149900. lajstromszámú szabadalom • Nem kiégett, tűzálló tégla, főként függőtégla, valamint eljárás ennek előállítására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.900. SZÁM OE—48. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 04 b Magyar osztály: 80 b Nem kiégetett, tűzálló tégla, főként függőtégla, valamint eljárás ennek előállítására Österreichisch-Amerikanische Magnezit Aktiengesellschaft cég, Radenthein-Kärnten (Ausztria) Feltaláló: Skalla Norbert, vegyészmérnök, Radenthein-Kärnten (Ausztria) A bejelentés napja: 1960. október 17. Ausztriai elsőbbsége: 1959. november- 25. A találmány tárgya nem kiégetett, tűzálló tégla, főként íüggőtégla, amely egymástól külön alkalmazott és eltérő tulajdonságú anyagokból készült, valamint eljárás ennek előállítására. A „nem kiégetett tégla" megnevezésen a szokásos meghatározás alapján a csupán megszárított téglát kell érteni, amely első alkalommal a használata során kerül kiégetésre. A találmány tárgya különösen az égetett magnezit és/vagy kromit alapú tégla. Már eddig is ismert eljárás szerint a forgókemencék béleléséhez olyan tűzálló téglákat alkalmaztak, amelyek két, egymástól eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkező részből álltak, vagyis a nagy hőfokú kemence belső része felé fordított, különösen nagymértékben tűzálló részből és a hőszigetelő részből, amely a kemenceköpeny szomszédságába kerül. Ezeket a téglákat a következőképpen állítjuk elő: a külön-külön sajtolás útján nyert téglaelemeket tűzálló cement- vagy habarcs-masszával, például olyannal, amely anyagalapanyagból, vízüveg hozzáadásával készül, kötik össze, vagy pedig a két téglaelem egyikét előre kialakítják, utána sajtolóformába helyezik és ebben — a másik tégla-alkatelem részére való tűzálló anyaggal együtt készre sajtolják. Bármelyik eljárást is alkalmazzuk ezeknek a tégláknak az előállításához, mindenképpen két rétegből álló tégla keletkezik, amely rétegek között a határoló felület vízszintesen fekszik. Az ilyenfajta téglákban az az egyes tégla-alkatelemeket az egyik részen alkalmazott kiugrásokkal, amelyeknek a másik részen bemélyedések felelnek meg, egyesítik egymással, esetleg az érintkezési felületeken alkalmazott tűzálló cementek segítség vétele mellett. Ezen túlrnenőleg ismeretesek az olyan tűzálló kombinált téglák is, amelyek úgy készülnek, hogy az alapanyagként használt különféle tűzállóanyagokat rétegesen helyezzük el a sajtolóformában, olyan mennyiségben, amely annyira tölti meg a formát, amennyi a minden részletében teljesen elkészített tégla gyártásához szükséges. Ezután a teljesen egységesen összeálló (monolitikus) tégla készítése érdekében a formában levő anyagokat egyetlen sajtolási művelettel tömörítve kemény egységgé alakítják. Azok az anyagrétegek, amelyeik a téglát alkotják úgy helyezendők el, hogy határövezeteik egymásba fogazottan átnyúlnak. Ezekben a téglákban gyakorlatilag véve szintén vízszintesen helyezkedik el az egyes anyagrétegek közötti átmenet. Az ismertetett kombinált téglákat jórészt akár kiégetett, akár pedig nem kiégetett állapotban is fel lehet használni. Jelen találmány csak nem kiégetett kombinált téglákra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban általánosságban azt lehet mondani, hogy a nem kiégetett téglákban, a kemencében való felhasználás alkalmából, a hőmérsékletnek, ül. a téglákban fellépő hőmérsékletcsökkenésnek megfelelően különböző övezetek alakulnak ki, aminek következménye egyes téglarészek lepattogzása ill. letöredezése. Ez a körülmény különösen a mennyezettégláknál és itt is főként a függesztett tégláknál nagy jelentőségű. Megállapítható, hogy a tégladarabok a kemence üzemeltetésének nem az első szakaszában, hanem csak a kemence első leállása alkalmából hullanak le. Ekkor a téglavastagság rendszerint kb. 200 mm. Ennek a megállapításnak alapján most feltételezhető, hogy a hideg téglavégtől mintegy 200 mm-re a téglában igen veszélyes átmeneti övezet jön létre. Ennek a felte-