149914. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hydrorezistens kompozíció előállítására
Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •cur -ÍJ. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.914. SZÄM SE—1075. ALAPSZÁM Nemzetközi osztálv: C 09 d, f, g Magyar osztály: 22 g Eljárás hydrorezistens kompozíció előállítására Szendrő István, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. június 14. Ismeretes, hogy víz hatásának állandóan kitett szerkezeti anyagok nagy 'része hamar tönkremegy. Az ilyen anyagok védelmére folyékonyan és hidegen alkalmazható bevonatok részben igen drágák, részben, pedig reverzibilisek voltak, rövid idő után felpuhultak, vagy megrepedeztek és vízáteresztőkké váltak. Sok esetben az adhézió gyengült le oly mértékben, hogy a bevonat részben levált, a bevonat védőhatása megszűnt. Egy másik hiba a védőbevonat ridegsége volt, aminek következtében nem bírta követni a védendő anyag hőingadozás által okozott méretváltozásait — mert a különféle védendő anyagok különböző hőkiterjedési együtthatóinak határértékei meghaladták a hoki terjedés és a rugalmassági tényező által befogható együttes szélső értékeket. Ennek következtében a bevonat megszakadt, megrepedezett, így hatástalanná vált. Miután a víz a természetben sohasem semleges és mindig tartalmaz oldott anyagokat, gázokat, valamint gyakran sok Cl, SO4, HCO3 stb. iont is tartalmaz, aminek következtében pH-ja jelentősen eltér a 7-től — a védőbevonatoknak jó saves lúgállósággal is kell rendelkeznie. Lényeges az igen kis vízfelvétel, a fizikai és kémiai stabilitás, a víz hatására nem csökkenő és nem növekvő keménység és rugalmasság, a gáz és gőz át nem eresztő képesség és a gyors szilárdulás, ill. kötés. Mindezeket a tulajdonságokat együttesen nem lehetett eddig folyékonyan és hidegen, alkalmazható olcsó bevonatoknál elérni. Ezeket a hátrányokat küszöböli ki a találmány, mely olyan hydrorezistens kompozíció felismerésén alapul, mely egyesíti magában mindazon tulajdonságokat, melyek víz behatásának állandóan, vagy gyakran kitett anyagok felületének tartós megv édeséhez szükségesek. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy három konjugált kettős kötéssel oíró eleosztearinsavas glicerid tartalmú olaj. keto-hexametilén és metil-cyelohexanon polikondenzátumával. szükség szerint hőkezelés mellett, nehézfémsók bevitele utáni, adott mennyiségi arányok betartása esetén, kb. 65% Cl-al kötött depolimerizált kaucsukkal és adott esetben klórdifenillel, vagy klórparaf innal, ill. bizonyos esetekben a hydrofofoitás növelése céljából — főképpen állandóan vízben levő anyagoknál, dimetilthiantrén alkalmazásánál — olyan kölcsönhatás áll be, ami által létrejövő molekuláris egybeépülés következtében ezen tulajdonságok előállnak és a kompozíció alkalmazásakor irreverzibilis állapot keletkezik. Főképpen hajófenék bevonatoknál és víz behatásának sűrűn, vagy állandóan kitett anyagok felületének tartós megvédéséhez előnyös a dimetilthiantrén alkalmazása. A hajófenék bevonatoknál az alga- és moszatgátlás céljából még antivegetatív anyagokat, mint pl. réznaitenátot, rézoxidot, higany oxidot stb. is célszerű a kom pozícióba tenni. A siklás növelése és az antivegetatív hatás fokozása érdekében még pikkelyes bronzport is tehetünk hozzá. Állandóan vízben levő tárgyak legkülső bevonataiba Ti02 -ot, ill. (Cr20/OH 4 )-ot egyemként, vagy együttesen igen előnyös bevinni, mert az egyébként inert Fe20o-os közbenső rétegem a felületi védőhatást növeli. Napfény, ill. ultraibolya fény intenzív hatásának kitett helyeken célszerű fény záró, ill. fényvisszaverő, fémes jelleget adó adalék használata, mint pl. Al fényes pikkelyes csiszolatának toluoios keveréke. A találmány szerinti kompozíciót a következeképpen állíthatjuk elő: a három konjugált kettős kötéssel bíró eleosztearintartalmú olajat, ketchexametilén és metil-cyclohexanon polikondenzátumával 160—250 C° közötti hőmérsékleten 120 percig hevítjük, majd előbb léghűtéssel, utána terpertinhűtéssel 6—10 perc alatt 140 C°-ra lehűtjük. Ebkor nehézfémnaftenátot, előnyösen
