149856. lajstromszámú szabadalom • Szintgyűrűző műszer

Megjeleni: 1962. október 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •ar \> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.856 SZÄM SE—1005. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: G 01 c Magyar osztály: 42 c 5—9 Szintgyűrűző műszer Szembrátovics Sándor oki. bányamérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. szeptember 6. Szintgyűrűs térképeket régebben a Reichenbach-féle távolságmérő szálpárral felszerelt szögmérő műszerekkel felvett irány-, táv- és szintadatoknak táblázatok segítségével való feldolgozása után, azok poláris felrakásával és graduálásával készítettek. Ezt a sok munkával és hibalehetőséggel járó műveletet még a terep jellemző pontjainak szubjektív megválasztása is terhelte, úgyhogy sokszor ugyanannak a terepnek különböző mérnökök és más-más időben, felvett és kidolgozott szintgyűrűs térképe nem volt mindig egyező. A fejlődés során igyekeztek a szintgyűrűs terepfelvétel munkáit megkönnyíteni, főként redukáló műszerek korstruálásával, amelyek segítségével a mért ferde távolságok horizontális és vertikális vetületeinek irodai kiszámítását, illetve kikeresését lehet megtakarítani. A további fejlődés magát a térképkészítést is jórészt a külszíni felvételhez kapcsolja, mert a poláris irányok felhordását is a műszerrel végezteti. A mérnöknek csupán az a dolga, hogy a közvetlenül mért horizontális távolságokat felrakja a műszerhez kötött és (műszer által iránybaállított mérce és leszúró segítségével. (MOM redukáló távcsöves mérőasztal, Zeiss-féle térképezőasztalos tachiométer.) Ezek a félautomata térképező műszerek azonban nem zárják le a fejlődést a teljes automatizálás felé, amelynél a mérnök szerepe már csak arra szorítkozik, hogy a távcsövet a terep megfelelő pontjaira irányítja és a műszer helyes működését ellenőrzi. Ezt a célt kívánja megközelíteni a találmány, amely lehetővé teszi, hogy egyéni megítéléstől függetlenül a távcsövet az egy szinthez tartozó tereppontokon végigvezessük, miközben az így „kitapogatott" rétegvonal lépték szerint kicsinyített mását maga a műszer tájékozottan lerajzolja. Ezt a műveletet minden szükséges szintlépcsőn végrehajtva, a helyszínen automatikusan elkészül az objektív szintgyűrűs térkép. Ugyancsak automatikusan felrakhatok a szintgyűrűkkel nem ábrázolható tereptárgyaik kontúrjai, illetve szegletpontjai is, amelyekhez a hozzájuktartozó s a műszeren leolvasható szintadatok bejegyezhetők. A találmány szerinti műszer a ferde távolság mérésére alkalmazott belső bázisú, állandó távmérőszögű tükrös rendszert (Zeiss-teletop) használja fel a szokásostól eltérő módon s így annak lényege az irányzás és a 'műszer szintes tengelyének vonalát magábafoglaló síkra merőlegesen, a függőleges síkban elhelyezett és abban a szintes tengelyt metsző és akörül elfordítható belső alapvonal (léc), amelynek változtatható működési hossza azonos a célpontban az irányzó távcső irányvonala és az alapvonal végén elhelyezett tükör vagy prizma sugármenete által előidézett távmérőszög tangensének és a műszer szintes tengelye meg a mért pont közti távolság szorzatával s amely alapvonalnak tükrös (prizmás) vége eltolhatóan hozzá van kötve a műszer álló tengelyéi képező, a rögpontra állított, kitámasztott és függőlegesített műszerrúd körül forgó, vízszintesen elhelyezett, megfelelően skálázott sínrúdhoz, amely sínrúd forgathatóan (szorító görgőkkel) hozzá van kötve a hosszvájatos műszerrúdon csak fel-le mozgatható hengerhez kötött térképasztalhoz, amelyet érint a távcsövet és az alapvonal (léc) hüvelyét tartó, a függőleges tengely körül forgó műszerfejnek a függőleges tengelyvonal megfelelő pontján átmenő furatába illő s abban fel-le mozgó, illetve abban szükség szerint megköthető és oldható s a műszerrúd tengelyvonalával a térkép léptékének mégfelelő hajlásszöget képező rajzolórúd. A találmány szerinti műszer szerkezetét és használatát, illetve működési alapelvét szemlélteti egyik kiviteli módozatának rajza. Az 1. ábra bemutatja a műszert oldalnézetben és működésének elvét vázlatosan. A 2. ábra a műszert a megirányzott tárgy felőli nézetben (elölnézetben) ábrázolja.