149814. lajstromszámú szabadalom • Távvezérlésű elektronikus (könyvelési) adatgyűjtő és számoló berendezés

Megjelent: 1982. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% •gr -^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.814 SZÁM Nemzetközi osztály: EE~681 ALAPSZÁM Magyar osztály: G 06 c 42 m Távvezérlésű elektronikus (könyvelési) adatgyűjtő és számoló berendezés Telefongyár, Budapest, mint a feltalálók: dr. Edelényi László és dr. Ladó László mindketten budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1959. július 3. A ma ismeretes könyvelőgépek, mint pl. az Astra, Mercedes, Optima, National stb. a gépbe beépített mechanikus számgyűjtő (regisztráló) berendezésekkel rendelkeznek. E mechanikus gépek közös tulajdonsága, hogy csak meghatározott, viszonylag kisszámú számgyűjtővel rendelkeznek, hogy a számgyűjtők száma nem változtatható és, hogy mindennek következtében igényesebb — többféle szempont szerinti gyűjtést szükségessé tevő — könyvelési munkákra gazdaságosan legtöbbször nem használhatók. Egyes gyárak konstruáltak tisztán elektronikus számgyűjtő berendezéseket tartalmazó könyvelőgépeket is. Ezeknél a gépeknél az elektronikus gyűjtőberendezés — hasonlóan a mechanikusokhoz — ugyancsak a gép beépített tartozékát képezi. E, gépek többféle szempont szerinti gyűjtésre használhatók, mint a tisztán mechanikus gépek; hátrányuk azonban, hogy a viszonylag igen drága elektronikus szerkezet csak egy könyvelőgépnek képezi részét, csak az azon leírt adatok tárolására alkalmas és, hogy természetszerűleg a gyűjtés eredményeit is csak ezzel a géppel tudja visszaadni. Sem a vázolt elektronikus gyűjtőberendezéssel rendelkező gépek, sem a- mechanikusak nem alkalmasak arra, hogy más gépeknek adatokat átadjanak. A találmány célja olyan berendezés létesítése, amely nagyobb számú könyvelőgép adatait tudja adattároló képessége / szükségszerint bővíthető, feldolgozni, a feldolgozás teljesen automatikus, egyszerű beadagoló szerkezeteket igényel, tetszés szerinti szempontok szerint tud az adatok egyszeri beírásával gyűjteni, az összekapcsolt egységek, szolgáltatásai és kapacitásviszonyai kiegyensúlyozottak, ezáltal gazdaságosak, az elemek logikailag az építőszekrény (Baukasten) elv szerint kombinálhatók. A találmány elvi elrendezését az 1. sz. ábra tartalmazza. Az (A) jelű egység a bemenőberendezéseket (pl. könyvelőgépeket) — amelyek általában elektromos impulzusok adására alkalmas, egyébként egyszerű gépek — és a decimális-bináris átkódoló szerkezeteket tartalmazza, s kimenetén kódolt értelmű impulzusok jelentkeznek. A (B) jelű rész jelenti az összeköttetést a további, ún. központi berendezésekhez. A (C) jelű rész a legáltalánosabb fogalmazásban a memória rész, amely a feldolgozásig tárolja a párhuzamosan egyidőben (B)-n érkező feladatokat. A (D) ill. (E) jelű részek a műveletvégző berendezések vagylagosan alkalmazva gyűjtőmű, vagy szorzómű. Az (F) jelű egység a, gépkiválasztó, amely lényegében az eredményeket kiírás (visszaadás) végett a feladatot küldő gépre irányítja. A találmány tárgyát képező elektronikus (pl. könyvelési) adatgyűjtő berendezés több, elektromos impulzusok adására alkalmas gép párhuzamosan, azonos időben érkező adatait tudja automatikusan feldolgozni. Adattároló képessége a (C) jelű egységbe beépített mágneses memória bővítésével szinte korlátlan. Példával illusztrálva, v a korábban említett mechanikus, ill. elektronikus gépek és a találmány tárgyát képező gép között a különbség az alábbi: Feltételezzük, hogy valamely vállalatnál a teljesítménybéres dolgozók munkabérének gépi úton történő elszámolásához öt könyvelőgép szükséges, a munkabéreket 100 gyártmány és ugyanakkor 20 üzem felé kell csoportosítani. Az eddigi gyakorlat szerint — központi gyűjtőberendezés nélkül — mind az öt könyvelőgépnek külön-külön is olyannak kellett lenni, amely egy vagy több munkamenetben biztosítani tudja a tételek 100 ill.- 20 szempont felé való gyűjtését. Az ilyen