149892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés polimer szilárd anyagok fonható olvadékká való feldolgozására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •fir s> SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: B 29 c, d 4 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.892. SZÁM KO-1576. ALAPSZÁM Magyar osztály: 39/a Eljárás és berendezés polimer szilárd anyagok foaható olvadékká való feldolgozására VEB Konstruktions- und Ingenieurbüro Chemie cég, Leipzig, NDK Feltalálók: ár. Bayerl Victor, dr. Quarg Martin, Viehweg Heinz fizikus, Leipzig, NDK A bejelentés napja: 1961. február 14. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1980. november 2. A találmány eljárás és berendezés hulladékszerű szeletekké dermedt nagyfokú polimereknek megfelelő módon fonható olvadékká való folyósítására. A kémiai úton készített szálas anyagok előállításának első lépéseként a szemesés nagyfokú polimereket felolvasztással először egyenletes képlékenyeégű folyadékká kell változtatni, és ezután megfelelő berendezés segítségével a kívánt fonalak nyerése céljából sajtolni kell. A fonásra kerülő szilárd polimerizátum olvadt állapotba hozását a fonófejekben levő, elektromosan vagy gőzzel fűtött olvasztórostélyok segítségével végzik. Ezek ;a rostélyok különböző elrendezésű fűtött csövekből állnak, amelyekre a szilárd terméket rászórják. A szeletkék a csöveken fekve maradnak, és ezáltal a szükséges olvasztóhőt a csövektől átveszik, és megolvadt állapotban a csövekről lecsöpögnek. A csövek alatt a folyadék teknőben gyűlik össze, amelyből az olvadék fonásra kerülő részét kiveszik, és azután fonólyukakon nyomják keresztül. Az ilyen csőrostélyok felülétegységenkénti fűtő-és olvasztóteljesítményét nagymértékben korlátozza az, hogy a rostély hőmérsékletét a polimerizátum túlhevülésének következtében előálló vegyi lebontási veszélyre való tekintettel nem szabad nagyra választani. Viszont annak érdekében, hogy a folyamatos szálképzés céljából a fonószivattyúkat folyamatosan láthassuk el a szükséges olvadt anyagmennyiséggel, a csőrostély felületét aránylag nagyra kell megválasztani. A csőrostélyok alkalmazásának további hátránya, hogy a csöveken, illetve azok felületén nagyon nehéz állandóan azonos hőmérsékletet tartani. Az 1. ábrából látható, hogy a rostélyfelület jelentősen nagyobb a szivattyúkhoz vezető csatorna keresztmetszeti területénél. Ennek következtében nagyon széles anyagtartózkodási-ídőspektrum keletkezik, mert az egyes részecskék pl. a kúpos felületeken lassabban csúsznak lefelé, mint középen, ahol ezek a szabad esésnek megfelelően haladnak lefelé. Ha pedig készlettárolót alkalmaznak, akkor az olvasztási folyamat és fonási folyamat között jelentős időbeli eltérés, illetve időtartam mutatkozik, amely időtartam, nagysága nehezen ellenőrizhető. Az az időtartam azonban, ameddig anyag az olvadási és a fonási folyamat között áll, a monomerek nem kívánatos vegyi lebontási reakcióját vagy visszafejlődését okozza. Ezeknek a monomereknek visszafejlődése erősen függ attól, hogy a termék a szál alakban való megdermedése előtt milyen hosszú ideig van olvadt állapotban. A monomer-visszafejlődés vázolt időtől való függése alapján tehát a monomer tartalmú anyagokat az olvasztási és a fonási művelet között csak nagyon rövid ideig lehet tartani. Ez a beépített csőrostélyos fonófejeknél a már említe1t okokból csak nagyon nehezen valósítható meg. Az eddig használt olvasztórostélyok említett hátrányos tulajdonságai azt eredményezik, hogy az ezekkel előállított fonalak minősége nem eléggé kielégítő, és hogy a minőség erősen ingadozó. Az előállított fonalak minőségének ingadozása nem egyszer azt eredményezi, hogy a font termék további megmunkálásra nem alkalmas. A kifogástalan termékminőség elérése érdeké-