149901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzálló célokra való bázikus vagy semleges idomdarabok, téglák vagy masszák előállítására
2 149.901 alapgondolat értelmében a tűzálló célokra való bázikus vagy semleges idomdarabok, téglák vagy masszák, különösen magnezit téglák, magnézia és/vagy kroimit alapon szulfiteellulóz szennyrúg alkalmazásával eszközölt előállítására való találmány szerinti eljárás lényegében abban van, hogy kötőanyagkénrt és/vagy impregnálószerként, célszerűen vizes oldat alakjában, szulfitcellulóz szeranylúg magnéziumsóját alkalmazzuk. „Idomdarab"-on e leírásban nemcsák önmagukban kész, ipari kemencékben alakos termékekként közvetlenül felhasználható idomtesteket értünk, hanem tűzálló sízinteranyagok előállításának során készült idomdarabokat, mint briketteket, granáliákat stb. is, amelyek például magnéziából vagy hevítéskor ilyen anyagokat eredményező anyagokból, mint magnéziumkarbonátból, magnéziumhidroxidból stb. vannak és amelyeket zsugorítás után aprítunk és tűzálló masszák vagy keverékek gyártásához felhasználunk. A szulfitcellulóz szennylúgnak a találmány szerinti eljárásnál alkalmazott magnéziumsója tehát mind brikettek, granáliák és más idomdarabok segítségével gyártott zsugorított termékek, mind pedig kész tűzálló termékek, mint téglák, tömbök és más idomtestek vagy masszák előállításakor is önmagában ismert módon kötőszerként alkalmazható. A szulfitcellulóz szennylúg magnéziumsója, továbbá valamennyi ilyen termék esetén, esetleg a kötőszerként való alkalmazáson kívül járulékosan, impregnálószerként is alkalmazható, amikor is a termékeket szulfitcellulóz szennylúg magnéziumsójának oldatával telítjük vagy ezzel az oldattal bepermetezzük, illetőleg befecskendezzük és azután szárítjuk. Tűzálló anyagok zsugorított termékeinek iszapolással való előállításakor, például szintermagnezit gyártásakor, a szulfit cellulóz szennylúg magnéziumsójának alkalmazásával igen jó zsugorított termékek állíthatók elő. Ha az említett anyagot alkalmazásra kész téglák vagy masszák impregnálószereként közvetlenül kívánjuk alkalmazni, a téglákat vagy masszákat készre égetett állapotban az impregnáiószer oldatával telítjük vagy bepermetezzük, illetőleg befecskendezzük és azután szárítjuk. A szulfitcellulóz szennylúg magnézíumsójának alkalmazási módja az elérendő cél szerint változik. Ha MgO-tartalmú égetett téglákat hidratizációval szemben kell ellenállóvá tennünk, úgy legcélszerűbb körülbelül 5° Bé töménységű vizes oldatot használni. Körülbelül 30° Bé töménységű erősebb oldatokat, általában körülbelül 20° Bé töménységűnél erősebb oldatokat akkor alkalmazunk, ha a feladat a hidegnyomó szilárdság, különösen az eltartósság növelése. Ha végül a magnézium-szulfítcellulóz szennylúgot kötőszerként magnéziából vgay magnéziát eredményező anyagokból brikettek, granáliák vagy hasonló idomdarabok előállítására kívánjuk felhasználni, vagy tűzálló szemcsézett anyagoknak döngöiés vagy sajtolás útján tetszőleges idomokká, téglákká, tömbökké stb. való feldolgozása a feladat, jó oldhatósága folytán célszerű az impregnálószert száraz porként bekeverni. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a szennylúgot készítési vízben feloldjuk. Ebben az esetben az alkalmazott mennyiség a száraz anyagra számítva 1—5%. A találmány szerinti eljárással készült termékek általában igen nagy tűzállósággal és hidratizációval szembeni ellenállással tűnnek ki, téglák esetén, pedig ehhez még minden gyakorlati követelménynek megfelelő hidegnyomó szilárdság és éltartósság is járul. Nyersanyagokból, például nyers magnezitből vagy kis hőmérsékleten égetett magnéziából előállított brikettek viszont kitűnő mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A találmány szerinti műszaki eljárás jelentőségét számpéldával világítjuk meg. A szulfitcellulóz szennylúg leginkább alkalmazott kalciumsója körülbelül 10% CaO-t tartalmaz. Ha ezt 2% mennyiségben briketteknek nyersmagnezitből való előállításához kötőszerként alkalmazzuk, úgy ez szintermagnéziára vonatkoztatva körülbelül 0,4% CaO járulékos mennyiségét jelenti, minthogy a nyers magnezit súlyának körülbelül fele égetéskor mint C02 teljesen elpárolog. Ha a szintermagnézia összetétele: SiOa 0,5% Fe2 0 :! 6,0% A12 0 3 1,0% CaO 2,5% MgO 90,0%, a kötőszer a CaO-tartalmat 0,4 százalékkal megnöveli, tehát 2,9 százalékra emeli, az MgO-tartalmat pedig majdnem 0,4 százalékkal 89,64 százalékra csökkenti. Ha viszont a szulfitcellulóz szennylúg magnéziumsóját alkalmazzuk, amely az adott esetben a száraz anyagra számítva 3,7% MgO-t tartalmaz, akkor a következő viszonyok állnak be: 2% járulékos mennyiség a szintermagnéziára vonatkoztatva körülbelül 0,15% MgO-nak felel meg. Az MgO-tartalom tehát körülbelül 90,15%-ra növekszik, a CaO-tartalom viszont állandó marad. Szulf itcellulóz-szennylúg-kal cium alkalmazásával szemben ez a zsugorított termékben körülbelül 0,55% Mg hozamnak felel meg, ami több mint körülbelül 90%-ban MgO-t tartalmazó szintermagnezitek esetén mind műszaki, mind pedig kereskedelmi szempontból jelentős értéknövekedés. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás tűzálló célokra való bázikus vagy semleges idomdaraboknak, tégláknak vagy maszszáknak, különösen magnezittégláknak, magnézia és/vagy kromit alapon szulfitcellulóz szennylúg felhasználásával való előállítására, azzal jellemezve, hogy kötőszerként és/vagy impregnálószerként célszerűen vizes oldat alakjában, a szulfitcellulóz szennylúg magnéziumsóját alkalmazzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatos ítási módja, azzal jellemezve, hogy kötőszerként való alkalmazáskor a szulfitcellulóz szennylúg magnéziumsóját száraz anyagként számítva körülbelül 1—5% mennyiségben alkalmazzuk. 3. Az 1. vagy 2 igénypont szerinti eljárás foganatosítás! módja, azzal jellemezve hogy impregnálószerként való alkalmazáskor legalább 5° Bé töménységű vizes oldatot alkalmazunk.