149867. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott szerkezeti elemekből a felállítás helyén összeszerelhető kupola vagy hasonló szerkezet

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •WS&SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: E 04 b ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.867. SZJMV1 AU—128. ALAPSZÁM Magyar osztály: 37 a SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Előregyártott szerkezeti elemekből a felállítás helyén összeszerelhető kupola vagy hasonló szerkezet Alumíniumipari Tervező Intézet, Budapest Feltalálók: Kádár István építészmérnök, Budapest, Gebefügi István főmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. március 29. A találmány előregyártott szerkezeti elemekből a felállítás helyén összeszerelhető kupola vagy hasonló szerkezet, amely kevés méret- és alakféleségű szerkezeti elemből egyféle kapcsolóelemmel állítható össze, és amely rövid idő alatt összeszerelhető, és többszörösen átszerelhető az erőjátéknak megfelelő vázvonalú és esztétikai szempontból tetszetős. A modern építéstechnikát főiként az a törekvés jellemzi, hogy az épületeket tömeggyártási módszerekkel készített szerkezeti elemekből a helyszínen gyorsan szerelhessék össze, és hogy a lehető legkisebb anyagmennyiséggel illetve szerkezeti elemfelülettel a lehető legnagyobb alapterületű és köbtartalmú tenet fedjék be. Ez a törekvés a legszembetűnőbben a kiállítási- és, sportcsarnokok, valamint ezekhez hasonló kivitelű nyaralók modern kivitelű konstrukcióinál tapasztalható. A modern kiállítási- és sportcsarnokokat kapcsolóelemekkel összeszerelt rudakból állítják öszsze, és az így nyert szerkezetek burkoló felülete általában gömbfelület. A gömbfelületet azért részesítik előnyben a többi geometriai idommal szemben, mert azzal lehet a legnagyobb felületet és teret körülvenni a legkisebb felületű burkolat felhasználásával. Az ismert kupolaszerkezetek bár a pár évtizeddel ezelőtti konstrukciókhoz képest mind gazdasági, mind műszaki szempontból jelentős javulást hoztak, azonban még mindig több olyan hátrányos tulajdonságuk van, amelyeknek megjavítása illetve kiküszöbölése az építészetnek ezt az ágát jelentősen továbbfejlesztené. A kupolaszerkezeteik kellemetlen tulajdonsága, .hogy az általában nagyméretű olykor 100—200 méter alapátmérőjű kupolák rúdszerkezetének rúdjait nem lehet a kupola negyed vagy félkörívét áthidaló hosszúságúra készíteni. Az ilyen hosszú rudakat nem lehet tömeggyártási módszerekkel gyártani, azonkívül az ilyen hosszú rúdelemek szállítása nemegyszer megoldhatatlan probléma elé állítaná, illetve állítja az építőket. Erre kellemetlen tapasztalati adatokat szolgáltattak azok a próbálkozások, amelyeknél a kupolát ún. „meridián" csövekből állították össze. A kupolaszerikezetek tervezésénél és építésénél továbi probléma, hogy a tömeggyártás előnyeinek kihasználása érdekében a legfeljebb 5—6 méter hosszú rúdelemekkel hogyan hálózzuk be a kupola burkolójaként képzelt felületet, pl. gömbfelületet. A törekvés az, hogy a kupola rúd illetve szerkezeti elemei a tömeggyártási előnyök és az egyszerű és gyors szerelhetőség elérése érdekében lehetőleg egyformák legyenek. A gömbfelületet legkisebb hosszúságú szerkezeti elemekkel felosztó, egyforma felül el elemeket adó geometriai idom, az ikosaéder, amelynek 12 csomópontja és 20 részfelülete van, valamint 30 azonos hosszúságú éle (azaz a mi esetünkben rúdja) van. A gyakorlatban előforduló kupola méretek esetén azonban az íkosaédernél nagyobb számú részfelületekre kell bontanunk a kupola felületét, mert különben olyan hosszú rúdelemeket kapnánk, .'amelyek a tömeggyártási és könnyű szállítási követelményeket nem elégítené ki. A kupola felületnek az Íkosaédernél nagyobb számú felületrészre való bontása viszont azzal a hátrányos következménnyel jár, hogy az ikosaéder felületrészek további részfelületeit határoló rúdelemék hossza, ezek egymáshoz képesti haj-