály: 21 a4 21—35 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Szabályozó áramkör különösen tranzisztoros nagyfrekvenciás áramkörökhöz Villamossági-, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára, Székesfehérvár Feltalálók: Dávid János vili. mérnök és Szerdahelyi György vili. mérnök, székesfehérvári lakosok A bejelentés napja: 1961. július 24. A találmány tárgya szabályozó áramkör, különösen tranzisztoros nagyfrekvenciás áramkörhöz. Ismeretes, hogy a tranzisztoros nagyfrekvenciás erősítők amplitúdóban modulált jelek erősítésekor a jel burkoló görbéjének alakját megváltoztatják. A mellékelt rajz 1. ábráján A mutatja a moduláló hangfrekvenciás (burkoló) görbe alakját, B az A-val modulált nagyfrekvenciás jelet, amelyet az E erősítő bemenetére vezetünk. C mutatja a felerősített modulált jelet, amelyet demodulálva, a D szerinti görbe alakot kapjuk, amely alakját tekintve az A-tól eltér. Ez a jelenség, amelyet az erősítő okoz, a modulációs torzítás. Ez a torzítás kicsiny, ha a bevezetett rádiófrekvenciás jel amplitúdója kicsiny és rohamosan nő, ha a rádiófrekvenciás feszültség a tranzisztor bemeneti és kimeneti kapcsain túllépi a kapcsolás tulajdonságaiból adódó, az illető kapcsolásra jellemző küszöbértéket. Ezen küszöbérték emitter-bázis kapcsolásban a tápfeszültségtől és' a munkaponti beállítástól függően a bázis-emitter kapcsokon kb 0,1—0.2 V, a kollektar-emitter kapcsokon kb. 2— 5 V. Az automatikus erősítésszabályozó kapcsolásoknak ax A teladruuu ht^\ biztosítóik íz bővítendő jel amplitúdójának megadolt szélső értékeivel határolt bemenőjel tartományban, hogy az erősítő lánc e^yes tagjainak be- és kimeneti kapcsain a rádiófrekvenciás ft.szaltség amplitúdója ezen megengedeti küszöbértéket ne léphesse túl. Az általánosan használt automatikus erdsítésszabálvozó kapcsolások amelyeket főképpen tranzisztoros szuper-heterodin rádióvevő'készúlékekbén használnak, a 2 ábrán bemutatoti elvi blokk-séma alapján foglalhatók össze. A 2 ábrán bemutatott erősítóláne 1 bemenete és 2 kimenete közölt példaképpen a következő tagokat tartalmazza: E ß;.- rádiófrekvenciás (RF) erősítőt, Os helyi oszcillátorkeverőt, EKFI első-és EKF2 második középfrekvenciás (KF) erősítőt, végül De demodulátort. Az erősítőlánc kimenetén alkalmazott De demodulátornak, mint érzékelő elemnek jelét —, amely miután róla a váltóáramú Összetevőt Sz szűrő leválasztotta, egy egyenfeszültség és egyenáram által képviselt teljesítménnyel jellemezhető —• Ea egyenáramú erősítővel felerősítjük. Az így kapóit jelet használjuk fel az egyes fokozatok erősítésének negatív visszacsatolás útján való szabályozására. A szabályozó jelet 3, 4, 5, 6 vezetékeken keresztül csatoljuk vissza az egyes fokozatokra. Egyszerűbb megoldásoknál a külön egyenáramú erősítő elmarad, illetőleg összekombinálható más fokozattal, amely az erősítőlánc egyik tagját alkotja. További megoldásokban, amelyek az előbbihez viszonyítva olcsóbbaknak tekinthetők, előerősítőt sem alkalmaznak és csak a KF fokozatokat, vagy csak az első KF fokozatot szabályozzák, A kéc zülék bemenetén megengedhető legnai' ohb bf infT'>]el ', i ,'c-voke°7Ülék érzékenységének mtgfeklo btmenojel aranya, vagyis a szabáh ozhatosaü foka akkoi a legnagyobb, ha az • Mise-, tian/is, o" tu\o/atokon fellépő rádiófrekvix'id- lo 'idKíg nniidPiU't egyszerre, éspedig a I eldől sózandó legnagyobb bt menő jelnél éri el az egyes i okoz htokra megengedett maximális értékei "E/ d7 ilmeleüleg számítható szabályozási fok «/ónban íven kapcsolásoknál nem használható ki teljesen Mindezen rneaoldásoki a jellemző ugyanis az, hoL,^ az ciedo itekvenciaátviteli karakterisztikát az erősítői okozat okban alkalmazott sávszűrők,
