149869. lajstromszámú szabadalom • Eszköz levegő hidrogéngáz-szennyezésének folyamatos ellenőrzésére és eljárás az eszköz elkészítésére

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 4f ^ SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.869 SZÁM CA—173. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: G 01 n Magyar osztály: 42 1 4 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eszköz levegő hidrogéngáz-szennyezésének folyamatos ellenőrzésére és eljárás ez eszköz elkészítésére Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Cságoly Endre és Sziklay Sándor vegyészmérnökök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1960. január 3. A találmány tárgya levegő hidrogéngáz-szenynyezésének folyamatos ellenőrzésére szolgáló eszköz és eljárás annak elkészítésére. Ismeretes, hogy különféle vegyipari folyamatoknál, így katalitikus hidrogénezéséknél, gázfázisú színtéziseknél, redukciós folyamatoknál gyakran — sok esetben magas hőmérsékleten és nagy nyomás alatt — dolgoznak ihidrogéngázzal, amikor számolni kell az üzemi levegő hidrogéngáz-szenynyeződésével. Hidrogéngázzal végzett hegesztéseknél, nascens hidrogén fejlődésével járó műveletéknél, galvanotechnikai folyamiatoknál stb. szintén kerülhet hidrogén az üzemi levegőbe hibás technológia vagy helytelen . munkamódszerek következtében. Bár a hidrogéngáz szagtalan és önmagában nem toxikus, az üzemi levegőben való jelenléte azért jelent veszélyt, mert a levegővel robbanó elegyet alkot. A hidrogén alsó robbanási határa levegőben kb. 4 térf.%, felső robbanási határa pedig kb. 75 térf.%; a robbanási koncentráció-tartomány tehát rendkívül széles. A hidrogénnek egy üzemhelyiség légteréből való eltávolítása gyakorlatilag csak szellőztetéssel oldható meg. A levegő hidrogéngáz-szennyeződése által okozott veszély elhárítása terén azonban mindmostanáig nagy nehézséget jelentett az a körülmény, hogy a hidrogén érzékszervi úton nem észlelhető, és kellő biztonsággal működő regisztráló, ill. jelző berendezések nem álltak rendelkezésre. Az iparban főleg a kalorikus elven működő berendezéseket alkalmazzák, amelyek a hidrogént rendszerint gázfázisban jelzik vagy mérik, sok esetben széndioxid, szénmonoxid, esetleg telítetlen szénhidrogének, más esetekben oldószergőzök mellett; a jelzés, ill. a mérés általában a levegő-, vagy esetleg oxigénáramban történő elégetésnél felszabaduló hőmennyiség alapján történik. A mérési elvből következően ezek a készülékek pontatlanok, vagy pedig a mérési pontosság növekedésével párhuzamosan egyre költségesebbek. További hátrányuk, hogy hidrogénre nézve nem szelektívek, mert működésük közben a hidrogénszennyezés mértékét meghamisító eredményt okoznak mindazok az éghető, tehát kalóriát fejlesztő gázok és szerves oldószerek, valamint porszennyezések, amelyek a légtérben a hidrogénnel együtt jelen vannak. Nehézséget jelent a kalorikus elven működő eszközöknél az is, hogy az elégető berendezés hidrogén esetében tűz-, ill. robbanásveszélyt jelenthet, és ez a veszély 4 térf.% feletti H2 koncentráció esetében

a szokásos lángcsapdákkal sem szüntethető meg. A különféle ismert kalorikus jelzőberendezések további hátránya, hogy nagy a mérési idő-tehetetlenségük, vagyis rendkívül — mindhatni veszélyesen — hosszú az, az idő, amely a tényleges jelzési értékre történő beállásukhoz szükséges. A találmány szerinti eljárás, ill. eszköz segítségével a fenti hátrányok kiküszöbölhetők, és a levegőben levő hidrogéngáz-szennyeződés gyorsan, megbízhatóan, nagy pontossággal, jól reprodukálható módon és egyszerű berendezés felhasználásával, szelektíven ellenőrizhető, ül. határozható meg. Külön kihangsúlyozzuk a találmány szerinti berendezés szelektív voltának jelentőségét. A hidrogén-levegő elegy a fentebb megadott robbanási koncentráció-határok között ugyanis sokkal kisebb energiával gyújtható, mint a legtöbb oldószergőzlevegő, ill. gáz-levegő elegy, tehát a hidrogén sze-