149818. lajstromszámú szabadalom • Komparátor áramkör
Megjelent: 1962. október 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: H 04 h ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.818 SZÁM EE-856 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a4 1—13 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Komparátor áramkör Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltalálók: Klatsmányi Árpád gépészmérnök és Papp Ferenc villamosmérnök, mindketten budapesti lakosok » A bejelentés napja: 1961. március 30. A találmány adott feszültségküszöb elérését jelentő pillanat meghatározására komparátor áramkör, amely különöseír mint feszültségkomparátor egy fűrészfogfeszültség jelnek beállítható feszültségponton való átfutása időpontjának meghatározására használható fel előnyösen. Hasonló rendeltetésű feszültségkomparátorok céljára gyakran kerülnek alkalmazásra katódcysatolású monostabil multivibrátorok. A leggyakoribb megvalósítási alak az a két-elektroncsöves elrendezés, amelyben a közös katódellenállással működő két elektroncső közül az elsőnek az anódja kondenzátoron át a második cső vezérlőrácsára csatlakozik; a rendszer alaphelyzetében az első cső lezárt állapotban van, a második cső nyitott. Amikor a rendszer bemenetére — az első elektroncső rácsára — adott komparálandó feszültség — pl. egy fűrészfogfeszültségjel — eléri a rendszer másik oldalára — a második cső rácsára — adott feszültség által beállított komparálási feszültségszintet, akkor az addig lezárt első cső vezetővé válik, anódján negatív irányú feszültségugrás jön létre, amely az első cső anódjára és a második cső rácsa közé helyezett kondenzátoron át a második cső rácsára jut. A második cső katód ja követi a rácson előállított feszültséghelyzetet, ami az ún. lavina-effektus értelmében teljesen kinyitja az első csövet és teljesen lezárja a második csövet. A rendszer tehát két összemérendő feszültségszint: a komparálandó és komparáló feszültségszint egyezősége pillanatában egyik állapotból (amelyben az, első cső lezárt, a második nyitott) a második állapotában billen át (amelyben az első cső nyitott és a második cső lezárt), így alkalmas a feszültségszintegyezőség pillanatának meghatározására. A komparáló feszültségszintet rendszerint a rendszer két -tápfeszültségí pontja közé helyezett változtatható feszültségosztó szolgáltatja; összemérhető azonban a komparálandó feszültség egy önálló feszültségforrás feszültségszintjével is. Az eddigiekben vázolt elrendezés mindkét változatát számos, részkérdésekben eltérő szabadalmi megoldás alkalmazza. E megoldások azonban nem vezetnek minden esetben —, illetve teljes mértékben kielégítő eredményre, éspedig egyrészt a csatolókondenzátor értékével, másrészt a rendszernek a komparáló feszültségszintet beállító áramkörre gyakorolt terhelő hatásával kapcsolatos okokból. A találmányi megoldást kiváltó e két probléma szemléletessé tétele végett már most a találmány szerinti megoldást bemutató ábrám utalunk. A C kondenzátor problémája abban áll, hogy ha ennek értékét kicsire választjuk, amely esetben a kondenzátor' csak magas frekvenciák átvitelére alkalmas, — és ha nem alkalmazzuk az ábrán bemutatott kapcsolás találmány szerinti D és R elemeit, — akkor a komparátor áramkör egy meghatározott feszültség-emelkedési sebességérték felett még gyors és határozott jelet ad, tehát kifogástalanul működik: a viszonylag kis értékű C biztosítja a hurokerősítésnek a komparáció hirtelen lefutásához feltétlenül szükséges 1-nél nagyobb értéké',, az alkalmazandó, viszonylag kis ohm-értékű rácsáramköri ellenállás pedig, —
