149859. lajstromszámú szabadalom • Gázkisülésű villamos kisütőcső, különösen fénycső és hozzávaló kapcsolás

Megjeleni: 1962. október 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «mr -$• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.859 SZÁM TA—464. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 01. j Magyar osztály: 2! e 1—16 Gázkisülésű villamos kisütőcső, különösen fénycső és hozzávaló kapcsolás Tavy Lóránd oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. november 26. A találmány gázkisülésű villamos kisütőcsövek, különösen fénycsövek, egyes tulajdoinságainak javítását és gyakorlati használhatóságuk körének kiterjesztését célozza, különösen olyan csöveknél, melyek fényáteresztő burájukban kisnyomású nemesgázon -kívül higanygőzt is tartalmaznak. Ismeretes, hogy a fénycsöveik gyújtási feszültségei még gondosan gyártott csöveknél is oly erősen szórnak, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint + 10 Volt tűrés még megengedett és hogy gyújtásuk a csőtípustól függő bizonyos határon aluli hőmérsékleteken egyre nehezebbé, sőt bizonyos hőmérsékleten alul gyakoratilag lehetetlenné válik. A tudományos irodalomból (lásd pl. W. J. Whitchouse és J. L. Putnaim „Radioactive Isotopes" című könyvét) már ismeretes szikraközöknek és hidegkatódás gáztöltésű csöveknek radioaktiv anyagok segélyével történő besugárzása, sőt szikraközök elektródái egyikének riadioaktiv fémizotópból való készítése is. A szabadalmi irodalomból pedig (lásd pl. a 142 308 számú magyar szabadalmi leírást). ismeretes, hogy radioaktiv anyagoknak a csőben való megfelelő alkalmazásával gázkisülésű csövek, pl. fluoreszkáló lámpák, gyújtási tulajdonságai javíthatók. Mindezek ellenére azonban mindeddig gyakorlati használatra és tömeggyártásra alkalmas gázrkisülésű csöveknél radioaktív anyagok segélyével azok gyújtási tulajdonságait nem javították, és ilyen csöveket ipari mérvben nem készítettek. Ennek oka egyrészt az, hogy gyengén radioaktiv anyagokkal .nem tudtak olyan hatásokat elérni, melyek ezen anyagok körülményes alkalmazását indokolták volna. Azonkívül az e célra eddig javasolt anyagoknak, pl. higanyizotópoknak, félideje rendszerint meglehetős rövid lévén, hatékonyságuk a gyakorlati alkalmazhatóság szempont iából túl gyorsan csökkent. Erősen aktív és amellett elég hosszú félidejű anyagok alkalmazásától pedig az általuk okozott sugárveszély miatt féltek, azonkívül pedig ilyen anyagok a legutóbbi időkig olyan drágák és nehezen hozzáférhetők voltak, hogy tömeggyártási célokra nemigen jöhettek szóba. Ezenkívül pedig a fénycsövek gyújtóinak egyre fokozódó tökéletesítése folytán a gyújtás problémája erősen háttérbe szorult. A radioaktiv anyagok e téren való ipari alkalmazásával szemben táplált eddigi előítélet leküzdésével azt találtam, hogy izzókatódás gáztöltésű kisütőcsövekncl, különösen fénycsöveknél, jelentékeny és gyakorlatilag fontos előnyök érhetők el radioaktiv anyagok és gyújtósáv kombinált alkalmazásával. A gyújtósáv tudvalevőleg olyan villamosan vezető, a csäburafalon, rendszerint annak külső falfelületén, levő bevonat, mely megfelelő potenciálra kapcsolva a cső gyújtását nagyban elősegíti. E bevonat célszerűen fényáteresztő és pl. óndioxidból szokott készülni. A radioaktiv anyag és a gyújtósáv kombinált alkalmazásának gyakorlatilag úgyszólván legfontosabb előnye az, hogy ekkor a radioaktiv sugárforrás aktivitásának vagy a sugárforrások összaktivitásának csak igen csekélynek kell lennie. Ez az előny azért igen fontos, mert a cső üzeme folyamán a sugárveszély gyakorlatilag teljesen kielégítő kiküszöbölését teszi lehetővé még akkor is, ha valamely okból, pl. hosszú felezési idejük folytán, a nagyobb mennyiségekben való jelenlétük esetén igen veszélyes izotópokat, pl. a Co60-as izotópot, kívánjuk a csőben alkalmazni, pl. közvilágítási csőnél, melyhez élőlények közel a cső rendeltetésszerű üzeme folyamán tartósain nincsenek. Másrészt viszont a radioaktiv sugárforrásnak a csőben való jelenléte lehetővé teszi a cső külső falfelületén alkalmazott fényáteresztő ós így gyakorlatilag úgyszólván láthatatlan, pl. óndioxidbevonat alkotta olyan gyújtősávok alkalmazását, melyeknek láthatatlanságuk folytán könnyen előforduló véletlen érintése veszélyessé